Amint vidáman játszottak egymással, mint a macskák

Aki azt hinné, hogy az élet egy saját és két kölcsönbe kapott macskával egyszerű, az súlyosan téved. Aki azt hinné, hogy a magamfajta madzagos nőszemély* szabadsága úgy telik, hogy idilli csöndességben, a lombok lágy susogása mellett üldögél a hintaszékben, és különb-különbféle pihe-puha madzagokkal játszadozik, akárcsak a különb-különbféle pihe-puha macskafélék körötte, az megint csak súlyosan téved. A kedves, pihe-puha macskafélék ugyanis féltékenyebbek egymásra, mint a kétéves gyerekek, így aztán hajnalonként, amikor az ember még aludna, a macska viszont már nagyon is éber, és az éberségével csak a bendőjében lakozó éhség vetekszik, rendszeresen ébredünk állati visításra, mert a kedves, pihe-puha macskafélék úgy verekszenek össze a tányérkákban fellelhető utolsó falatokon, mintha az ádáz Erünniszek keltek volna életre a közvetlen közelünkben. S bár kifejezetten figyelünk rá, hogy egyiküknek se kedveskedjünk túlságosan a másik kettő jelenlétében, ám a mi saját Milánunk mégis megkapja a neki kijáró külön gondoskodást, valamint arra is, hogy tartsuk magunkat a kialakult szokásokhoz, amiket két vendégünk távollévő gazdája gondosan felírt nekünk, például hogy Cipő csakis tiszta tányérkából hajlandó elfogadni az ételt, Cila esetében pedig ügyeljünk rá, hogy a reggeli tejecskéje mindig friss legyen (bár ez a fajta túlzottnak tűnő urbánus gondoskodás idegen az én konyhai maradékon nevelkedő falusi macskákhoz szokott gondolkodásomtól), így is résen kell lennünk, mert minden egyes simogatást vagy külön falatot éber és sértett tekintetek figyelnek. Egyetlen szerencsém, hogy a kedves, pihe-puha macskák eredeti vadállati természete nemcsak az ételért és a figyelemért vívott harcban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a nap jó részét nagymacska rokonaikhoz hasonlóan alvással töltik, így aztán a folyton kiújuló konfliktusok határolta időből azért mégis jut elég egy kis madzagozásra is.

* - Hát téged minden reggel mindenféle madzagok között talállak meg?! - kérdezte a szabadságunk negyedik napján későn kelő természetű férjem.

Feltűnt nekem, milyen pillantást váltottak közvetlenül belépésük után

Ha valaki élete első ottalvós táborába megy egy egész hétre (tegyük hozzá, nem egészen önként, mert ez egy erősen ajánlott gólyatáborféle, ami utólag minden bizonnyal tök jó lesz, sőt, kiiirály, vagy esetleg egyenesen zseniáliss!,  előzetesen viszont zűrös, félelmetes és mi lesz velem ott egyedül, s bár a részvétel jövőbeli szociális megtérülését rögtön beláttuk, az előzetes félelmeket azért ez a jövőbeli hasznosság csak részben enyhítette), annak kell valami otthoni meleg. Jó esetben (hiszen mégiscsak nyár van, sőt kánikula) inkább csak látványában meleg ez az otthoni dolog, de viselés közben nem annyira, ellenben feltétlenül puha és kényelmes. Legyen ugyanakkor kedves és szerény darab, olyan, ami nem vall hivalkodásra, ám legyen menő is és vonzó, mert az egy gólyatáborban azért fontos; és - már ha ennyi sok elvárás között még elfér egy olyan is, ami a ruhatárat kezelő személyzet számára fontos - legyen strapabíró, például jól mosható.
A tesztidőszak elkezdődött, bízom a jövő heti pozitív visszajelzésben.

Részletek: Ravelry