A munka megszűnt, jő a sétaóra

Egyszer majd lesz olyan vajon, hogy egy tucatnyi egyforma dolog varrása közben (amely dolgokat tehát ugyanazon műveleteket ugyanolyan sorrendben végezve kell elkészíteni, és a viszonylag nagy számú ismétlés miatt az ember azt feltételezné, hogy legalábbis a fele után valamivel automatikussá válik a munka, mi több, automatikussá válik a zökkenőmentes munka), egyszer majd lesz olyan tehát, hogy egy ilyen vállalkozás során egyszer sem fordul elő, hogy a színét varrom a visszájához, vagy ez genetikus, és tanuljak meg együtt élni vele?

Tavaly ilyenkor már havazott, emlékszik, most meg milyen szelíd, napos időnk van

Az idei ősz igazán elkényeztette azokat, akik egyrészt nem finnek, másrészt (vagy éppen ezért) képtelenek rászánni magukat egy hideg-meleg váltófürdőre, legyen az bármilyen egészséges. A nyári forróságból nem kellett egyenest fejest ugranunk a didergős télbe, volt sok szép őszi nap, amikor pontosan lehetett látni, ki az, aki korán elindult otthonról (mert ők mind kabátot viseltek a hajnali fagyok miatt), és ki az, aki csak késő délelőtt vette a nyakába a várost (mert ők csak egy pulcsit kaptak magukra a meleg napsütésben). A faleveleknek is volt idejük megérlelni a szépséges színeiket az okkertől a bronzig, és - bár eredetileg csak egy sapkát akartam kötni gyorsan, hogy a nagy hajnali hűvösségben legyen mit fázós fejekre húzni - nekem is volt időm, hogy először egy pár kézmelegítőt is kigondoljak mellé ugyanazzal a mintával, aztán meg egy hosszú sálat is megkössek, mire ideértek az igazi hidegek.

Részletek és ingyenes minta a klubban

Street Fashion mesterfokon

A mai zuhénak zöld, kötött gyapjúgarbóban, ehhez illő zöld, kötött kézmelegítőben, ezekhez illő elegáns szürke szövetkabátban, valamint mindehhez egyáltalán nem illő DM Saubär gyerekesernyővel vágtam neki, a maradékfelhasználás jegyében. Értsd: a család többi tagja nálam előbb indult, és nekem csak ez a mindenki által réges-régen kinőtt ernyő maradt. 

Jutalmam a sok mosoly volt, amivel az utca embere a produkciót fogadta

Minden létező a kellő időben jön és múlik el

A kötéshez, horgoláshoz kapcsolódó elemi tapasztalataimnak talán a legfontosabbika, hogy a tervek, álmok így vagy úgy, előbb vagy utóbb, időnként mindenféle transzformációk után, de valóra válnak. Nem mindig akkor, amikor szeretnénk, nem mindig úgy, ahogyan elképzeltük, nem feltétlenül abból a fonalból és megesik, hogy egészen más méretben, mint eredetileg gondoltuk - de a kötés akkor is olyan műfaj, ahol nem lemondunk az elképzeléseinkről, hanem addig pakolásszuk őket fonalas kosárból szöszös dobozba, amíg végül mégis megszületnek. És az egészben az a jó, hogy ha az ember erre az alapvető dologra rájön, arra, hogy csak ki kell várni a megfelelő időt, lelkiállapotot és a körülmények kedvező összjátékát, akkor már maga a pakolászás, a tervezgetés is öröm, hiszen ott van mögötte a bizonyosság, hogy egyszer úgyis sikerül.
Lassan két éve lesz, hogy ennek a pulóvernek a mintáját eltettem magamnak azzal a felkiáltással, hogy a következő köteményem mindenképpen ez lesz, és annak is több, mint fél éve már, hogy megvettem hozzá a megfelelő fonalat egy leárazáskor. De kivárta az idejét, elkészült ez is, és akkora sikere lett, hogy a gazdája nem engedte blokkolni sem.

Ravelry

Nem lehet eléggé örülni a télnek, muszáj egy órával meghosszabbítani*

Az még a könnyebbik dolog, hogy odébb toljuk az órák mutatóját, át a sötét oldalra, de ami ezzel jár (sötétség, hideg, az életkedv egyéntől függően enyhébb vagy fokozottabb megcsappanása), az az  igazi kihívás! El kell csomagolni a könnyű pamut felsőket, a bikinit és a parázson grillezett cukkinit, és ez rossz, viszont elő lehet venni a finom meleg kesztyűket, a narancsfényű sólámpákat meg gyömbéres sütőtöklevest, ami jó. Sőt, ha az ember nem kifejezetten tekinthető a síparadicsomok ördögének, sem a skandináv országok szerelmesének, akkor a tél igazi értelme az, hogy ilyenkor köthetünk jó néhány új, meleg ezt meg azt.
Nyár viszont, úgy hírlik, lesz jövőre is, és akkor újra elő lehet majd venni az idei utolsó igazán meleg napokra elkészült, nevében is napsütéses tájakat idéző felsőt.

Marokko pulcsi, tesztkötés muzsinak
részletek a Ravelryn

* Innen.

Hanem ideje felöltöznöd - tette hozzá összeszedve magát

Úgy alakult, hogy nagyon rövid időn belül három olyan hét is akadt, amikor különféle utazások miatt nélkülöznünk kellett a családfő jelenlétét, ami azzal járt, hogy az egyedülálló anya szerepében pörgethettem a mindennapjainkat. Mondanom sem kell, esténként, amikor már túl voltunk azon, hogy:
időben kelni, reggelit, tízórait készíteni, inkább nem szalámisat, hanem lekvárosat kérek, nem baj?, Jézus ereje, már ennyi az idő?!, ma se festem ki a szememet, a matekházi ne maradjon itthon!, érjük el ezt a villamost, aztán ki-ki a maga munkahelyén - iskolákban, irodában - a dolgozáson is, és összefutottam a lányommal, hogy elvegyem tőle a dögnehéz iskolatáskát, mielőtt balettra indult a suliból, én meg szaladtam tovább az öccséért, és hazafelé beugrottunk a könyvesboltba a Nagyenyedi két fűzfáért meg a sarki boltba vacsorának valóért, aztán lecke, egy adag mosást muszáj betenni, nem értem a matekpéldát, tésztát főzzek vagy rizst kértek?, igen, azonnal kikérdezem a törit, Milán, kérlek várj a sorodra, mindjárt kapsz kaját, el kéne menni fürdeni, igen, olvashatsz még egy negyed órát, de aztán villanykapcsolás, jaj, de csúnyán köhögsz, várj, hozok Stodalt, édes fiam, mi a nyavalyát szöszmötölsz még odakint, most már muszáj aludni!,  jó, éjt, jó éjszakát, én is szeretlek -
akkor nem a kötőtű volt az első gondolatom, hanem egy forró fürdő, amit végül inkább villámgyors zuhannyal váltottam ki. Az ilyen hetekben újra és újra megfogalmazódik bennem: érthetetlen, hogy ezt hogy bírja valaki hosszú távon. Nemrég olvastam az egyedülálló anyák társbérletének csodálatra méltó gyakorlatáról, de amíg (valószínűleg nem a közeljövőben) ez elterjed, addig is maradéktalanul tisztelem a gyermekeiket egyedül nevelőket, akiknek legalább olyan sokoldalúnak kell lenniük, mint egy Stephen West mellénynek, akik nem maradhatnak öt perccel tovább az ágyban reggel akkor sem, ha egész éjjel borogatást cseréltek, akiknek akkor is türelmesen kellene magyarázni a kémiai oldódást, ha a főnökük éppen határidős munkát sürget rajtuk, és akiknek senki nem nyom egy pohár bort a kezébe este, mesélj, milyen napod volt?

Inspired by Stephen West

Gyermek létére éppúgy lehetetlen volt ellentmondani neki, mintha tiszteletben megőszült ember lett volna

A hatályos magyar törvények kimondják, hogy minden gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, valamint azt is, hogy képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Addig tehát, amíg annak a bizonyos, nagy örömmel elkezdett újnak a csöppnyi gazdája nem járul hozzá a teljes fotók nyilvánossá tételéhez, amiket tegnap a szüleitől kaptam, kénytelenek leszünk ezekkel a részleges, de szerintem beszédes képekkel megelégedni.

Ravelry