Apám munkaruhája a melegítő volt. Kétévente egyszer kapott ruhapénzt, olyankor elment a városunk főutcáján lévő sportáruházba, vett egy új melegítőt meg egy pár edzőcipőt, aztán hazaérve ezeket betette a szekrénybe, hogy megkímélje őket, és hordta a megszokott, bejáratott régieket tovább. Volt néhány öltönye, amiket esküvőre vett föl meg érettségi találkozókra, ballagásra, de komfortosan csakis a puha, rugalmas mackóiban érezte magát.
A fiam már egy egészen más világban nő fel. Látja maga körül a metroszexualitásukat korán kivirágoztató gimnazista fiúkat, a grafitirajongó gördeszkásokat, a szelíd neopunkokat, a mára divatjamúlt emósokat, érzékeli a divat aktuális trendjeit és kifinomult ízlésre valló öltözködési tanácsokat ad a lányomnak és nekem (és kifinomultságon nem azt értem, amikor azt mondja, hogy hát, elég hülyén nézel ki!, inkább azt, amikor azt mondja, szerintem ehhez a fölsőhöz inkább a szűkebb nadrágodat vedd fel, mert ebben nagynak látszik a feneked, pedig valójában nem az). Mégis, ha a saját ruházkodásáról van szó, neki is sajátja a férfi felmenőire jellemző mértéktartó visszafogottság: hiúság bűnébe ritkán esik, a márkák hívó szavát nem hallja, a divat világába nem kíván belépni. Az ő szemében kétféle ruhadarab létezik: kényelmetlen és kényelmes. Irigylésre méltó helyzetemet csupán az nehezíti, hogy a számára kiválasztott ruhadaraboknak mintegy a kilencvenkilenc százaléka az előbbi kategóriába esik. Kényelmetlen lehet bármi, ami - akár csak néhány milliméternyi bőrfelületen - nyom, szorít, bök vagy dörzsöl, ami bevág, ami lóg, lötyög, begyűrődik, csavarodik vagy csúszkál. Így aztán elég nagy kihívás olyan kötött darabot készíteni neki, amit tényleg visel is. De azért nem adom fel, mert a fiúk megnőnek, velük együtt nő a kompromisszumkészségük is, és a remény, hogy egyszer sikerül.
 | |
|
Minta: Drops Sweater in ”Paris”
Fonal: Barka Gilice
(kerekerdő, paprika, cseresznye
|
Én úgy örülök annak, hogy ilyen szépeket kötsz és ilyen szépeket írsz!
VálaszTörlésÉn meg annak örülök, hogy benéztél, és tetszik, Judit! Köszönöm!
VálaszTörlésnagyon jó a színösszeállítás és szerintem menő darab :-)
VálaszTörlésKöszönöm, a színekkel bizony a tulajdonos is elégedett volt. :-)
TörlésApukámnak volt egy "macimellénye". Belebújós, ujjatlan, v-nyakú. Szürke műszőrméből varrta neki az anyósa, az anyai nagymamám, mikor én még talán meg sem születtem. Kis túlzással apukám télen-nyáron abban járt. Jó volt hozzá bújni, pedig az évek alatt jócskán megkopott egykori fénye. Néhány évtized(!) után már legszívesebben azt mondtam volna neki, papa, így nem lehet emberek közé menni... Mikor már tényleg nem lehetett, mindketten megsirattuk azt a mellényt. Közel 40 évig hordta.
VálaszTörlésÉs nemcsak az az érdeme ezeknek a tárgyaknak, ruhadaraboknak, hogy fontosak voltak a tulajdonosaiknak, hanem az is, hogy miattuk mi is jobban és még nagyobb szeretettel tudunk visszaemlékezni a gazdáikra. :-)
TörlésA "mindigmelegítőre" emlékszem.
VálaszTörlésA pulcsi helyes lett, a fiatal úrnak nem lehet kifogása ellene. :)
Hát, Judit, pedig elárulhatom, hogy ez se lett tökéletes. De egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá. :-)
TörlésAz én édesapám katonatiszt volt (repülőstiszt) általában egyenruhában járt, ha mégsem, akkor farmernadrágban, anyám kötötte pulóverben tolta a vitorlázó repülőgépeket a repülőtéren.
VálaszTörlésA pulcsi nagyon klassz, olyan jó amiket írsz, Kristóf sem márka, vagy divatfüggő szerencsére, bár a most divatos/kapható szűk szárú nadrágokat kényelmetlennek tartja, és a rózsaszín/mályva csíkokat lehet hogy nehezen nyomnám át a rostán...
Na, a repülőgépekről még muszáj lesz beszélnünk!
TörlésIgen, a mai gyerekekben tulajdonképpen az a lenyűgöző, hogy bár sokkal kevesebb a szabály (mi a fiús, mi a lányos), és ezért nyitottabbak is, mégis eléggé pontosan tudják, mit akarnak és mit nem.
Én apám kinyúlt pólóinak szagára emlékszem. Most, majd harminc év múltán ugyanezt a szagot véltem felfedezni a férjem pólóin -- döbbenetesen otthonos és egyben sírnivaló érzés... újra érezni egy szagot, amelyről azt gondoltam, hogy már örökre elveszítettem.
VálaszTörlésA pulcsi nagyon szép és abszolút "áronos", nagyon csodálkozom rajta, hogy nem kapta meg a tökéletes jelzőt!
Igen, én is átéltem ugyanezt, Viru!
VálaszTörlésA pulcsival az a helyzet, hogy hátul a nyakszirtnél egy kicsit rövidnek találtatott, ezért kényelmetlen.... :-)
Erről a hátul a nyakszirtnél egy kicsit rövid dologról az jut eszembe, hogy minden falat ugyanolyan ízű.
TörlésNa, a freeblog blogszünetel, úgyhogy link nincs, addig is tessék kíváncsian várni.
Ez az. Végül minden falat elfogyott :-) http://ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/2008/12/03/Csikos_suti/
TörlésHű, hát ez várólistás lett, nagyon ígéretes, köszönöm!!!
VálaszTörlésén már feladtam, h. Ambrusnak kössek. hihetetlen érzékeny a bőre. legutóbb bébiknek szánt selyempuha gyapjúfonalból kötöttem neki sálat, ami simogat, olyan finom, de neki az is bántja a bőrét. maradnak a gyári polár meg belül bolyhos tréningfelsők, sálat meg már nem is hord :-(
VálaszTörlésNo igen, akkor marad esetleg a pamut, de az meg nem nagyon meleg - s akkor minek? Bevallom, a gyári polárra én is elcsábulok néha, mert az tényleg a puhaság superlativusa tud lenni.
Törlés