Azon a februári napon alighogy kiléptünk a lányommal a kávézóból a vakító napsütésbe, hatalmas vattapamacsok kezdtek hullani az égből, a langy levegőt egyetlen fúvással elkergette az északi szél, és csakhamar olyan hózáporban találtuk magunkat, hogy szó szerint alig láttunk az orrunkig, körös-körül mindent beborított a fehérség, de mert mindez gyönyörű napsütés közepette történt, mert a parkon át vitt az utunk és zöld rügyek csúcsára ültek a fehér hópelyhek, mintha virágok, mégsem téli élmény volt, inkább Hanami-élmény. Mellettem a bakfis Ziyi Zhang hirtelen megiramodva előreszaladt, pörgött-forgott a záporozó pamacsok között, arcát az égnek fordítva ugrált és kacagott, aztán odafutott a kutyafuttatót lezáró kerítéshez, ahonnan egy kis növendék bullterrier nézte őt, teljes extázisban csóválva nemcsak a farkát, hanem a gerincén végigkígyózó ritmusos mozdulatokkal az egész testét, és őrületes ívekbe csavarodva próbált közelebb férkőzni ahhoz a másik lényhez, ahhoz a rokon lélekhez, aki az övéhez hasonló kitörő, tiszta örömmel örült a tavasznak a télben. Együtt szaladtak aztán a kerítés két oldalán, nevettek mind a ketten, a kutya kutya módjára, a lány meg lány módjára, de mégsem volt ott kutya meg lány, összeért abban a kitágult pillanatban minden, együtt ünnepelt a létezők összessége, és az emberi időt áthatotta a remény.
 |
Fonal: Barka Libikóka
(3,5-es és 4-es tűvel)
|
|
Húúúúúú!!!!!!
VálaszTörlésSzép! A köteménycsoda is és az élmény is!
Az élményt persze nem tudtam leírni úgy, hogy kellően kifejezően visszaadjam, tényleg életre szóló kegyelmi pillanat volt. :-)
TörlésÓóóóóó, nem tudom, melyik a szebb, az írásod vagy a pulcsi, persze ez butaság, mert miért kellene bármelyiknek is szebbnek lennie a másiknál? Szépek, na. Nagyon.
VálaszTörlésKöszönöm, Judit!
TörlésDe jó.
VálaszTörlésA gyerekek és a kutyák (és biztos a többi állat is) sokkal nyitottabbak az ilyen csodák megélésére, tanulhatunk tőlük. És lám, pont egy ilyen fajta is, amit a neveléssel olyan gyakran elvadítanak, képes erre.
A pulcsidat látva gondolkodom, hogy újra kellene indítani a blogon a bemutató sorozatot :).
Milyen igaz, Ahama! Biztosan nem véletlen, hogy a gyerekek meg a kutyák olyan kiválóan meg tudják érteni egymást, és olyan mély barátságokat tudnak kötni egymással.
Törlés:-)
Újra és újra rácsodálkozom, mennyire szerteágazó és nagyszerű a kötőtudományod. Nagyon szép lett! Anna gondolom, boldog vele, biztosan az, izé, még én is elfogadnám az a helyzet.:)
VálaszTörlésMondjuk úgy (nem álszerénység, tényleg így van), hogy mindenbe próbálok belekóstolni, és van, ami nagyszerű, a másik technika meg kedves, elfogadható eredményt ad.
TörlésSzó mi szó, én is belebújtam, ki is nevettek a gyerekeim, kb. mint Mackó Néne, aki elirigyelte Csipkerózsika ruháját...... :-)
Nagyon szép a pulcsid , s az írásod .Képszerű , szinte látom magam előtt .:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :-)
TörlésÓóóhhh (és itt nagyon mélyről felszakadó sóhaj jött), szeretem. A képet, a szöveget is.
VálaszTörlésEzt csinálja a tavasz. Ránk fér, igaz? ;-)
TörlésDe mennyire :)
VálaszTörlésDe mennyire :)
VálaszTörlésamennyire nem az én világom ez a pulcsi, annyira tetszik, állati jó lett!!
VálaszTörlésBakfis lánykák világa inkább szerintem is, szerencsére akadt ilyen a háznál, így ezt is kipróbálhattam. :-)
TörlésCsak most jutottam el ide, hogy olvassalak. Örülök neki, hogy nem zárod el Magad többé a világ elől. Gyönyörűen írsz! Kár lenne ezt nem megosztani. A kötéseid is lélegzetellálítóak. Hihetelen hogy van ennyi türelmed, ennyi "idő" benned. Ha valahol meg kellen fogalmaznom mit szeretek a kötésben biztosan azt mondanám amt Te ide írtál, mert én ezt így megfogalmazni nem tudom. Köszi!
VálaszTörlésNagyon köszönöm a szavaidat, Krisz! Úgy örülök, hogy idetaláltál! :-)
Törlés