Hanem ideje felöltöznöd - tette hozzá összeszedve magát

Úgy alakult, hogy nagyon rövid időn belül három olyan hét is akadt, amikor különféle utazások miatt nélkülöznünk kellett a családfő jelenlétét, ami azzal járt, hogy az egyedülálló anya szerepében pörgethettem a mindennapjainkat. Mondanom sem kell, esténként, amikor már túl voltunk azon, hogy:
időben kelni, reggelit, tízórait készíteni, inkább nem szalámisat, hanem lekvárosat kérek, nem baj?, Jézus ereje, már ennyi az idő?!, ma se festem ki a szememet, a matekházi ne maradjon itthon!, érjük el ezt a villamost, aztán ki-ki a maga munkahelyén - iskolákban, irodában - a dolgozáson is, és összefutottam a lányommal, hogy elvegyem tőle a dögnehéz iskolatáskát, mielőtt balettra indult a suliból, én meg szaladtam tovább az öccséért, és hazafelé beugrottunk a könyvesboltba a Nagyenyedi két fűzfáért meg a sarki boltba vacsorának valóért, aztán lecke, egy adag mosást muszáj betenni, nem értem a matekpéldát, tésztát főzzek vagy rizst kértek?, igen, azonnal kikérdezem a törit, Milán, kérlek várj a sorodra, mindjárt kapsz kaját, el kéne menni fürdeni, igen, olvashatsz még egy negyed órát, de aztán villanykapcsolás, jaj, de csúnyán köhögsz, várj, hozok Stodalt, édes fiam, mi a nyavalyát szöszmötölsz még odakint, most már muszáj aludni!,  jó, éjt, jó éjszakát, én is szeretlek -
akkor nem a kötőtű volt az első gondolatom, hanem egy forró fürdő, amit végül inkább villámgyors zuhannyal váltottam ki. Az ilyen hetekben újra és újra megfogalmazódik bennem: érthetetlen, hogy ezt hogy bírja valaki hosszú távon. Nemrég olvastam az egyedülálló anyák társbérletének csodálatra méltó gyakorlatáról, de amíg (valószínűleg nem a közeljövőben) ez elterjed, addig is maradéktalanul tisztelem a gyermekeiket egyedül nevelőket, akiknek legalább olyan sokoldalúnak kell lenniük, mint egy Stephen West mellénynek, akik nem maradhatnak öt perccel tovább az ágyban reggel akkor sem, ha egész éjjel borogatást cseréltek, akiknek akkor is türelmesen kellene magyarázni a kémiai oldódást, ha a főnökük éppen határidős munkát sürget rajtuk, és akiknek senki nem nyom egy pohár bort a kezébe este, mesélj, milyen napod volt?

Inspired by Stephen West