Azok az újságokban olvasható adventi kalendáriumok idegesítenek, amelyek - látszólag segítő szándékkal - rendszerezik a rohamosan fogyatkozó időbe bezsúfolandó teendőket, kezdve ott, hogy december harmadikán nézzük meg, van-e otthon sütőpapír, egészen odáig, hogy ne felejtsünk el időpontot kérni a fodrászhoz huszadikára. Nem szeretem, hogy a karácsonyi készülődés programozott felkészüléssé válik, amit kötelezően le kell futtatnunk, természetesen a tökéletes végeredmény érdekében. Ha készülődünk valamire, akkor teret kap az egyéni tempó, a szaggatottság, ráérősség, a ráhangolódás, felkészülni viszont egy versenyre vagy megmérettetésre szokás. Nem szeretem ezt a rengeteg elvárást, aminek a legtöbben nem akarunk megfelelni, de amikkel újra és újra szembesítenek minket az újságszerkesztők, bloggerek vagy kirakatrendezők, amikor például ilyeneket látunk: "December 11., szerda - pucoljuk meg az ablakokat. Ha karácsonykor már nem csillog úgy az üveg, elég lesz kívülről áttörölni." Hogy tessék?! Most komolyan, ez egy alapvetés, hogy karácsonykor csillogjon az ablak?! Kívülről?! (És itt most nem térek ki arra, hogy vajon milyen gyakorlati tapasztalattal rendelkezik az, aki szerint az ablakok egy átlagos - értsd: például két gyerekkel és egy macskával felszerelt - háztartásban előbb koszolódnak el kívül, mint belül.) Miközben a legtöbb nő arról panaszkodik, hogy a stresszes év végi hajrá miatt ki se lát a munkából, és egész decemberben túlórázik. Szó, mi szó, az adventi házimunkás-szépítkezős kalengyáriomok bennem rögtön a stepfordi feleségek rémképét idézik fel (talán nem is véletlen, hogy éppen most hétvégén játssza újra valamelyik tévécsatorna).
Nemrég nagy sláger lett az Egyszerűbb gyermekkor című könyv, amit én ugyan nem olvastam, de az elvével nagyon is egyetértek; igazán megírhatná valaki a folytatást is, Egyszerűbb ünnep címmel (bár az esküvőszervezők és a gyerekszülinapokra szakosodott lufihajtogató bohócok bizonyára nem örülnének neki). Bármit ünnepeljünk is, szerencsés esetben nem a felhajtás nagy, hanem az ünnep saját felhajtóereje, ami segít kiemelkedni a hétköznapokból - de ehhez meg kell merítkezni benne, amit viszonylag nehéz (megkockáztatom: lehetetlen) úgy megtenni, hogy közben az elvárásokkal vagyunk elfoglalva. Jót tehet viszont, ha eltöröljük az összes szabályt. Semmi nem kötelező elem, ehelyett az ünnep minden kelléke csupán választható dísz, amikből aszerint csemegézünk, hogy az adott évben mi a fontos a családunknak, mire jut idő és erő. Nálunk a takarítás sokszor csak egy alapos porszívózásra szorítkozik, de évek óta fontos a számunkra, hogy elkészüljön a két cipősdobozunk. Megesett, hogy spagetti volt a karácsonyi menü, de azt egy kiadós és viháncolós hócsatából hazatérve, szikrázó jókedvvel fogyasztottuk el. Előfordult, hogy kész kardigán helyett fonalgombócokat csomagoltam be valakinek, amiből aztán a ráérős január során el is készült az ajándék ruhadarab. És bizony, volt év, amikor a december vége sírással és szomorúságban telt el, mert akkor éppen nem tudtunk nevetni, és az ünnephez az is hozzátartozik, hogy nem kell alakoskodni egymás előtt, hogy nyílt és őszinte szívvel mehetünk elébe annak, ami karácsonykor adatik. A gyertyák fénye pedig a macskatappancsokkal és gyerekkezek nyomaival tarkított üvegen is ugyanúgy megsokszorozódik a sötétben.
