A tárgyak hatalmáról

"A szobájába vitte, megmosdatta, és belediktált egy csésze húslevest."

Az ember néha a nagy kavarodásban szem elől téveszti a dolgokat, és hirtelenjében nem tudja, mit tegyen és hogyan, vagy mit ne tegyen és miért. Olyankor jól esik belekapaszkodni valamibe, például egy csésze teába vagy húslevesbe, amit lehetőleg mások társaságában költünk el. Tavaly, születésnapi ajándékként kerültek hozzánk Zsuzsi csodálatos csészéi, amikből nemcsak az efféle lélekmelengető teákat meg leveseket iszogatjuk szívesen, hanem akár vizet is. Vagy vörösbort. Szemet gyönyörködtetően szépek, és akkor is kínálják magukat a simogatásra, tapogatásra, kézbevételre, ha éppen nem szomjas az ember. Bennük van az agyag évszázados türelme és tartása, az élő tűz lobbanékonysága, a teremtő erő és az élettelen anyagot meglelkesítő kreativitás. Kemencében születtek, ezért mesélnek dédanyáink kemencéiről, amikben hatalmas kenyerek sültek, meg nagyanyáink elszántságáról, amivel a baracklekvárt főzték hatalmas fazekaikban a nyári forróságban, de mesélnek nagyapáink munkás szívóságáról is, amivel a dolgukat tették. De a csészéink nem csak mesélnek lágy, suttogó hangon, nemcsak a letűnt időket hajlítják magukhoz, hanem a teret is, ahová elhelyezzük őket, minden kényszer nélkül, de szelíd makacssággal. Mostanra úgy alakult, hogy saját polcocskát is kaptak, felettük sokat tűrt nagyanyáink és dédanyáink képei, sokat tapasztalt nagyapáink és dédapáink fotói, alattuk meg egy egyszerű kis fekete tábla, amelyen napról-napra változik a mostani életünk mintázata, mint az agyagon a formázó ujjak lenyomata.

Csészék: Materra Ceramics

Egy ok, amiért nem volna jó lónak lenni*

"Az ember sose lehet biztos a szándékai felől, nem igaz?" - mondja egy helyen a ravasz Hercule Poirot, és milyen igaza van. Sose gondoltam volna, hogy Nina fonalából vidám télűző sapkát fogok kötni, és tessék.

Minta: Morgan

Ravelry oldal

* A lovak nem igazán látják a színeket, ami azzal jár, hogy örömüket sem lelhetik bennük.

Úgy is mondhatnám, hogy utálom a hideget, kivéve, amikor szánkózni megyünk

A téli álom a társadalom egyes, mérsékelt és hideg égövbeli egyedeinek a téli hónapokban kialakuló,  évről-évre ismétlődő nyugalmi állapota, amelybe az illető egyedek akkor kerülnek, ha a hőmérséklet a számukra kritikus pont alá süllyed. Ilyenkor az egyed beszünteti összes feleslegesnek tűnő külső élettevékenységét: a túléléshez feltétlenül szükséges helyváltoztatásokat úgy tervezi meg, hogy azok a lehető legkevesebb időt és felszín feletti közlekedést igényeljék, egyébként pedig semmiképpen és semmilyen külső helyszínen nem mozog, csak ha erre kényszerítik. Táplálékot kívülről nem vesz fel, inkább az otthon lévő alapanyagokból készít kreatív fantáziával ehetőnek tűnő fogásokat, vagy fajtársait veszi rá a bevásárlásra. Ha csak teheti, mély álomba, vagy ha úgy tetszik, tetszhalálba merül, s abból csak bizonyos idő múlva ébred fel. Az álomba merülés előtt a fokozott mérvű táplálkozás folytán nagy mennyiségű tartalékanyagot, zsírt halmoz fel testébe s az alvás idején ennek fogyasztásával tartja fenn életét. Az alsóbb rendűek (például az alacsony vérnyomású, napfényfüggő városi nők) ilyenkor fokozott mértékben választanak ki testük körül védőtokot, szabályosan betokozódnak meleg gyapjaikba. A téli álom időtartama fajonként eltérő. Némely egyedek a nyugodt álmot azzal is biztosítják, hogy ún. álomcsapdákat készítenek, amelyek a rossz, ijesztő rémálmokat hivatottak távol tartani a hosszú, sötét éjszakákon.

Az álomcsapdákhoz főképpen financiális és technikai segítséget biztosítottam,

egyébként a lakásban élő fiatalabb hímnemű egyed vásárfiái lesznek
a hónap végi iskolai sütivásáron

"És ez csak az első egy végtelen változás-sorozatban"

Vannak azok a pillanatok, amikor az ember egy sötét téli délutánon ül a fotelben, aztán hirtelen felnéz a könyvéből, mert szólítják, és nem hisz a szemének; vagy amikor az ember egy tavaszi reggelen felébredve még álmosan kisétál a napsütötte konyhába, odapillant a székre és elképed; vagy amikor az ember egy vasárnap este bemegy a fürdőszobába megmosni a kezét, és oldalt pillantva megdöbben - mert aki előtte áll a fotel mellett, vagy akit a konyhaasztalnál ülve megpillant, és aki a fürdőkádban áztatja magát, az egy idegen gyerek, ugyanaz és mégsem, valaki, aki az ő megszokott, jól ismert gyerekéből lett, egy új fiú vagy egy új lány, akit még nem ismer, mert csak abban a pillanatban ébred rá váratlanul, hogy az aprócska változások, amiket nap mint nap együtt éltek meg, összeálltak valami naggyá, valami mássá, ami miatt át kell alakítania a képet, amit magában őriz. "Hogy megnőtt ez a gyerek!" - gondoljuk ilyenkor, és megöleljük gyorsan vagy megsimogatjuk a fejét, elbúcsúzunk a régitől és üdvözöljük az ismeretlent, kötni kezdünk egy új pulóvert, és elmegyünk közösen fagyizni egyet.

Fonal: Rial Filati Merino Soft
Minta: Tea with Jam and Bread
részletek: Ravelry

Önismereti játékok

- Te mindig csak másoknak kötsz kendőket meg sálakat, de nekem sose! - vetette a szememre fájdalmas felháborodással a fiam, miközben a lányom örömmel próbálgatta az új türkiz szettjét.
- De édesem, te soha nem hordasz sálat! Amióta képes vagy leszedni a sálat a nyakadból, azóta nem hordasz! Sőt, azóta, hogy képes vagy ellenállni annak, aki a nyakadba akar tenni egyet! Azt gondoltam, hogy ha kötnék neked, azt se hordanád, hiszen utálod a sálakat, nem...?
- Hát, ez mondjuk igaz. - felelte megenyhülve a mellőzött gyermek.

Ravelry

Peter Carl Fabergé talán nem örülne

A színes kövek, ásványok és féldrágakövek iránti rajongásomat gyerekkorom egyik kedvenc mesekönyve alapozta meg: A rézhegyek királynőjének meséi csupa-csupa szépséges féldrágakővel meg drágakővel voltak tele, és nekem azóta is nagy kedvencem a sötétzöld, márványosan erezett malachit, a kék lazurit meg a vörös kuprit.

Szeretem az ékszereket, és nemcsak a kővel készülteket, hanem mindenfélét: az egyszerű fűzött gyöngykarkötőket vagy csomózott bőrnyakláncokat, a Reggeli Tiffanynál gyöngyeit és csillogó kristályait, de a modern dizájner darabokat is - csak éppen másokon nézni, és nem magamon viselni. Szerencsére jó néhányan vannak körülöttem, akik nem így vannak ezzel, így karácsonyra készülhettem néhány igazán arisztokratikus külsejű, de egyszerűen elkészíthető medállal: egy-egy szép követ horgoltam egyszerűbb vagy díszesebb foglalatba - mert vannak, akikhez az előbbi illik, mások meg a brit koronaékszereket is megfelelő eleganciával lennének képesek viselni.

Türkiz, achát és egy egyszerű szintetikus, de gyönyörű színű kék kaboson

Update: A foglalat valóban foglalatot jelent: mintha egy alacsony falú apró kosárkát készítene az ember. Vagyis, először horgolok egy hátlapot. Szabályos kör alakú kőnél ez egyszerű, a szokásos módon minden következő sorban egyre ritkábban kell szaporítani. Ovális alapnál is elég könnyű, hasonlóképpen járunk el, mint az ovális aljú táskák horgolásakor: a két oldalon nem szaporítunk, az ovális íveknél igen. A csepp alakú kőhöz csepp alakú alap kell, ezt többféleképpen el lehet érni, én először pici kört horgolok, utána annak a tetejébe egy háromszöget. Amikor az alap megvan, akkor egyszerűen elkezdek körbe horgolni, immár szaporítások nélkül, sőt, ha szükséges, néhány helyen fogyasztva, hogy elég szorosan simuljon majd a kő a foglalatba. Így alakul ki a "kosárka" pereme. Egy vagy két kör után beillesztem a foglalatba a követ (a nagyobbakat, nehezebbeket egy-egy csepp textilragasztóval is rögzítem), majd, ha kell, jöhet a díszes ciráda a szélére, itt lehet játszani kagylómintával, pikókkal, apró gyöngyökkel. 

Az intuitív és diszkurzív tervezési módszerek összehasonlításáról

Hirtelen megláttam az asztalon a fiam barcelonás tolltartóját, annak is a cipzárját, azon is a kis műanyag lógattyút, és rögtön bevillant a fantasztikus ötlet: ezt a lógattyút én leszerelem, és felteszem a szintén a fiamnak szánt, szintén Barcelona-színekben készülő ajándék kardigán cippzárjára, és ilyen menő nem lesz senki másnak! Pár percig ünnepeltem önnön zsenialitásomat, de aztán eszembe jutott, hogy a kötemény, amin elég régóta óta dolgozom esténként, tehát meglehetősen bennsőséges viszonyban vagyunk, mondhatni jól ismerjük egymást - az nem cippzáras. Mi több, még csak nem is kardigán. Hanem pulóver.

A színek, mint a legtöbbször, tréfát űznek a fotóssal,

de becsszóra gránátvörös és királykék az eredeti