Nem csak akkor társalgott növényekkel, ha erőfeszítései hiábavalóak voltak, hogy az emberekkel beszélgessen

Városlakónak lenni azért jó, mert csak mi tudunk ennyire örülni annak, ha végre kiszabadulhatunk a zöldbe (kékbe, türkizbe, fehérbe és egyéb színpompákba).

Menni a hegyre az éter elébe

Tavasz van, a megindulás ideje: áradnak a vizek, megindul az áramlás az apró virághagymákban, a szorgos nedvek a fiatal rügyekben, s érzékeny orrokban a nátha, felébred a vadászösztön a telet végigalvó kandúrokban, a kamaszfiúk nem bírnak magukkal, újraéled a tettvágy, tervek születnek sorra és bátrabban lépünk még az ismeretlenbe is. Mitsourát kell ilyenkor hallgatni, és belekezdeni valami újba.

Az emlékezet sem egyéb, mint a mozgás bizonyos ritmusa

Nemrég előkerült a lakás titkos bugyraiból jó két tucat régi családi videófelvétel, amelyeken a gyerekeim még egészen kicsikék voltak. Mindet végignéztük persze, és én elhűlve bámultam azt, amit valaha természetesnek vettem, s akkor ezért nem is szúrt szemet: hogy a kicsi gyerekek gyakorlatilag soha nincsenek mozdulatlan állapotban. Elfelejtettem már, hogy ez milyen volt, hogy milyen egy kisgyereket figyelni, aki együtt áramlik a lélegzetvételével, aki folyamatosan mozgatásban tartja a környezetét s benne az összes tárgyakat, hogy velük együtt mozoghasson. A mostani gyerekeim néha órákig olvasnak ugyanabban a pózban, amit csak a lapozás ismétlődő mozdulata tör meg, vagy rajzolással, társasjátékkal szórakoznak az asztalnál ülve, de a lábukkal már nem kalimpálnak közben, nem él a testük az ilyen tevékenység közben is önálló életet. Az akkori, kicsiny gyermekeim viszont megállás nélkül jöttek-mentek, ugráltak, táncoltak, másztak, csúsztak, hason fekve rajzoltak kalimpálva, ebéd közben is hol föltérdeltek a széken, hol lejjebb csúsztak, és amikor koncertet adtak a lábosainkon dobolva, akkor azt a szoba egyik végében kezdték el, de a másik végében fejezték be, pedig közben végig a fenekükön ültek - csak éppen a fenekük is vándorolt, s a lábasokat tolták maguk előtt.
Mi szerencsések vagyunk, mert a kicsi gyerekeknek ezt a természetes mozgásigényét mindkettejüknél sikerült átfordítani egy-egy olyan sportba, amit szeretnek, és amiben sikeresek (sikeresek, mert szeretik; vagy szeretik, mert sikeresek benne - ki tudja, hogyan helyes?). A magam részéről a legkevesebb, amit tehetek - amellett, hogy a férjemmel osztozva hozzuk-visszük őket az edzésekre -, hogy a választott mozgásforma iránti, időnként már-már mániává fajuló rajongást tőlem telhetően támogatom.

Ravelry oldal

A balettcipő rajzát itt találtam, és ezzel a klassz programmal alakítottam át mintává. A pulóvert egyébként a már bevált Echo alapján kötöttem, de most az előzőnél nagyobb méretben, hogy kellően lazán kövesse a test vonalát, és szabad mozgást engedjen. A fonalra (Rial Filati Soft Merino) ennél a munkánál eléggé megharagudtam. Először a fekete szálban folyvást felbukkanó fehér szálacskák bosszantottak fel, amiket egyesével húzkodtam ki kötés közben, aztán a blokkolásnál akkorát nyúltak a darabok a saját súlyuktól, hogy kétségbeestem, mert nekem is nagy lett volna, úgyhogy félre is tettem egy hónapra az egészet, hogy végül kisebb bontás és korrigálás után mégis összevarrjam; végül pedig a kész pulcsinak meglehetős súlya van, egyáltalán nem könnyű és légies darab.

A tökéletes paradoxon: feminista Barbie

Lányos anyának lenni manapság elég nagy felelősség, gondoltam, amikor átfutottam azt a nőknek szóló újságot, amit már a lányom vásárol meg minden szerdán, és ugyanaznap belefutottam egy cikkbe, ami egyrészt jóval árnyaltabban írja le a női szerepek ellentmondásosságát, mint a Nők Lapja összes riportja együtt, másrészt - szerintem helyesen - abból indul ki, hogy a feminizmus lényege ma már nem az, hogy a férfiszerepekért harcoljunk, inkább az, hogy nőként se kelljen folyamatos bűntudattal élnünk. Mert ugyanaz a szerep egészen máshogy áll egy férfin és egy nőn, máshogy bújnak bele és mindkettejüknek magukhoz kell igazítani azt.  Hasonlóan ahhoz, ahogyan ugyanabból a mintából is egészen más pulóver születik egy fiúnak és egy lánynak: más színeket választanak hozzá, máshol kérik szűkebbre hagyni és másutt szeretnék, ha bővítenénk rajta a kényelem érdekében.
- Olyan cuki vagyok ezekkel a helyes pattanásokkal a homlokomon! - mondta egyszer egy kiskamasz lány a tükör előtt billegve, én meg gyorsan elmormoltam egy fohászt azért, hogy mindig legyen majd mersze szépnek látni magán és másokon azt, amit egyébként tökéletlenségnek szokás mondani.

Minta: Tea with Jam and Bread módosításokkal
Fonal: Drops Cotton Merino, amit kötéshez csak ajánlani tudok
Ravelry oldal

A tárgyak hatalmáról

"A szobájába vitte, megmosdatta, és belediktált egy csésze húslevest."

Az ember néha a nagy kavarodásban szem elől téveszti a dolgokat, és hirtelenjében nem tudja, mit tegyen és hogyan, vagy mit ne tegyen és miért. Olyankor jól esik belekapaszkodni valamibe, például egy csésze teába vagy húslevesbe, amit lehetőleg mások társaságában költünk el. Tavaly, születésnapi ajándékként kerültek hozzánk Zsuzsi csodálatos csészéi, amikből nemcsak az efféle lélekmelengető teákat meg leveseket iszogatjuk szívesen, hanem akár vizet is. Vagy vörösbort. Szemet gyönyörködtetően szépek, és akkor is kínálják magukat a simogatásra, tapogatásra, kézbevételre, ha éppen nem szomjas az ember. Bennük van az agyag évszázados türelme és tartása, az élő tűz lobbanékonysága, a teremtő erő és az élettelen anyagot meglelkesítő kreativitás. Kemencében születtek, ezért mesélnek dédanyáink kemencéiről, amikben hatalmas kenyerek sültek, meg nagyanyáink elszántságáról, amivel a baracklekvárt főzték hatalmas fazekaikban a nyári forróságban, de mesélnek nagyapáink munkás szívóságáról is, amivel a dolgukat tették. De a csészéink nem csak mesélnek lágy, suttogó hangon, nemcsak a letűnt időket hajlítják magukhoz, hanem a teret is, ahová elhelyezzük őket, minden kényszer nélkül, de szelíd makacssággal. Mostanra úgy alakult, hogy saját polcocskát is kaptak, felettük sokat tűrt nagyanyáink és dédanyáink képei, sokat tapasztalt nagyapáink és dédapáink fotói, alattuk meg egy egyszerű kis fekete tábla, amelyen napról-napra változik a mostani életünk mintázata, mint az agyagon a formázó ujjak lenyomata.

Csészék: Materra Ceramics

Egy ok, amiért nem volna jó lónak lenni*

"Az ember sose lehet biztos a szándékai felől, nem igaz?" - mondja egy helyen a ravasz Hercule Poirot, és milyen igaza van. Sose gondoltam volna, hogy Nina fonalából vidám télűző sapkát fogok kötni, és tessék.

Minta: Morgan

Ravelry oldal

* A lovak nem igazán látják a színeket, ami azzal jár, hogy örömüket sem lelhetik bennük.

Úgy is mondhatnám, hogy utálom a hideget, kivéve, amikor szánkózni megyünk

A téli álom a társadalom egyes, mérsékelt és hideg égövbeli egyedeinek a téli hónapokban kialakuló,  évről-évre ismétlődő nyugalmi állapota, amelybe az illető egyedek akkor kerülnek, ha a hőmérséklet a számukra kritikus pont alá süllyed. Ilyenkor az egyed beszünteti összes feleslegesnek tűnő külső élettevékenységét: a túléléshez feltétlenül szükséges helyváltoztatásokat úgy tervezi meg, hogy azok a lehető legkevesebb időt és felszín feletti közlekedést igényeljék, egyébként pedig semmiképpen és semmilyen külső helyszínen nem mozog, csak ha erre kényszerítik. Táplálékot kívülről nem vesz fel, inkább az otthon lévő alapanyagokból készít kreatív fantáziával ehetőnek tűnő fogásokat, vagy fajtársait veszi rá a bevásárlásra. Ha csak teheti, mély álomba, vagy ha úgy tetszik, tetszhalálba merül, s abból csak bizonyos idő múlva ébred fel. Az álomba merülés előtt a fokozott mérvű táplálkozás folytán nagy mennyiségű tartalékanyagot, zsírt halmoz fel testébe s az alvás idején ennek fogyasztásával tartja fenn életét. Az alsóbb rendűek (például az alacsony vérnyomású, napfényfüggő városi nők) ilyenkor fokozott mértékben választanak ki testük körül védőtokot, szabályosan betokozódnak meleg gyapjaikba. A téli álom időtartama fajonként eltérő. Némely egyedek a nyugodt álmot azzal is biztosítják, hogy ún. álomcsapdákat készítenek, amelyek a rossz, ijesztő rémálmokat hivatottak távol tartani a hosszú, sötét éjszakákon.

Az álomcsapdákhoz főképpen financiális és technikai segítséget biztosítottam,

egyébként a lakásban élő fiatalabb hímnemű egyed vásárfiái lesznek
a hónap végi iskolai sütivásáron