Ebbe a fonalba abban a pillanatban beleszerettem, amikor bekerült az 1001 fonal kínálatába. Sokáig nem vettem tudomást erről a vonzalomról, mert (hogyan is fejezzem ki ezt szépen) a gyönyörű fonal méltán magas ára nem volt kompatibilis a lehetőségeimmel. Egy szép napon aztán nem bírtam tovább, a rút birtoklási vágy győzedelmeskedett, egy könnyelmű pillanatomban bementem a boltba és vettem két gombóccal. Megfelelő ürügyet is találtam: a lányomnak úgyis lesz nemsokára születésnapja, miért ne köthetnék neki éppen ebből a fonalból valami szépet? Így én is jól járok, mert engedhettem a vonzalmamnak, de nem estem abba a túlzásba, hogy felnőtt méretű ruhadarabban és nagy mennyiségű fonalban gondolkodjak; és Anna is jól jár, mert lesz egy szép ... izéje. Hogy mije is lesz pontosan, azt még nem tudom: szerencsére a fonal nem csak szép, de a bontást is jól viseli.
Remek ideológia!:)) Várom a végkifejletet!
VálaszTörlésUgye?! Igen, én is kíváncsi vagyok, de a szülinap még kicsit odébb van, és naná, hogy belekezdtem közben valami másba is....
VálaszTörlésSzeretem, hogy itt is írsz, nem csak mutatsz. Kíváncsian várom!
VálaszTörlés:-)
TörlésNem is gondoltam, hogy megkötve ilyen szép. Valahogy sosem szerettem a "mákos" fonalakat. A mákostésztát igen. És most már a mákosfonalat is. Jaj nekem.
VálaszTörlésNem sajnállak: számodra nem jelenthet nehézséget, hogy kedvedre való színvilágú mákos fonalat állíts elő, Ariadne! :-))
TörlésEgyébként igazad van - az ilyen kis mákos meg színátmenetes félrelépések után az ember általában visszatér a hűséges, megszokott egyszínű fonalakhoz.