Az egynyári Ladik fonalból még két éve vettem néhány gombóccal, és azon nyomban el is kezdtem szép kis csipkés négyzeteket horgolni belőle, hogy összeillesztve klassz nyári fölsővé alakuljanak majd. Aztán, megesik az ilyesmi, sehogy se akart kialakulni az összkép, és ősz felé közeledve bevágtam az egész félkész holmit a szekrénybe, hogy onnan csak idén tavasszal kerüljön elő ismét.
Valószínűleg minden fonalas átélte már az ölni tudnék az anyagért érzését - na pont egy ilyen pillanatban találtam meg a Ladikot meg a kész kockákat, éppen nem volt kéznél más köthető, horgolható anyag, én meg az addikció révületében nekiestem, lefejtettem, ami megvolt, és megkönnyebbült sóhajjal nekiláttam egy - most már óvatosabb elvárásoknak megfelelő, körben horgolt - új pulcsinak. Találtam egy jól variálható alapmintát is hozzá, amit kisebb-nagyobb változtatások mellett háromnegyedes ujjakkal is megtoldottam (igaz, ez nem ment zökkenőmentesen), méghozzá kötött ujjakkal, mert mire idáig eljutottam, a fonalam már a végét járta, és a kötés ugyebár anyagtakarékosabb, márpedig a fonalnak, ezt is tudjuk, minden métere aranyat érhet.
Imádom a könyökig érő felsőket :)
VálaszTörlésMa tettem el egy felsőmet, lelkesen készítettem annó, kétszer volt rajtam...le fogom bontani, mert aranyat ér a fonál ami benne van, sokáig kerülgettem , mire végül megvettem :) Természetesen 3 egyéb fonalasdi ugrott elé galádul meg egy rajzolni való, deazonnalésmáris vagy elveszek... ma meg épp sújtok egy -ki hinné- rózsaszín medált:)
Nekem is van olyan fonalam a szekrényben, amit még akkor rendeltem külföldről, amikor a nagylányom ovis volt, készült belőle kis pulóver, sapka, aztán amikor kinőtte, nem bírtam elajándékozni, hanem lefejtettem, és gombóckákban várja, hogy újjáéledhessen. Lassan talán megint eljön az ideje is.
TörlésLátom, benned igazán buzog a kreatív őserő, Timi - nem leptél meg... :-)
Itt van mellettem valaki (a 3és fél éves Áron), aki megjegyezte: - Ez nagyon szép, anya! :)) A Ladikból én nap kalapot terveztem anno magamnak, jó kis fonalnak tűnik. De tudod, a cím olvastán dobbant meg az én szívem most igazán. Úgy szeretem azt a történetet, meg a rejtett kis ezazokat az írásaidban...
VálaszTörlésGyémántos donnám (ahogy Korovjov mondta a Szkéné legendás Mester és Margarita előadásán, jaj, nagyon sok éve!), tehetnél fel legalább képeket - a 3,5 éves Áront már elképzelni sem tudom! A könyvet meg, ilyenkor májusban, sose tudom nem újraolvasni, igazi májusi történek ez nekem.
TörlésEj, de csodás! És a lány is!
VálaszTörlésNéha bizony szeretnék a te szemeddel-tudásoddal fotózni, Julcsi, hogy a képek még hívebbek legyenek az eredetihez - értve most nem a horgolmányra, hanem a lányra. :-)
TörlésElképesztő, Eszter, hogy mennyire termékeny vagy! Nagyon csinos, gyönyörű felső lett! Soha nem gondoltam volna, hogy lehet kombinálni a kötést a horgolással, hogy ez ennyire frappáns is lehet (megtaláltad azt a mintát, amivel szépen összesimul a horgolttal a kötött)! És megint csak: milyen jó, hogy van egy ilyen nádszálmodelled otthon, akit ilyen szépen lehet öltöztetni!
VálaszTörlésNa igen, a kényszerpihenős időszaknak is van előnye. :-) Az S-es méret meg tényleg megkönnyíti a dolgomat - nem véletlen, hogy nem az L-es méretű családtagnak kötöm sorra a pulóvereket.
TörlésCsodaszépek. Mint mindig :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy leírtad, Judit, nagyon jól esik a figyelmed!
TörlésCsodaszép nyári viselet készült belőle, nagyon tetszik! :) Elképzeltem, hogy én rövid ujjat horgoltam volna tovább kétségbeesésemben, eszembe sem jutott volna ez a jó megoldás! Még nagyon sok ilyen szép darabot kívánok a készítőjének és a modellnek. :)
VálaszTörlésRöviddel se lenne rossz, de a tulajdonosa háromnegyedes párti, így muszáj volt valamit kitalálni. Köszönöm, mindkettőnk nevében! :-)
TörlésCsodaszép minta!! No meg ilyen alakra öröm alkotni!
VálaszTörlésHorgolásban az ananász nagy kedvencem. Köszönöm! :-)
Törlés