A lány, aki már nem tudott visszafordulni, az utolsó lépcsőfok előtt megtorpant. Annak a szélén hüvelyknyi széles sárgaréz pánt futott végig, megkülönböztetve a többitől, és mert a fényesre lakkozott fa lépcsősor fölött az út már kővel volt burkolva, egyfajta határt is jelölhetett - talán azt, ahonnan már nem lehet visszafordulni. A lány tétovázott. Végiggondolta a lehetőségeit: a csúfos bukást és azt, mi minden várhat rá a sárgaréz csíkon túl. Sóhajtott egyet. Összeszedte minden erejét, és megtette az utolsó, szükséges mozdulatokat. Átlépett a határon. Fönt volt végre az Ajtó előtt - de az zárva volt. A lány, aki már nem tudott visszafordulni, finoman rátette a kezét az ajtó homokfúvott üvegére, és végigsimította. Azután megint, de már erősebb mozdulattal, mintha azt várná, hogy attól az Ajtó végre föltárul és szabad utat enged. Ám az Ajtó mozdulatlan maradt. A lány elfordította a fejét, és óvatosan visszanézett. Mögötte a lépcsősor, amit innen nézve már nem a lehetőségek felfelé vezető, széles útjának látott, hanem félelmetes, szédítő szakadéknak, ami, mert visszafordulni már képtelen lett volna, elválasztja őt a régi, biztonságos világától. A lány leült a kőkockákra és sírni kezdett. Aztán hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül. Széles árnyék vetült rá, ahogy az a másik a közelébe ért. A lányt hirtelen nyugalom töltötte el. Nem félt többé. Felszegte a fejét. Magasra nézett, egyenesen a mamája szemébe, aki a karjába kapta és visszavitte, lefelé a nappaliba vezető három lépcsőfokon. A lány megkereste a kedvenc piros rágókáját, a szájába tette, és derűsen rágcsálni kezdte.
 |
| Az Annás receptje után készült takarót aznap kezdtem el a lánynak, aki nem tud visszafordulni, amikor megtudtam, hogy a világra készülődik. Az itthon fellelhető maradék Barka Gilicékből készült, és kedves barátnők küldtek még piros színűeket az ő készleteikből. |
nagyon kedves:)
VálaszTörlés♥
És nagyon célratörő is! ;-)
TörlésTyű, már itt tart a lány, aki nem tudott visszafordulni??? Mennyi idős is most?
VálaszTörlésÉdesbogár lehet a kis rágcsálós :-)
Hat és fél hónapos, de a történeti hűség kedvéért hozzáteszem, hogy a Nagy Kalandnak nemcsak a végére értem oda, hanem az elejétől ott álltam a háta mögött. :-)
TörlésNem aggódtam érte, hogy egyedül volt a Nagy Házban felügyelet nélkül :-) De hogy mászik már....! Lesz dolgod :-)
TörlésHát igen, pont az a másfél hónap maradt ki, amikor már jól eljátszik egyedül, de még szépen elvan egy helyben. Cserébe jó izgalmasak a napok...
TörlésÉs most, hogy odafelé már tud menni, csak még vissza nem, úgy megközelítőleg hányszor játsszátok el naponta ezt a minidrámát? :-D Mókás lehet a kis egyiránybamászós :-) A takarójának meg annyira jó színei vannak, hogy simán el tudnék egyet képzelni saját magamnak is!
VálaszTörlésA mi családi anekdotáinkk között szerepel egy történet egy olyan lányról, aki már nagyon ügyesen fel tudott állni, viszont nem tudott utána leülni. Így aztán sajnos kénytelen volt hangosan üvölteni, hogy valaki most már aztán nagyon gyorsan ültesse le, hogy minél előbb felállhasson újra... azt mondják, én voltam az, de szerintem nem igaz :-D
Reggelente néhányszor, utána viszont kíméletlenül eltorlaszolom a lépcsőt a járókával. A családi anekdotákkal vigyázni kell, meglepően gyakran bizonyulnak igaznak! :-D
Törlés:-) de édes - és mennyire átélhető, ahogy leírtad! Gyönyörű a takaró! Szerafin Timinél láttam hasonló színekben hasonló pöttyöset - annyira szép volt kiterítve! Nem is gondoltam, volna, hogy ez a pöttyös takaró ennyire nagyon mutatós téma élőben. És ezekben a színekben pláne! Hatalmas meló lehet egy ilyen - ezért sose gondoltam, hogy én valaha (lustaság), de tőletek folyton megkívánom a takaróhorgolást :-)
VálaszTörlésAz az igazság, hogy ifjúsági kalandregény stílusparódiának szántam a szöveget, de nem tudom, átment-e. A takaró picike, nem volt hatalmas munka, meg hát kilenc hónap alatt készült. Később nagyobbacska párnahuzatot varrok belőle, ha már nem tölti be a funkcióját. Timi takarói gyönyörűek!
TörlésHát erre nem gondoltam, bár most hogy mondod, tényleg az! :-D nem, csak úgy elképzeltem magam előtt a jelenetet, amilyen nagy sóhajtásokkal, összpontosítással tudnak néha ezek a kismókusok molyolni, életre-halálra megmászni egy lépcsőt... :-)
TörlésKalandos az életetek :) A pöttyös meg igazán kedves a pirosaktól. Ha nem lenne fura ez a szó, hát azt mondanám hogy bájos. Bájos. Bájos :)
VálaszTörlésItt is köszi a leírást, Annás! Meg a pirosakat is. :-) A bájos szót meg átértékeli az ember, amint van egy bájos babája. Bubája. Bájos. :-)
TörlésNagyon élveztem olvasni az írásodat! Igazán élményszerű volt! Ügyes kis manó ám és a történet alapján nagy kalandor és felfedező lesz a kisasszony:-)
VálaszTörlésKöszönöm, Kata! Tényleg nem szemlélődő alkat, szereti maga alakítani a környezetét... :-)
TörlésNagyon merész a színösszeállítás, de telitalálat! Nem is tudom, hányadszor jövök vissza megnézni.
VálaszTörlésNem tudom, mit mutat a monitorod: háromféle pirosban finom kakaóbarna és vanília körök. Kicsit retró hatású így együtt, ami elég gyakori, ha maradék fonalakból dolgozom, érdekes módon.
TörlésA kakaóbarna pl. finom lila :-D A pirosakhoz nehezen nyúlok ha fonal, ritkán viselem, pedig nagyon szeretem, talán azért találom merésznek. Ezekből a maradék dolgokból egyébként néha eszméletlen jó dolgok lesznek. Nekem biztos nem jutna eszembe egy fonalboltban válogatva ezeket összeszedni, pedig milyen jó így!
TörlésAnnyira édes sztori, élénken láttam magam előtt a Nagylányt.
VálaszTörlésMost ideiglenesen kölcsönkapott lakásban vagyunk, de ahová nemsokára költözünk, ott is van lépcső - már nézegetjük a gyerekzárakat...
Törlésjaj, ezek a színek! annyira tetszenek. illik az eleven bubához :)
VálaszTörlésIgen, szereti is őket nagyon!
TörlésGyönyörű! A takaró is. :-)
VálaszTörlésKöszönöm, Diana! :-))
TörlésEgy ilyen takaróért villámgyorsan megtanulnék visszafelé mászni :)))
VálaszTörlés:-D Azzal is megelégszem, ha egyirányú a mászás, csak esés ne legyen! :-)
Törlésó, hajszálra olyan, mint Helláé :-) naná, hogy a tiéd is tetszik!
VálaszTörlésKöszönöm, én a te zöld takaródat csodálom, mióta mutattad.
TörlésNagyon tetszik a történet, és a takaró is. :) Milyen izgalmas lehet Neki felfedezni a Világot... :)
VálaszTörlésÓ, igen, és minden, ami tilos vagy amihez a család többi (naaagy) tagjainak köze van, az izgalmas, ami viszont kifejezetten a babának való lenne, az uncsi....;-)
TörlésMindig elbűvölnek a posztjaid szövegei...éppannyira, mint a megmutatott darabok. És valóban, hogy repül az idő...
VálaszTörlés