Gyerekkoromban a nagymamám néha rám bízta, hogy szedjem össze a tojásokat az udvaron, amiket a családalapítási szándékaikban rendszeresen akadályoztatott tyúkok ide-oda elrejtettek, hátha nagy titokban sikerül végre kikölteniük néhányat; és olyan is előfordult, hogy a még meleg tojásokból hamar rántottát sütött nekünk, körülötte lebzselő unokáknak, reggelire. Azóta sem ettem olyan rántottát, pedig néha hozzájutunk "kapirgálós tojáshoz", ahogy a gyerekeim nevezik, de az is messzebbről érkezik, legalább néhány napos állás után.
Nem nehéz amellett érvelni, hogy alapanyag és alapanyag között ég és föld lehet a különbség - és ez bizony a fonalakkal is így van.
Annás vérszilvával festett selyem-merinó keveréke bársonyos, mint a frissen sütött tükörtojás tökéletes, lustán csordogáló sárgája, acélkék színe pedig, amiről nehéz elhinni, hogy nem mesterséges festőanyaggal készült, minden egyes szem lekötésekor megmutatja a természet bámulatos alkotó erejét.
 |
A kötéseket és fonalakat már nem csak a macskától kell féltenem,
más is szívesen játszadozna velük |
Milyen klassz, kerek, plasztikus és szívhez szóló képben fogalmaztad meg ezt (már megint)! Annás fonalai tényleg kivételesen szépek, annyi szenvedélyes alkotási vágy van beléjük sűrítve, hogy csak na! És nagyon örülök, hogy sikerült a vérszilvás acélkék festés, amit szerettél volna. Kíváncsi vagyok a kö(l)teményre!
VálaszTörlésÉpp csak egy árnyalatnyival lett világosabb, mint amilyennek képzeltem, de menet közben rájöttem, hogy így jobban is tetszik. :-)
TörlésSoha nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen lehet írni a tyúkokról, meg a tojásokról, de azt sem, hogy én ezen majd' elbőgöm magam :) (Gyerekkori emlékek, ehh)A háttérben felsejlő önkéntes kötésbontó pedig maga a gyönyörűség!
VálaszTörlésUgye, az emlékek? A napégette fű szaga, meg a poros padlásé...
TörlésA tojásszedés nekünk is "megvolt" a vidéki nagyszülőknél, Felcsút most másról híres, de nekünk A Gyerekkor. A tyúk még néha ült a fészekben, amikor berontottunk gyűjtögetni. A nagyapám kenyérdarabokat is kevert a tojásba, és úgy sütötte meg rántottának. És metélőhagymát is szedtünk hozzá a kertből. Úgy volt jó.
VálaszTörlésMicsoda két szép kiscicád is van ezen a képen :-)
(Az én Annás-fonalam még mintára vár. Most épp a fagyasztóban, mert sajnos molyt találtunk a lakásban.)
Aha, szóval ezért (is) a kisvasutazás! Ezt a kenyérdarabos-metélőhagymást ki fogom próbálni.
TörlésBizony! Nekünk ott van az otthon, bár a régiek már elmentek. Azért mégis szeretünk visszabújni a fészekbe. A kerttel nem bírunk, már csak fű van, meg a gyümölcsfák. De akkor is szeretjük, benne van az életünk, meg az övék.
TörlésSzép képet festettél elém. Érzem a széna illatát az orromban és a méhek döngicsélését is hallom, pedig nem ma volt az akkor.
VálaszTörlésNéha vissza kell menni, gondolatban szippantva ezekből a meghatározó illatokból.
TörlésCsak ne fájna olyan nagyon.
TörlésÓ, igen, ez a része nehéz, de ha sikerül a veszteségérzet helyett az útravalóra koncentrálni (sokszor nem sikerül!), akkor épp csak sajog. :-))
Törlés:-)
TörlésValahogy a kettő kart, karba öltve jár. Bennem.
De nem bánom, édes keserűség ez.
persze, perszer, alapanyag meg tojás meg fonal, de azért számomra a poszt lényege most mégis a fotóháttered!! <3 tündéri! :)
VálaszTörlésIgen, számomra is! :-D
TörlésGyönyörű az a bizonyos háttér, de a bejegyzés mégiscsak a fonalról szól... és ahogy korábban azt írtam, hogy sem a fekete, sem a sárga nem színem, ez a kék viszont igen is az...nagyon is. A gyerekkor emlékeire pedig ritkán gondolok... talán egyszer azt is rendbe kellene rakni, nemcsak a fonalaimat.
VálaszTörlésA kék? Nahát, ez meglepetés, rólad mindig a pirosak-narancsok jutnak az ember eszébe! A rendrakás nem árt, csak néha annyira nehezen veselkedik neki az ember, igaz?
TörlésSzeretem is a pirosat is, most is nagyon sokat hordom, a narancsot is, bár be kell látnom, hogy ehhez a hajszínhez már a kék jobban illik...
TörlésA háttérben felbukkanó bájos arcocska!! Istenem, de gyönyörű!!
VálaszTörlés:-))))
Törlés