Becsengettek, avagy: a nyugalom megzavarására alkalmas poszt, kizárólag az iróniára fogékony idegzetűeknek

Idén valahogy rajtunk ragadt az évkezdési hangulat, szeptember másodika óta naponta olvashatjuk a jobbnál jobb, vidámabbnál vidámabb, ujjongó híreket az iskolák, pedagógusok, diákok és szülők szép új életéről, ezeket ki-ki vérmérséklete, beállítódása (és a saját gyermekének helyzete) szerint fogadja, olvassa, írja, osztja meg és lájkolja (vagy nem). Sokan még vitázni, óbégatni, sőt átkozódni sem átallanak - az franczos bitangok! (Próbálok nyelvezetben is idomulni a múltba révedést manapság szinte kötelezővé tevő korszellemhez.) Ez mastani üdőkben magunknak illő és erkölcsös viselése igen kívánatos és becsült dolog, a viszálykodás pedig mindennemű korokban útálatos az erkölcsös ember számára. Hagyjuk tehát a viszályt, testvéreim, úgy mint a szabályokat és óbégatást is, nagyobb tekintet légyen a fő dolgokra, így a tisztességes nevelkedő leánygyermek oskolai öltözetjére. Mert megmondá bölcs Pázmány uram: nem tiltja Isten a tisztességes öltözetet; sőt akarja, hogy az asszonyok ékes öltözetben járjanak; de úgy, hogy szemérmetesen és józanon ékesgessék magokat. A nagy őszi ruhatár restauráció jegyében született tehát ez a praktikus, ám szemérmetes kis felső: jó időben könnyű, rövid ujjas, rossz időben alsóruházat feletti mellyeske.
S akik pedig az oskolák belső életi miatt aggodalmaskodnának, olvasgassák haszonnal tekintetes, nemzetes, nagyságos Széchenyi István gróf uram felette bölcs szavait az életrevalóságról (melyet bizony minden hatalmasságnak eszébe kellene vennie, mikoron a gyermekek nevelésinek módjairól bátran rendelkezik):

"Hogy nem a tanulás s tudományok mennyisége teszi az embert okossá, hanem azok megemésztése s jó elrendeltetése, azt nemcsak nálunk, hanem mindenütt nyilván tapasztalhatjuk; mert ha minden státusbeli embereket összeveszünk, többet találunk életrevalót – ki élni tud, s nemcsak városban, hanem minden helyzetben, s ilyen előttem az okos ember – azok között, kik könyvbűl soha nem tanultak, mint azok közt, kik igen-igen sokat, de rendetlenül tanultak s tudnak."

Minta: Wasabi

Fonal: DROPS Baby Merino

Új ökotermékek a kötés szerelmeseinek

Különleges megoldással segíti a japán Mikado cég legújabb terméke a kötés szerelmeseit: az innovatív eszközeiről híres, legfőképpen természetes anyagokkal dolgozó gyártó egy több funkciós, kis helyen tárolható, környezetbarát zoknikötőtű készletet dobott piacra. A több éves fejlesztői munka eredményeként a bármikor előkapható készlet színjelöléssel ellátott darabjai nemcsak könnyen kezelhető segédeszközei lehetnek minden kézimunkázónak, de használaton kívül játékra is kiválóan alkalmasak. A harmonikus színekben kapható készletet a fejlesztők szerint leginkább azok értékelik majd, akik a zoknikötőtűk meglovasítására és eltüntetésére hajlamos háziállatokkal élnek együtt. Az új termék a cég kiváló disztribúciós hálózatának köszönhetően szinte bármely játékboltban vagy bolhapiacon beszerezhető.

Könnyed nyári románc, avagy vigyázzunk Jane Austennel a strandon, mert úgy maradunk

Debbie, teljes nevén Miss Deborah Frances Eleonora Bliss, angol arisztokrata családba született, szüleit, nagyszüleit, de már dédszüleit is az előkelő társaság legbefolyásosabb személyiségeiként tartották számon. Édesanyja a szokásoknak megfelelően nagy gondot fordított a nevelésére, így hajadon korára Debbie birtokába került mindazon képességeknek és ismereteknek, amelyek díszei egy jó házból való úrilánynak. Modora könnyed és finom volt, mint a leglágyabb selyemből készült keleti kendők, természete simulékony, mint a tavaszi zsenge vesszők; szokásaiban állhatatos, kedvteléseiben rugalmas, elhatározásaiban szívós kisasszonnyá lett - és természetesen mindezen előnyös és kívánatos tulajdonságait tökéletes és ragyogó küllem koronázta. A jobb társaság összejövetelein ő volt az ünnepelt szépség, a hozzáértő házasságszerző asszonyok mindegyikének volt valamilyen nagyra törő terve vele kapcsolatban, de tudták azt is, hogy Debbie vonzalmát csakis a legkiválóbb ifjú nyerheti el. Mindazonáltal Debbitől távolt állt a rátartiság, sose gondolt magára kiválóságként, s ha jövőjéről ábrándozott, mindig finom tónusú, pasztell árnyalatú ruhákban képzelte el magát elegáns szalonjában, egy hasonlóan arisztokratikus, kissé tartózkodó modorú férj oldalán.

Arthur Kato Kezi-Rokka furcsa hangzású, egzotikus nevét magyar származású édesanyjának köszönhette, de rokonai és ismerősei egytől-egyig rövid, kedves becenevén szólították: Art-nak. Életvidám, adakozó és tevékeny édesanyja a születése pillanatától másképpen nevelte őt, mint ahogyan az úri házak csöndes, szabályozott világában megszokott volt. Nem bízta dadusok és nörszök gondjaira, helyette saját kezével kapta fel, amikor csak kedve tartotta, simogatta, szeretgette, órákon át foglalkozott vele, a fegyelmezést viszont nem tartotta fontosnak, s egy-egy közös mókázás után tovább engedte a gyermeket saját, szabad útjára. Arthur mindezt alaposan ki is használta, erre-arra tekergett, csavargott, akkor evett, amikor kedve tartotta, ott hajtotta álomra a fejét, ahol végképp legyűrte a fáradság, szilaj és zabolátlan, önfejű ifjúvá serdült. Természetének bizonyos jellegzetességei egészen vaskossá lettek, míg más tulajdonságai alig észrevehető, finom szálakként szőtték be jellemét. Extravagáns egyéniségét feltűnő, jellegzetes színekkel szerette hangsúlyozni, de ezen túl nem fordított nagy gondot a megjelenésére, hol az inge lógott rendetlenül, hol egy öreg, bolyhos kabátot kapott magára. Barátai rajongtak a meleg szívű, bátor fiúért, aki mindig meg tudta lepni őket egy-egy bolond ötletével.

A két fiatal valószínűleg soha nem találkozott volna egymással, ha Debbie egy fülledt augusztusi reggelen véletlenül nem nyitott volna be rossz terembe abban a drága, Camden-beli művészeti iskolában, ahová édesanyja azért íratta be, mert meggyőződése volt, hogy a fiatal úrilányok megfelelő nevelésének a művészettörténet tanulmányozása és a festészet alapjainak elsajátítása is része kell, hogy legyen. Art - akit ösztöndíjjal vettek fel, miután a felvételi bizottság tagjainak egy csoportja komoly vitába bonyolódott néhány hevesen ellenkező konzervatív mesterrel, akik személyes sértésként tekintettek a fiú sajátos hangulatú, expresszív, különös képeire - Art tehát ott ült a teremben, felnézett, és ennyi elég is volt, hogy sorsuk örökre megpecsételődjék. 

Természetesen meg kellett küzdeniük mindkettejük családjának határozott tiltakozásával, ám (miután Debbie, életében először, konok szilárdsággal tartott ki a választása mellett, és Art, szintén életében először, állhatatosan ragaszkodott ahhoz, hogy a lánnyal való kapcsolatát hivatalosan is megerősítse) a szülők egy idő után belátták, hogy a legjobb, mit tehetnek, ha segítik az ifjú pár boldogulását. A kezdeti kétkedést szerencsére semmi nem igazolta: a két, oly annyira különböző jellem azóta is meglepően nagy harmóniában, simogatóan puha boldogságban él együtt. Debbi finom kiegyensúlyozottságával tökéletesen ellensúlyozza Art hullámzó kedélyének gyors változásait, amelyek viszonzásul kellő változatosságot és izgalmakat visznek mindkettejük életébe. A felsőbb társaság is hamar a szívébe fogadta kettősüket, s ma már hajlamosak őket egyszerűen úgy emlegetni: a tökéletes páros.

Ravelry oldal

Felvesszük a fonalat

Bezártuk a házacska kapuját, ami két hétig az otthonunk volt,

utoljára végigmentünk a világ legszebb ösvényén, 

és hazajöttünk, mert itt is új kalandok várnak ránk.

Csak addig fáj, míg végképp elszakad

Ugyanakkor (csak hogy a dolog visszájára is vessünk egy pillantást): a végtelenben is kell fogódzó, legyen az akár a cél, ami felé törekszünk, akár egy akadály, ami a törekvés elébe áll.
Mindig csodáltam azokat, akik hihetetlen lelkesedéssel vágtak bele új dolgokba, akik alighogy eldolgozták az utolsó szálvégeket, máris képesek ráhurkolni a tűre az új kezdőszemet. Akik csak úgy ösztönösen nekikezdenek egy munkának, és nem tépelődnek azon, hogy kerek legyen vagy hosszúkás, egyszerű vagy bonyolult szerkezetű, akik látják a fonal karakteréből, hogy milyen forma áll majd jól neki. Akiknek nincsen szükségük próbálgatásra. Még tavaly történt: ott álltam a Barka boltban a polcokkal szemben, néztem a sok puha színt, amikor Luca odalépett hozzám, és megkérdezte: - Mi ez a kétségbeesés az arcodon?! És jól látta, ott (ott is), akkor (akkor is) szinte kétségbeestem attól, hogy ki kell választanom egyet a sok közül. De sokszor ugyanilyen nehéz a kiválasztott fonalhoz mintát keresnem - és minél kedvesebb, különlegesebb az a fonal, annál nehezebb, annál erősebben élem meg a Wahl ist Qual igazságát. Idővel (és a technikai tudás gyarapodásával) persze ebbe is belejön az ember: minél többet kötök, annál könnyebben nyugszom bele, hogy abban a pillanatban, amikor kiválasztok és elkezdek egy mintát, lemondok sok más (esetleg jobb) lehetőségről - de azért nagyon örültem, amikor nemrég megtaláltam Martin Buber könyvében ezt, az én örökös tipródásomat igazoló részt: "A tett áldozatot és kockázatot foglal magába. Az áldozat: a végtelen lehetőség feláldozása a kiválasztott forma oltárán; mindent, ami akár csak egy pillanattal előbb játékosan felvillant az ember látómezejében, ki kell törölni".
Ez a gyönyörű fonal nagyon nehezen találta meg a maga formáját a kezeim között, Hannah Fettig mintája előtt három másikat is elkezdtem belőle, de egyik se volt az igazi. Lassan készült, nagyon-nagyon lassan, ami talán nem csoda, mert megdöntöttem a saját rekordomat: eddig ez a legvékonyabb fonal, amiből ruhadarabot készítettem. De megérte, mert a lányom szerint ez egy sajátos two in one kardigán lett: rá is jó, és rám is...

Fonal: Malabrigo Silkpaca (416 Indiecita)
Minta: Featherweight Cardigan
Több a Ravelryn.

Kóstoló, ami a habzsolás veszélyével fenyeget

Nem szeretem a lusta kötést,  vagyis egészen pontosan: bár kötni szeretem, hiszen egyszerű, gyors, de a kötésképe nem tetszik. Sok szép kendőmintától eltántorított már, hogy lustakötéssel készültek. De amikor megláttam ezt a mintát, rögtön Rúmi, a perzsa költő szavai jutottak eszembe: aki nem kóstolta, nem ismerheti, és úgy döntöttem, hogy ez a szabálytalan, rendhagyó forma megérdemli, hogy belekóstoljak ebbe is, megismerjem ezt is.  Gyönyörűnek találom a benne futó íveket, amiket a lyuksorok kiadnak, és amik olyanok, mint a fénybe tartott, áttetsző falevelek erezete. Mire elkészültem vele, már nem értettem az addigi idegenkedésemet a lustakötéstől.
S ha már szokatlan forma: egy igazán szabálytalan személyiségnek szántam (esküszöm, nem az alliteráció kedvéért írom!) születésnapjára; és ha már több szempontból is kívül van az általam  megszokott renden, akkor Nina rendkívüli szépségű Cashwool fonala illett hozzá igazán.

Minta: Imagine When

Az igazán gazdagok oly könnyedén válnak meg kincseiktől, ahogyan a pitypang bóbitáját kapja fel a szél

Buci elvesztette, és hagyta, hogy én találjam meg, így most enyém ez a gyönyörűség - és nem bírok betelni vele!