A legjobb megoldás talán az, ha a kritikus megszemléli a romokat, aztán szépen teszi tovább a dolgát

Az, hogy nekem nem tetszik a Barka Fonal új, pajtáskodónak szánt, valójában időnként rejtetten agresszív hangneme, hogy szerintem egy ideje valódi kedvezmények helyett látszat akciókkal ügyeskednek, hogy az új, saját márkás fonalcsaládok színválasztéka egy kicsit sem trendi, inkább ernyedtnek, fáradtnak látom - az mind szubjektív megítélés dolga,

az viszont objektív tény, hogy bonyolultabb lett a törzsvásárlói kedvezmények számítása, hogy az "új" honlap bizonyos fonalaknál még mindig önkényesen pakolász a kosaramba olyan színeket, amiket pedig nem is választottam, hogy a régi vezetés révén megszokott, valóban baráti, személyes kapcsolatnak nyoma sem maradt, pedig nagyon hiányzik, hiszen a kötésnek, a fonalaknak és minden velük kapcsolatba hozható dolognak (például cicák, például gyerekek, például ajándék, például elismerő szavak, például fonalbolt) az volna a lényege, hogy megmelengesse az ember szívét. Pont mint a tavaszi barkaágak. Az igaziak.

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme

Ugyan ki volna az, aki szemrehányást tehetne, amikor az első igazán tavaszi, de még téli felszerelésben megtett sétából hazaérve - mert a húsvéti napsütésben kigombolt kabát, ledobott pulóver egyértelművé tette, hogy a téli holminak mennie kell, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a cuki, mókust imitáló, bélelt sapkát, ami annyira a szívünkhöz nőtt pusztán azért, mert minden egyes alkalommal elragadtatással néztük a kis fejet, amire felhúztuk, azt is el kell csomagolni már, vagyis, értelemszerűen, kell gyorsan egy tavaszi darab - ugyan ki volna tehát az, aki szemrehányást tehetne, amiért hazaérve nem a kollégák által kért, de nehezen alakuló munkaanyagon dolgozik tovább az ember, hanem a fonalas szekrénykéhez siet megfelelő pamut-gyapjú keverék után kutatva, és nekilát egy új sapkának? És ha akadna olyan kaján férj, aki finoman célozgatni kezdene rá, hogy tán mégis azt a nemszeretem stratégiát kellene megírni, ami jelen formájában, saját bevallásom szerint a vele töltött munkaórák ellenére sem az igazi, akkor az a kaján férj vajon nem hallgatna-e el rögvest az érvek súlya alatt meghajolva a válasz hallatán: édesem, ősi asszonyi kötelességemnek teszek eleget, amikor felruházom gyermekeimet, ráadásul, kellő alázattal, ezt a saját érdekeim, munkahelyi előmenetelem és a léha pénzszerzési törekvések elébe helyezem, szem előtt tartva az írás szavait, amely szerint, ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

Ravelry

Aki kopog az ajtón, hallja a választ

Az Ajtó zárva volt.
A lány, aki már nem tudott visszafordulni, az utolsó lépcsőfok előtt megtorpant. Annak a szélén hüvelyknyi széles sárgaréz pánt futott végig, megkülönböztetve a többitől, és mert a fényesre lakkozott fa lépcsősor fölött az út már kővel volt burkolva, egyfajta határt is jelölhetett - talán azt, ahonnan már nem lehet visszafordulni. A lány tétovázott. Végiggondolta a lehetőségeit: a csúfos bukást és azt, mi minden várhat rá a sárgaréz csíkon túl. Sóhajtott egyet. Összeszedte minden erejét, és megtette az utolsó, szükséges mozdulatokat. Átlépett a határon. Fönt volt végre az Ajtó előtt - de az zárva volt. A lány, aki már nem tudott visszafordulni, finoman rátette a kezét az ajtó homokfúvott üvegére, és végigsimította. Azután megint, de már erősebb mozdulattal, mintha azt várná, hogy attól az Ajtó végre föltárul és szabad utat enged. Ám az Ajtó mozdulatlan maradt. A lány elfordította a fejét, és óvatosan visszanézett. Mögötte a lépcsősor, amit innen nézve már nem a lehetőségek felfelé vezető, széles útjának látott, hanem félelmetes, szédítő szakadéknak, ami, mert visszafordulni már képtelen lett volna, elválasztja őt a régi, biztonságos világától. A lány leült a kőkockákra és sírni kezdett. Aztán hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül. Széles árnyék vetült rá, ahogy az a másik a közelébe ért. A lányt hirtelen nyugalom töltötte el. Nem félt többé. Felszegte a fejét. Magasra nézett, egyenesen a mamája szemébe, aki a karjába kapta és visszavitte, lefelé a nappaliba vezető három lépcsőfokon. A lány megkereste a kedvenc piros rágókáját, a szájába tette, és derűsen rágcsálni kezdte.

Az Annás receptje után készült takarót aznap kezdtem el a lánynak, aki nem tud visszafordulni,
amikor megtudtam, hogy a világra készülődik. Az itthon fellelhető maradék Barka Gilicékből készült,
és kedves barátnők küldtek még piros színűeket az ő készleteikből.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül

A kisbabás lét egyik legjellemzőbb vonása az idő érzékelésének sokfélesége és egyben ellentmondásossága: a napok mozdulatlannak tűnnek az ismétlődő, sokszor monoton feladatok közepette, az öntudatlan újszülött mégis szélsebesen fejlődik saját célokra törő, izgő-mozgó, a környezetét megszólító gyermekké; egy-egy egymásra mosolygós, kimerevített, az örökkévalóságot rejtő pillanatban pedig összeölelkezik a mozdulatlan időtlenség és a szárnyas, eltűnő idő. Nem nehéz tehát eltévedni a napok erdejében és a hetek ösvényein. A keresztelőre készített ruhácskával például úgy jártam, hogy elkezdtem, és mire - nem is nagyon sokára - befejeztem, addigra ki is nőtte a ma éppen fél éves leányka.

Ravelry

Mint egy virág, oly egyszerű lett minden

Van az úgy, hogy a legegyszerűbb dolgok is óriási erőfeszítést kívánnak. Sajgó derékkal is kimenni a konyhába kakaót főzni a hazaérkezőknek. Megölelni, aki haragszik. Az ébren töltött éjszakai órák dacára sem ledőlni egy kicsit délután, hanem megvarrni egy elszakadt nadrágot. Válaszolni egy levélre. Kötni gyorsan egy meleg pulóvert, és felmérve a teljesítőképességünk határait, megelégedni egy egyszerű mintával.

Az egész pulcsi alig több, mint tíz deka, elképesztő
Ravelry

Ideális karácsonyi ajándék úgy szemét liberálisnak, mint igaz magyarnak*

Apróságok készülnek esténként, ha a főnöknő már aludni tért: egy lóimádó kislánynak cuki gyereklovacska, a kutyabolond barátnőnek széles pofájú terrierlány, a fiatalos nagyinak kézzel varrott csatos tárca vidám anyagból, a politúros asztalát féltő nagyinak meg egy garnitúra mosható poháralátét.

* A jelenlegi, szokásosnál is feszültebb, karácsonyhoz közeledve még mindig szokatlanul átpolitizált szülünk - nem szülünk közhangulatban nem merem nem hangsúlyozni, hogy a cím (mint általában) nem véleménykifejezés, hanem - ez éppen már az eredeti helyén is ironikus - idézet; mottó vagy zenei aláfestés.

Erőt merít abból a bizalomból, amely a lányból feléje sugárzik

- Zöld és sárga? Jól néz ki, szeretem a zöld-sárgát, mi lesz ez?
- Egy jó hosszú pulcsi vagy tunika neked, attól függően, hogy meddig tart a fonal.
- Értem, köszönöm, és mivel szeretnéd egy kicsit csajosabbá tenni?
- Öööö... egy kis szürkével...? Meg főleg veled, ha majd viseled.

Ravelry

További csajosító eljárásként derékban szűkül, csípőben bővül kissé, 

és a hosszú passzé felhajtva is, kézmelegítőként is viselhető.