Alszom, aztán ismét evezek*

Ki ne gondolta volna annak idején a suliban, hogy mégis, mi a fenének kell engem a kovalens kötéssel nyaggatni, mikor soha az életben nem leszek kémikus, és nem fogom használni a kémiát?! Aztán jön egy felnőttkori hóbort, az ember nekiáll mondjuk szappant főzni, és mégis csak elmélyed az állati zsírok, növényi olajok és lúgok érdekes világában. Mások meg, az igazi realisták, bosszankodva dobták félre a szöveggyűjteményeiket, mondván, csak érettségizzek le, és soha többé nem veszek a kezembe verseskötetet! - aztán az esküvőjük környékén lázasan keresgélik a megfelelő idézetet a meghívóra, később pedig a gyerekeiknek segítenek az Ágnes asszonyt biflázni. Az élet olykor nem várt feladatokat sodor elénk, néha olyasmit is, amiről azt hittük, hogy már soha nem lesz közünk hozzá. De a váratlan kihívások mellett szerencsére újra és újra felbukkannak a megbízható állandó teendők is, a biztonságot adó megszokások, amiket soha nem kell levenni a műsorról. Babapulcsit kötni például bármikor lehet, saját gyermeknek, unokahúgoknak, unokaöccsöknek, barátnők babáinak, unokáknak, dédunokáknak.

Ezt itt éppen a fiam legjobb barátjának a kishúga kapja

* Föníciai tengerészfohász

S minden nap közelebb hoz a tavaszhoz

Leszedtük a gyönyörű sötétzöld fenyőt, bár a levelei még frissek és üdék voltak, de a sárga fényű gyertyákat még elöl hagytam, hogy esténként meggyújthassuk őket. Ma, miközben reggeliztünk, meglepően világos volt már, s innentől kezdve elkezdhetjük várni a tavaszt, a kizöldülő fű és a sárga boglárkák idejét.

A várakozás közben viszont nem árt, ha egy darabig még kéznél van egy jó meleg és vidám zokni

Bízvást át fogsz kelni majd ama gázlón

Az idei ősz legnagyobb sikerélményét az jelentette a számomra, hogy oly sok kínkeserv és gyötrelem után sikerült megkötnöm A Tökéletesen Kényelmes Pulcsit, amit a gazdája novemberi születésnapja óta rendületlenül hord, amikor csak teheti. Bíztam benne, hogy ha más nem, akkor a szín majd meggyőzi őt, mivel ez a kicsit fáradt, okkerbe hajló sütőtökszín most az egyik kedvence, ám ennél jóval több történt: ez a kardigán állítólag tényleg kényelmes. Isten áldja Amanda Woegert.

Ravelry 

Katyerina Ivanovna közben megnyugodott egy kicsit

Biztosan mással is megesik, hogy amikor sok hét után végre eljut a mosásokkal szennyeskosár aljáig (a dolgok mélyére mos?!), akkor ott meglepő módon egy hibátlan, bár kissé talán már túlérett banánt talál, ugye?

Családi grafikusunk illusztrációja

A munka megszűnt, jő a sétaóra

Egyszer majd lesz olyan vajon, hogy egy tucatnyi egyforma dolog varrása közben (amely dolgokat tehát ugyanazon műveleteket ugyanolyan sorrendben végezve kell elkészíteni, és a viszonylag nagy számú ismétlés miatt az ember azt feltételezné, hogy legalábbis a fele után valamivel automatikussá válik a munka, mi több, automatikussá válik a zökkenőmentes munka), egyszer majd lesz olyan tehát, hogy egy ilyen vállalkozás során egyszer sem fordul elő, hogy a színét varrom a visszájához, vagy ez genetikus, és tanuljak meg együtt élni vele?

Tavaly ilyenkor már havazott, emlékszik, most meg milyen szelíd, napos időnk van

Az idei ősz igazán elkényeztette azokat, akik egyrészt nem finnek, másrészt (vagy éppen ezért) képtelenek rászánni magukat egy hideg-meleg váltófürdőre, legyen az bármilyen egészséges. A nyári forróságból nem kellett egyenest fejest ugranunk a didergős télbe, volt sok szép őszi nap, amikor pontosan lehetett látni, ki az, aki korán elindult otthonról (mert ők mind kabátot viseltek a hajnali fagyok miatt), és ki az, aki csak késő délelőtt vette a nyakába a várost (mert ők csak egy pulcsit kaptak magukra a meleg napsütésben). A faleveleknek is volt idejük megérlelni a szépséges színeiket az okkertől a bronzig, és - bár eredetileg csak egy sapkát akartam kötni gyorsan, hogy a nagy hajnali hűvösségben legyen mit fázós fejekre húzni - nekem is volt időm, hogy először egy pár kézmelegítőt is kigondoljak mellé ugyanazzal a mintával, aztán meg egy hosszú sálat is megkössek, mire ideértek az igazi hidegek.

Részletek és ingyenes minta a klubban

Street Fashion mesterfokon

A mai zuhénak zöld, kötött gyapjúgarbóban, ehhez illő zöld, kötött kézmelegítőben, ezekhez illő elegáns szürke szövetkabátban, valamint mindehhez egyáltalán nem illő DM Saubär gyerekesernyővel vágtam neki, a maradékfelhasználás jegyében. Értsd: a család többi tagja nálam előbb indult, és nekem csak ez a mindenki által réges-régen kinőtt ernyő maradt. 

Jutalmam a sok mosoly volt, amivel az utca embere a produkciót fogadta