Igen, tudom, senki nem kerülheti el a sorsát, mindegyikükre ez vár, kár hadakozni ellene, a Moirák kegyetlen ollója előbb-utóbb minden szálat elvág - na de ilyen váratlanul, fiatalon, mielőtt nekiindulhatott volna az új életének, két sorral a vége előtt?!
Itt nálunk a városban nem rendezi hullámos dűnékbe a havat a szél, de azért vannak hullámaink
Két nappal karácsony előtt hirtelen felindulásból (muszáj elkezdenem egy új kötést!) elővettem a szülinapomra kapott fonalamat, és könnyű, pihentető mintaként adta magát a régóta kinézett, hullámos szélű Holden. Blokkolás előtt a család férfitagjai szerint úgy nézett ki, mint egy nagy adag moszatcsomó, de mert a család férfitagjai szeretik az élővilágot és a tengert, ez dicséretnek tekintendő. Nagyon szerettem kötni, biztos, hogy más színű ismétlése is lesz még.
Szintén a téli szünetben készült egy új sapka Annának, mert örökölt egy lila kabátot, amihez a régi sapijának a színe nem illett. Jól esett íveket meg hullámokat kötni, pedig féltem tőle, mert odafigyelősnek tűnt a minta, de meglepően könnyű volt követni.
|
Minta: Holden Shawlette
Fonal: Zauberwiese
|
Szintén a téli szünetben készült egy új sapka Annának, mert örökölt egy lila kabátot, amihez a régi sapijának a színe nem illett. Jól esett íveket meg hullámokat kötni, pedig féltem tőle, mert odafigyelősnek tűnt a minta, de meglepően könnyű volt követni.
Minta: Foliage Hat
Fonal: Barka Libikóka
|
Az elsöprő vonzalmak megszelídítéséről
| Zauberwolle, Oxyde |
A dilettantizmus dicsérete
Nem szeretek évösszegző leltárt készíteni, mert nincs az a teljesség, amiben ne lenne ott a hiány is (és fordítva, persze). Nem számoltam a múlt évben se az elhasznált fonalak hosszát, se a kötéssel töltött órákat, de még az elkészült darabokat sem. Nem is biztos, hogy számba tudnám venni őket, hiszen a tárgyak jó esetben külön életet élnek, gazdát cserélnek, megtetszenek valakinek és hozzászegődnek, vagy elbújnak egy kosár mélyén, hogy csak évek múlva kerüljenek elő. Évösszegzés helyett tehát arról gondolkodtam el, hogy mit várok a kézimunkától a következő évemben.
Nemrégiben szemet szúrt egy blogon, ahogy annak a gazdája gondosan feljegyezte a felhasznált fonal márkája, típusa, mennyisége mellett még a kötőtűje márkáját, pontos típusát is (a vastagsága mellett, amit én olyan trehány módon mindig elfelejtek felírni, de idén majd jobban igyekszem). Én a magam részéről mindig is azokat kézimunkázókat csodáltam inkább, akiknek a blogja nem hasonlít egy kézimunkabolt katalógusára, és nem az jut eszembe róla, hogy hűha, ha nekem is lenne addi klikkelős kötőtűm, biztosan én is tudnék ilyen szépet kötni!, sőt, ellenkezőleg: akiknek a blogjáról az jut eszembe, hogy hűha, ez a lány valószínűleg nyers birkagyapjúból is képes lenne két faággal fair isle csodákat készíteni! Ha négy éve, amikor elkezdtem kötni meg horgolni tanulni, a szigorú, elitista blogokba botlottam volna bele, akkor ma már nagy valószínűséggel nem kötnék, hiszen akkoriban még nem ismertem személyesen olyan embert, aki rendszeresen kézimunkázik, tehát más tájékozódási pontom nem volt, csak a net. Szerencsére a világhálón is találtam olyanokat, akik nem csak a maguk örömére kötnek és horgolnak, hanem a másokét is segítik biztatással, mintamagyarázattal. Akik gondos tanácsokat is adnak, mert nem felejtették el, hogy a kötést a másokról való gondoskodás hívta életre, a szándék, hogy meleg ruhával, és úgy általában, melegséggel ajándékozzunk meg másokat. Akik számára a kézimunka nem a profik kiváltsága, hanem olyan, mindenki számára hozzáférhető közös tudást jelent, amit terjeszteni legalább akkora érdem, mint művelni.
Ebben az új évben tehát szeretnék dilettáns maradni a kötésben, a szó eredeti értelmében: minél többet gyönyörködni a mások és a magam munkáiban.
Nemrégiben szemet szúrt egy blogon, ahogy annak a gazdája gondosan feljegyezte a felhasznált fonal márkája, típusa, mennyisége mellett még a kötőtűje márkáját, pontos típusát is (a vastagsága mellett, amit én olyan trehány módon mindig elfelejtek felírni, de idén majd jobban igyekszem). Én a magam részéről mindig is azokat kézimunkázókat csodáltam inkább, akiknek a blogja nem hasonlít egy kézimunkabolt katalógusára, és nem az jut eszembe róla, hogy hűha, ha nekem is lenne addi klikkelős kötőtűm, biztosan én is tudnék ilyen szépet kötni!, sőt, ellenkezőleg: akiknek a blogjáról az jut eszembe, hogy hűha, ez a lány valószínűleg nyers birkagyapjúból is képes lenne két faággal fair isle csodákat készíteni! Ha négy éve, amikor elkezdtem kötni meg horgolni tanulni, a szigorú, elitista blogokba botlottam volna bele, akkor ma már nagy valószínűséggel nem kötnék, hiszen akkoriban még nem ismertem személyesen olyan embert, aki rendszeresen kézimunkázik, tehát más tájékozódási pontom nem volt, csak a net. Szerencsére a világhálón is találtam olyanokat, akik nem csak a maguk örömére kötnek és horgolnak, hanem a másokét is segítik biztatással, mintamagyarázattal. Akik gondos tanácsokat is adnak, mert nem felejtették el, hogy a kötést a másokról való gondoskodás hívta életre, a szándék, hogy meleg ruhával, és úgy általában, melegséggel ajándékozzunk meg másokat. Akik számára a kézimunka nem a profik kiváltsága, hanem olyan, mindenki számára hozzáférhető közös tudást jelent, amit terjeszteni legalább akkora érdem, mint művelni.
Ebben az új évben tehát szeretnék dilettáns maradni a kötésben, a szó eredeti értelmében: minél többet gyönyörködni a mások és a magam munkáiban.
| Egyelőre még csak csíkok, az év eleji maradékfelhasználás jegyében |
Kifordítom, befordítom
Valamikor késő ősszel egy olyan barátnőmnek szerettem volna ajándékot készíteni, aki szinte kizárólag fekete, fehér és fekete-fehér ruhákat hord - időnként egy kis pirossal vagy arannyal kiegészítve. A Barka kötősuli jutott eszembe, annak is a mackókötést oktató fejezete. Neki is láttam, hogy megtanuljam ezt az elsőre nagyon bonyolultnak tűnő mintát, és amikor kezdett kirajzolódni a kötés képe, a lányom rögtön kijelentette, ilyen nekem is kell! Így aztán ő is kapott fekete-fehér nyakmelegítőt, ami a dupla szál miatt extra meleg, a feketefehérség miatt meg extrán jópofa.
| Fonal: Libikóka |
További késő őszi kellékek
Egy fényképezésre teljesen alkalmatlan, hiszen napsütés nélküli, ámde éppen emiatt sapka- és kesztyűviselésre nagyon is alkalmas napon végre lefotóztam a gyerekek őszi felszerelését is. Anna azt kérte, hogy a sapka ne legyen nagyon lógós vagy bő, de férjen be alá az egész haja (ami már önmagában sem kis feladat, tekintve a haja hosszát és tömegét). Áron sapkájához a fonalakat az új kabátjának színei alapján választottam, a csíkozást pedig ő maga tervezte meg.
![]() |
|
Anna szettje: Drops
Fabel, minta: Barka kötősuli, Ahama leckéje, módosítva
Áron sapka:
Libikóka
|
Meleg a hidegben
A régebben kötött kendőkhöz kézmelegítőket is kötöttem, mert a kezem fázós, kesztyűben viszont nehéz mobiltelefont kezelni vagy aprópénzt keresgélni.
Az egyiket a narancssárga-zöld kendőhöz, az eredeti mintát több helyen megváltoztatva - hosszabbra kötöttem például a csuklórészt, hogy a sokszor jéghideg 19-es villamoson, kapaszkodás közben nyújtózkodva is melegítse azt a részt, ami a pulcsiból, kabátból kilóg.
A másikat pedig Anett fonalának a maradékából, egy kevés, színben hozzáillő Libikókával kiegészítve készítettem. Utóbbihoz nem volt mintám, de aki használta már Ahama jó kis leírását, annak ilyesmi nem is kell. A csuklórészre próbáltam odacsempészni a kendő rakott hatású lezárását, hiszen eredetileg amiatt választottam ki ezt a kendőmintát.
![]() | |
|
Minta: Andrea'sMitts, változtatásokkal
Fonal: Barka Libikóka
|
A másikat pedig Anett fonalának a maradékából, egy kevés, színben hozzáillő Libikókával kiegészítve készítettem. Utóbbihoz nem volt mintám, de aki használta már Ahama jó kis leírását, annak ilyesmi nem is kell. A csuklórészre próbáltam odacsempészni a kendő rakott hatású lezárását, hiszen eredetileg amiatt választottam ki ezt a kendőmintát.
![]() |
| Fonal: Peony Anett, Libikóka |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



