A tél már nem tart sokáig, de lesz jövőre is

Ma reggel majdnem elfelejtettem leszállni a HÉV-ről, úgy belefeledkeztem Ahama új könyvébe.

Abszolút valóság

Egyszerűen lenyűgöz a kötött kelme szerkezete blokkolás előtt, amikor a gyönyörűséges hepehupák még plasztikusak, amikor a szaporításokból és a fogyasztásokból - a hiányokból és a többletekből - ívek épülnek és horpadások mélyülnek, mintha csak a saját személyes sorsunk hiányainak és többleteinek térképét nézegetnénk. Ilyenkor még minden irányban kiterjedése van a később már kétdimenziós felületnek . Ilyenkor még saját teste van a kötött anyagnak, ami blokkolás után már a kész ruhadarabot viselő test alakját veszi fel - veszteség és nyereség egyszerre. És lenyűgöz az is, hogy ez az összetett struktúra, a különféle formák és alakzatok teljessége egyetlen hosszú szálból jön létre, ahogyan a DNS-láncból az élet - egyetlen alázatos, alkalmazkodó, formálható és mégis diadalmasan erős fonalszálból.

Születésnapra

Az ember tizenegy évesen már odafigyel a divatra, úgyhogy nekem is oda kellett figyelnem, hogy ennek a felsőnek az oldalvonala éppen a megfelelő, divatos ívben kanyarodjon. A lányommal abban állapodtunk meg, hogy denevérujjú felső lesz, de nem túlságosan bő, mert akkor kényelmetlen lenne kabátot venni rá. Hogy nekem se legyen kényelmetlen, nem külön kötöttem az elejét meg a hátát, hanem egyben, alulról felfelé, a két oldalán egyre gyakrabban szaporítva*. Eleinte sokat bontottam, mert nem mindig találtam el jól a szaporítás megfelelő sorát, de a vége könnyen ment, és a tizenegy éves is elégedett.

Fonal: Zauberwolle, Oxyde, 4-es tűvel
Minta: saját

*Vagyis alul még csak tíz soronként szaporítottam a képzeletbeli oldalvarrásoknál, aztán nyolc soronként, öt soronként, két soronként, soronként, aztán az oldalsó középszem előtt is és után is, végül pedig minden sorban két-két szemet az "oldalvarrás" előtt és után. Így éppen megfelelő lett a kívánt ív. Az ujja kivágást elérve különválasztottam az elejét és a hátát, majd a végén a két vállát három tűs leláncolással zártam. Így aztán, mert nincs rajta varrás, kifordítva is bátran hordható.

A fonalak végességének tragikumáról

Igen, tudom, senki nem kerülheti el a sorsát, mindegyikükre ez vár, kár hadakozni ellene, a Moirák kegyetlen ollója előbb-utóbb minden szálat elvág - na de ilyen váratlanul, fiatalon, mielőtt nekiindulhatott volna az új életének, két sorral a vége előtt?!

Itt nálunk a városban nem rendezi hullámos dűnékbe a havat a szél, de azért vannak hullámaink

Két nappal karácsony előtt hirtelen felindulásból (muszáj elkezdenem egy új kötést!) elővettem a szülinapomra kapott fonalamat, és könnyű, pihentető mintaként adta magát a régóta kinézett, hullámos szélű Holden. Blokkolás előtt a család férfitagjai szerint úgy nézett ki, mint egy nagy adag moszatcsomó, de mert a család férfitagjai szeretik az élővilágot és a tengert, ez dicséretnek tekintendő. Nagyon szerettem kötni, biztos, hogy más színű ismétlése is lesz még.

Minta: Holden Shawlette

Fonal: Zauberwiese

Szintén a téli szünetben készült egy új sapka Annának, mert örökölt egy lila kabátot, amihez a régi sapijának a színe nem illett. Jól esett íveket meg hullámokat kötni, pedig féltem tőle, mert odafigyelősnek tűnt a minta, de meglepően könnyű volt követni.

Minta: Foliage Hat

Fonal: Barka Libikóka

Az elsöprő vonzalmak megszelídítéséről

Ebbe a fonalba abban a pillanatban beleszerettem, amikor bekerült az 1001 fonal kínálatába. Sokáig nem vettem tudomást erről a vonzalomról, mert (hogyan is fejezzem ki ezt szépen) a gyönyörű fonal méltán magas ára nem volt kompatibilis a lehetőségeimmel. Egy szép napon aztán nem bírtam tovább, a rút birtoklási vágy győzedelmeskedett, egy könnyelmű pillanatomban bementem a boltba és vettem két gombóccal. Megfelelő ürügyet is találtam: a lányomnak úgyis lesz nemsokára születésnapja, miért ne köthetnék neki éppen ebből a fonalból valami szépet? Így én is jól járok, mert engedhettem a vonzalmamnak, de nem estem abba a túlzásba, hogy felnőtt méretű ruhadarabban és nagy mennyiségű fonalban gondolkodjak; és Anna is jól jár, mert lesz egy szép ... izéje. Hogy mije is lesz pontosan, azt még nem tudom: szerencsére a fonal nem csak szép, de a bontást is jól viseli.

Zauberwolle, Oxyde

A dilettantizmus dicsérete

Nem szeretek évösszegző leltárt készíteni, mert nincs az a teljesség, amiben ne lenne ott a hiány is (és fordítva, persze). Nem számoltam a múlt évben se az elhasznált fonalak hosszát, se a kötéssel töltött órákat, de még az elkészült darabokat sem. Nem is biztos, hogy számba tudnám venni őket, hiszen a tárgyak jó esetben külön életet élnek, gazdát cserélnek, megtetszenek valakinek és hozzászegődnek, vagy elbújnak egy kosár mélyén, hogy csak évek múlva kerüljenek elő. Évösszegzés helyett tehát arról gondolkodtam el, hogy mit várok a kézimunkától a következő évemben.
Nemrégiben szemet szúrt egy blogon, ahogy annak a gazdája gondosan feljegyezte a felhasznált fonal márkája, típusa, mennyisége mellett még a kötőtűje márkáját, pontos típusát is (a vastagsága mellett, amit én olyan trehány módon mindig elfelejtek felírni, de idén majd jobban igyekszem). Én a magam részéről mindig is azokat kézimunkázókat csodáltam inkább, akiknek a blogja nem hasonlít egy kézimunkabolt katalógusára, és nem az jut eszembe róla, hogy hűha, ha nekem is lenne addi klikkelős kötőtűm, biztosan én is tudnék ilyen szépet kötni!, sőt, ellenkezőleg: akiknek a blogjáról az jut eszembe, hogy hűha, ez a lány valószínűleg nyers birkagyapjúból is képes lenne két faággal fair isle csodákat készíteni! Ha négy éve, amikor elkezdtem kötni meg horgolni tanulni, a szigorú, elitista blogokba botlottam volna bele, akkor ma már nagy valószínűséggel nem kötnék, hiszen akkoriban még nem ismertem személyesen olyan embert, aki rendszeresen kézimunkázik, tehát más tájékozódási pontom nem volt, csak a net. Szerencsére a világhálón is találtam olyanokat, akik nem csak a maguk örömére kötnek és horgolnak, hanem a másokét is segítik biztatással, mintamagyarázattal. Akik gondos tanácsokat is adnak, mert nem felejtették el, hogy a kötést a másokról való gondoskodás hívta életre, a szándék, hogy meleg ruhával, és úgy általában, melegséggel ajándékozzunk meg másokat. Akik számára a kézimunka nem a profik kiváltsága, hanem olyan, mindenki számára hozzáférhető közös tudást jelent, amit terjeszteni legalább akkora érdem, mint művelni.
Ebben az új évben tehát szeretnék dilettáns maradni a kötésben, a szó eredeti értelmében: minél többet gyönyörködni a mások és a magam munkáiban.

Egyelőre még csak csíkok, az év eleji maradékfelhasználás jegyében