Láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt

A múlt héten - köszönhetően az elmúlt hónapok sokszor nagy energiákat kívánó előkészületeinek - megtisztelő, különleges és nagy odafigyelést igénylő feladatot kaptam: egy szívünknek nagyon kedves, tekintélyes vendéget kellett megérkezése után kísérnem és segítenem. Sajnos először csak a személytelen és túlzsúfolt Szülészet Szállóban kaptunk helyet, ahol a vendégünk szerint csak az általam szállított külön koszt volt első osztályú, minden más viszont pocsék (és csak egyetérteni tudtam vele), ám néhány nap múlva szerencsére át tudtunk jelentkezni a minden szempontból kiváló ellátást kínáló, barátságos Otthon Panzióba, ahol külön négyfős személyzet lesi vendégünk minden kívánságát, s olyan exta figyelmességekkel is szolgálnak neki, mint például a kizárólag az ő részére készített, puha takaró.

Ravelry

A fürdőruha maradványai meg mehetnek szépen a rongyoszsákba, hátha egyszer még jók lesznek valamire

Rutinosan válogatunk már kinőtt gyerekruhákat, mert minden évszakváltáskor több nagy zsákkal érkezik ilyen a házba az idősebb unokatestvérektől. Külön kupacokat alkotnak ilyenkor az átalakítás nélkül hordható, klassz darabok; másikat a varrásra várók (amelyeket egy kicsit be kell venni, le kell vágni vagy éppen kiengedni belőle); egy továbbit azok a szerencsétlenek, amelyek az ízlésbeli különbségeknek esnek áldozatul ("én ezt föl nem veszem!"), de minőségi gond nincs velük, ezért tovább adományozhatók; aztán azok, amelyeket már nem lenne ildomos elajándékozni, de nagyszerűen használhatók törlőruhának vagy pólófonalnak; és végül a rongyoszsákba se való kukáraítéltek. A legutóbbi transzportból különválogattuk a térden alul selejtes farmereket is, mert rátaláltam erre az egyszerű, képes tutorialra, és rögtön tudtam, hogy ezt muszáj lesz kipróbálnom. A lányom pedig azt is tudta rögtön, hogy a mi verziónkat horgolással kell díszíteni. Hogy ez most refashionnak vagy upcyclingnek számít szakszóval, azt nem tudom, de csinos újjászületése egy elborzasztóan ronda hímzéssel díszített (?) szárú, trapéz szabású farmernek.

Tekintetével követi a mozgó tárgyakat, főleg az élénk színűeket

Kánikulában az ember nem vállalkozik nagy dolgokra, de aprócskákra azért igen. Meiju felkérését olvasva például gyorsan lecsaptam a legkisebb, három hónapos babáknak való méret tesztkötésére (babaholmiból sosem készíthet eleget az ember, a babák rendíthetetlenek a megszületésben ezen a szép, kerek világon), aztán elővettem a hűs bambusz kötőtűimet meg a kedvenc pamut-gyapjú gombócaimból azokat a színeket, amiket nyári koktélban is szívesen meginnék, és  - hála a jól követhető, korrekt leírásnak - egykettőre el is készültem.

Ravelry  

A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik

Amikor a fiúk még kisfiúk, pontosabban lélekben még kisfiúk, életkorban viszont már nem annyira, hogy ne mehetnének komoly, nagyfiús, egy egész éjszakás ottalvós erdei iskolai kirándulásra (ahonnan a tanítónénik kedves tájékoztató esemesekben biztosítják a szorongó szívű és az üzeneteket egymásnak csatárláncban továbbító szülőket arról, hogy hogy finom palacsinta volt az ebéd, és néhány órával később arról is, hogy továbbra is mindenki jól van, este pedig tábortűz lesz), akkor szükséges lehet, hogy a Nagy Utazásra funkcionálisan bezacskózva csomagoljuk a szükséges holmit, jól érthető tájékoztatókkal látva el az egyes csomagokat: napocskát ragasztva a napos időre szánt rövidnadrágok, rövidujjúak csomagra, esőfelhőt és felfújt pofájú szeleket a hideg időre való melegítőre, esőkabátra, alvó holdat a pizsamás-fogkefés különítményre  - nem mintha harmadikban gondot jelentene az olvasható feliratok értelmezése, de ki mondana le az anyai kézzel rajzolt ikonok hordozta érzelmi többletről?
Amikor viszont a fiúk - több tucat ottalvós alkalommal a hátuk mögött - már legalább annyira nagyfiúk lélekben is, mint az életkoruk szerint - és tényleg hosszú, több száz kilométeres utazásra indulnak idegen országba, idegen emberek közé -, de azért megőriznek valamennyit az egészséges kisfiússágból is (hadd higgyük úgy: még jó sokáig), akkor elegendő egy aprócska, maroknyi  útitársat készíteni, adni neki egy igazán vagány nevet, és csupán felügyelni, hogy a bőröndbe tényleg minden egyéb fontos holmi is bekerüljön.

Ice Cube, a világjáró (és nagy füleiből ítélve valószínűleg génhibás) jegesmedve

Amikor aztán a világjárók hazaérkeznek, a gondos lánytestvér még ruhát is varrhat az útitársnak, vagány nevéhez illő vagány sildes sapkával.

Kézirat sosem ég el

A fonalakban az is szerethető, hogy fokozottan érvényes rájuk az anyagmegmaradás törvénye: fonal nem vész el - legfeljebb átalakul.
Az egynyári Ladik fonalból még két éve vettem néhány gombóccal, és azon nyomban el is kezdtem szép kis csipkés négyzeteket horgolni belőle, hogy összeillesztve klassz nyári fölsővé alakuljanak majd. Aztán, megesik az ilyesmi, sehogy se akart kialakulni az összkép, és ősz felé közeledve bevágtam az egész félkész holmit a szekrénybe, hogy onnan csak idén tavasszal kerüljön elő ismét.
Valószínűleg minden fonalas átélte már az ölni tudnék az anyagért érzését - na pont egy ilyen pillanatban találtam meg a Ladikot meg a kész kockákat, éppen nem volt kéznél más köthető, horgolható anyag, én meg az addikció révületében nekiestem, lefejtettem, ami megvolt, és megkönnyebbült sóhajjal nekiláttam egy - most már óvatosabb elvárásoknak megfelelő, körben horgolt - új pulcsinak. Találtam egy jól variálható alapmintát is hozzá, amit kisebb-nagyobb változtatások mellett háromnegyedes ujjakkal is megtoldottam (igaz, ez nem ment zökkenőmentesen), méghozzá kötött ujjakkal, mert mire idáig eljutottam, a fonalam már a végét járta, és a kötés ugyebár anyagtakarékosabb, márpedig a fonalnak, ezt is tudjuk, minden métere aranyat érhet.

Ravelry

Mindenféle szeszélyes kanyarulatokat tesznek

Biztosan vannak, akik szívesen feltennék a (bizonyos értelemben jogos) kérdést: minek vásárol meg valaki egy mintát, ha utána nem is azt köti vagy horgolja meg, hanem csűri-csavarja, itt elvesz belőle, ott hozzáad egy kicsit - de szerintem a fonalas műfajban (többek között) éppen az a jó, hogy a racionális, precíz lelkek éppúgy megtalálhatják benne az örömöt, mint a hebrencs különutasok. Sőt, a játéktér még ennél is tágasabb: akinek például a munkája nagy pontosságot követel, ám kevés kreativitást enged meg, az itt szabadon szökkenhet ötletről ötletre, akit meg az zavar, hogy az élete éppen túlságosan sokszínű és széttartó, az megnyugvást találhat egy lépésről-lépésre követhető, részletes mintaleírásban.
Az új fehér nyári kendőm horgolása közben, úgy látszik, mindkét állapoton áteshettem, mert három egységen át híven követtem az eredeti mintát, de az utolsó szakasz egyre nagyobb ívű csipkéi helyett egy sokkal egyszerűbb, szolid lezárást választottam, ami szerintem jobban illik a Barka Patakjához, ehhez az egyáltalán nem nagyratörő fonalhoz: simán megismételtem a második szakasz mintáját, most már csak középen szaporítva.

Ravelry

Nescius occepto!

Könyörgöm, valaki, egy kellően hozzáértő személy, szórjon rám villámgyorsan "ne tudj új dologba kezdeni, amíg legalább egyet be nem fejeztél előtte" átkot!