Beethovennél vannak, kisfiam, ilyen pillanatok, a fokozás elviselhetetlenségei

Hatásvadász, kissé túlfokozott beszámoló a börzsönybeli sátorozásról:
- Az nagyon rossz volt, amikor elindultunk a kiránduláson a patakhoz, de nekem annyira fájt sérült a lábam, hogy nem bírtam, és vissza kellett mennem a sátorhoz. Egyedül! Fájós lábbal.... A félhomályos erdőben. Sokat! Naaaagy sárban ...!

*

Ugyanonnan egy hatékonyságában megkérdőjelezhető, de energiatakarékos problémamegoldó stratégia:
- Nem volt hideg a sátor? Nem fáztatok?
- Hát, hajnalban iszonyúan fáztam!
- Igen? És mit csináltál?
- Erősen összegömbölyödtem...

Az első hideg napok egyikén rájöttünk, hogy kell egy új kardigán,

és a már jól bevált minta alapján el is készült

Az ihlet patakjai egybeszakadnak

Háromféle fonalam volt még a "maradék, színekben már hiányos boltkészletből akciósan vásárolt, valamire csak jó lesz" dobozban, így amikor a lányom előállt azzal, hogy kéne neki "valami zöldes pulcsi", akkor a színek mellett a mennyiségekhez is hozzá kellett igazítanom a mintát (a sárgából csak két gombóc van, a zöldből kicsit több és a finom középszürkéből a legtöbb). Eléggé meg volt tehát kötve a kezem a tervezéskor, és kételkedtem is abban, hogy ez a hármas jól működik majd együtt. Az előbb azonban rájöttem, hogy a kényszer adta lehetőség éppen ötvözi a színeket az Árnika Műhely izgalmas Colortrend játékának első és második színpalettájáról: száraz gyógynövények kavarognak a viharos szürkében.

A színek persze nem élethűek,
a szürke melegebb, hamuszürke inkább, a sárga okkeresebb,
képzelje el ki-ki tehetsége szerint

Tudomásul vettem, hogy ő ezt akarja, és én sem akartam mást*

Órákig lehetne beszélgetni arról, hogy ki miért szereti jobban a kötést vagy éppen a horgolást, hogy mikor melyik a nyerő, hogy milyen darabokat érdemes inkább kötni, és miket inkább horgolni - mindenesetre nálam az elmúlt hetekben azzal a jellemzőjével tett szert teljes kizárólagosságra a horgolás, hogy bármikor azonnal letehető, ha szólít a kötelesség.

* Egy kedves ismerősöm mesélte nemrég, hogy a koraszülött babája az első két hónapban kizárólag a hasán volt hajlandó aludni, akár éjjel, akár nappal, és ő alkalmazkodott ehhez. Szerintem ennél a szépséges mondatnál semmi nem írja le jobban az első hetek, hónapok légkörét, a végtelenül gyenge, tehetetlen és törékeny, az anyai test és szív felett mégis korlátlan zsarnoksággal uralkodó, bámulatos érdekérvényesítő képességgel rendelkező újszülöttek zavarbaejtő, erőszakmentes hatalmát.

Itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet

Látom a sokakkal megosztott képeket a fészbukon: szép, fekete-fehér ünneplőkben lefotózott, európai iskolásokról, akik mosolyogva vagy durcásra húzott szájjal indulnak neki az új iskolaévüknek. Aztán pedig látok másfajta képeket, Európán kívüli, színes és véres ruhákban lefotózott, meggyilkolt gyerekekről, akik már soha nem indulnak sehova, nem mosolyognak és nem is lesznek durcásak többé. És látom azokat a gyerekeket is, akik eljutottak idáig és most az utcakövön alszanak,  és bár nem ismerem őket, hálát adok Istennek, hogy ők megmenekülhettek. Látva ezeket a kontrasztokat, egyre növekszik bennem a szeretteim zsigeri féltése, amit nem csitít, csak a fohász, hogy nekik soha ne kelljen még csak közvetetten se megélniük ilyesfajta borzalmakat. Nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet erre másképpen reagálni, mint alázatos részvéttel. Nem tudom, hogyan kell intézményesen, európai szinten kezelni egy ilyen krízishelyzetet, nem tudom, milyen politikai erő tudna beavatkozni és hogyan; megértem azokat az embereket, akiknek a megszokott, boldog vagy boldogtalan európai hétköznapjait így vagy úgy, de kényelmetlenné teszik a menekülő emberek, de ha szokás nagy mellénnyel pozitív jelzőként használni a szót, európai, kicsit lenézve minden és mindenki mást, ami vagy aki nem az, akkor vegyük észre, hogy ez a - jogos vagy ok nélküli - felsőbbségtudat kötelez is: emberségre, részvétre, konstruktív problémamegoldásra. Egy tál levesre, meleg takaróra, puha párnára.

A szerencsés, európai nagylányomnak kezdtem el még két éve,
de most, hogy végre befejeztem, mégis a szerencsés, európai fiam kérte tőle el magának,
és meg is kapta

Ott ültek egymás mellett a ládán, a ruhákat válogatták s vitatkoztak

Tapasztalataim szerint a kötős-horgolós szubkultúra képviselőiben dolgozik egy nagyon erős, talán csak a várandós nők híres fészekrakó ösztönéhez hasonlítható drive, ami azonnal beindul, ha kisbabát szimatolnak a környezetükben. Várandós kézimunkázóként a "most azonnal babaholmit kötni-horgolni!" duplán sürgető parancsa nagyon hamar elért tehát, de egy késő őszi és egy téli gyerek mamájaként kisebb közvélemény-kutatást kellett lefolytatnom, hogy megtudjam: hogyan is kell öltöztetni egy nyári babát nagy melegben. Végül összeállt a kép: legyen puha pamut, legyen alul-felül szellős, és persze lehessen benne úgy pelenkát cserélni, hogy nem kell lecibálni szegény dedről az egész hóbelevancot. És mivel a babák természete - ha jól figyelünk - már azelőtt megmutatkozik, hogy kibújnának a világba, nem volt kérdés, hogy ez a temperamentumos, tüzes-piros fonal nagyszerűen illeni fog kisebbik lánykánkhoz. Az ingyenes minta rugdalóznak nevezi ezt a ruhadarabot, de szerintem ennél többről van szó: ez, kérem, egy trendérzékeny, de öltözékét mindenkor a saját személyiségéhez kreatívan hozzáigazító, egyedi ízléssel ruházkodó nőszemély első nyári, rövid overálja!

Ravelry

Láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt

A múlt héten - köszönhetően az elmúlt hónapok sokszor nagy energiákat kívánó előkészületeinek - megtisztelő, különleges és nagy odafigyelést igénylő feladatot kaptam: egy szívünknek nagyon kedves, tekintélyes vendéget kellett megérkezése után kísérnem és segítenem. Sajnos először csak a személytelen és túlzsúfolt Szülészet Szállóban kaptunk helyet, ahol a vendégünk szerint csak az általam szállított külön koszt volt első osztályú, minden más viszont pocsék (és csak egyetérteni tudtam vele), ám néhány nap múlva szerencsére át tudtunk jelentkezni a minden szempontból kiváló ellátást kínáló, barátságos Otthon Panzióba, ahol külön négyfős személyzet lesi vendégünk minden kívánságát, s olyan exta figyelmességekkel is szolgálnak neki, mint például a kizárólag az ő részére készített, puha takaró.

Ravelry

A fürdőruha maradványai meg mehetnek szépen a rongyoszsákba, hátha egyszer még jók lesznek valamire

Rutinosan válogatunk már kinőtt gyerekruhákat, mert minden évszakváltáskor több nagy zsákkal érkezik ilyen a házba az idősebb unokatestvérektől. Külön kupacokat alkotnak ilyenkor az átalakítás nélkül hordható, klassz darabok; másikat a varrásra várók (amelyeket egy kicsit be kell venni, le kell vágni vagy éppen kiengedni belőle); egy továbbit azok a szerencsétlenek, amelyek az ízlésbeli különbségeknek esnek áldozatul ("én ezt föl nem veszem!"), de minőségi gond nincs velük, ezért tovább adományozhatók; aztán azok, amelyeket már nem lenne ildomos elajándékozni, de nagyszerűen használhatók törlőruhának vagy pólófonalnak; és végül a rongyoszsákba se való kukáraítéltek. A legutóbbi transzportból különválogattuk a térden alul selejtes farmereket is, mert rátaláltam erre az egyszerű, képes tutorialra, és rögtön tudtam, hogy ezt muszáj lesz kipróbálnom. A lányom pedig azt is tudta rögtön, hogy a mi verziónkat horgolással kell díszíteni. Hogy ez most refashionnak vagy upcyclingnek számít szakszóval, azt nem tudom, de csinos újjászületése egy elborzasztóan ronda hímzéssel díszített (?) szárú, trapéz szabású farmernek.