Itt nálunk a városban nem rendezi hullámos dűnékbe a havat a szél, de azért vannak hullámaink

Két nappal karácsony előtt hirtelen felindulásból (muszáj elkezdenem egy új kötést!) elővettem a szülinapomra kapott fonalamat, és könnyű, pihentető mintaként adta magát a régóta kinézett, hullámos szélű Holden. Blokkolás előtt a család férfitagjai szerint úgy nézett ki, mint egy nagy adag moszatcsomó, de mert a család férfitagjai szeretik az élővilágot és a tengert, ez dicséretnek tekintendő. Nagyon szerettem kötni, biztos, hogy más színű ismétlése is lesz még.

Minta: Holden Shawlette

Fonal: Zauberwiese

Szintén a téli szünetben készült egy új sapka Annának, mert örökölt egy lila kabátot, amihez a régi sapijának a színe nem illett. Jól esett íveket meg hullámokat kötni, pedig féltem tőle, mert odafigyelősnek tűnt a minta, de meglepően könnyű volt követni.

Minta: Foliage Hat

Fonal: Barka Libikóka

Az elsöprő vonzalmak megszelídítéséről

Ebbe a fonalba abban a pillanatban beleszerettem, amikor bekerült az 1001 fonal kínálatába. Sokáig nem vettem tudomást erről a vonzalomról, mert (hogyan is fejezzem ki ezt szépen) a gyönyörű fonal méltán magas ára nem volt kompatibilis a lehetőségeimmel. Egy szép napon aztán nem bírtam tovább, a rút birtoklási vágy győzedelmeskedett, egy könnyelmű pillanatomban bementem a boltba és vettem két gombóccal. Megfelelő ürügyet is találtam: a lányomnak úgyis lesz nemsokára születésnapja, miért ne köthetnék neki éppen ebből a fonalból valami szépet? Így én is jól járok, mert engedhettem a vonzalmamnak, de nem estem abba a túlzásba, hogy felnőtt méretű ruhadarabban és nagy mennyiségű fonalban gondolkodjak; és Anna is jól jár, mert lesz egy szép ... izéje. Hogy mije is lesz pontosan, azt még nem tudom: szerencsére a fonal nem csak szép, de a bontást is jól viseli.

Zauberwolle, Oxyde

A dilettantizmus dicsérete

Nem szeretek évösszegző leltárt készíteni, mert nincs az a teljesség, amiben ne lenne ott a hiány is (és fordítva, persze). Nem számoltam a múlt évben se az elhasznált fonalak hosszát, se a kötéssel töltött órákat, de még az elkészült darabokat sem. Nem is biztos, hogy számba tudnám venni őket, hiszen a tárgyak jó esetben külön életet élnek, gazdát cserélnek, megtetszenek valakinek és hozzászegődnek, vagy elbújnak egy kosár mélyén, hogy csak évek múlva kerüljenek elő. Évösszegzés helyett tehát arról gondolkodtam el, hogy mit várok a kézimunkától a következő évemben.
Nemrégiben szemet szúrt egy blogon, ahogy annak a gazdája gondosan feljegyezte a felhasznált fonal márkája, típusa, mennyisége mellett még a kötőtűje márkáját, pontos típusát is (a vastagsága mellett, amit én olyan trehány módon mindig elfelejtek felírni, de idén majd jobban igyekszem). Én a magam részéről mindig is azokat kézimunkázókat csodáltam inkább, akiknek a blogja nem hasonlít egy kézimunkabolt katalógusára, és nem az jut eszembe róla, hogy hűha, ha nekem is lenne addi klikkelős kötőtűm, biztosan én is tudnék ilyen szépet kötni!, sőt, ellenkezőleg: akiknek a blogjáról az jut eszembe, hogy hűha, ez a lány valószínűleg nyers birkagyapjúból is képes lenne két faággal fair isle csodákat készíteni! Ha négy éve, amikor elkezdtem kötni meg horgolni tanulni, a szigorú, elitista blogokba botlottam volna bele, akkor ma már nagy valószínűséggel nem kötnék, hiszen akkoriban még nem ismertem személyesen olyan embert, aki rendszeresen kézimunkázik, tehát más tájékozódási pontom nem volt, csak a net. Szerencsére a világhálón is találtam olyanokat, akik nem csak a maguk örömére kötnek és horgolnak, hanem a másokét is segítik biztatással, mintamagyarázattal. Akik gondos tanácsokat is adnak, mert nem felejtették el, hogy a kötést a másokról való gondoskodás hívta életre, a szándék, hogy meleg ruhával, és úgy általában, melegséggel ajándékozzunk meg másokat. Akik számára a kézimunka nem a profik kiváltsága, hanem olyan, mindenki számára hozzáférhető közös tudást jelent, amit terjeszteni legalább akkora érdem, mint művelni.
Ebben az új évben tehát szeretnék dilettáns maradni a kötésben, a szó eredeti értelmében: minél többet gyönyörködni a mások és a magam munkáiban.

Egyelőre még csak csíkok, az év eleji maradékfelhasználás jegyében

Kifordítom, befordítom

Valamikor késő ősszel egy olyan barátnőmnek szerettem volna ajándékot készíteni, aki szinte kizárólag fekete, fehér és fekete-fehér ruhákat hord - időnként egy kis pirossal vagy arannyal kiegészítve. A Barka kötősuli jutott eszembe, annak is a mackókötést oktató fejezete. Neki is láttam, hogy megtanuljam ezt az elsőre nagyon bonyolultnak tűnő mintát, és amikor kezdett kirajzolódni a kötés képe, a lányom rögtön kijelentette, ilyen nekem is kell! Így aztán ő is kapott fekete-fehér nyakmelegítőt, ami a dupla szál miatt extra meleg, a feketefehérség miatt meg extrán jópofa.

Fonal: Libikóka

További késő őszi kellékek

Egy fényképezésre teljesen alkalmatlan, hiszen napsütés nélküli, ámde éppen emiatt sapka- és kesztyűviselésre nagyon is alkalmas napon végre lefotóztam a gyerekek őszi felszerelését is. Anna azt kérte, hogy a sapka ne legyen nagyon lógós vagy bő, de férjen be alá az egész haja (ami már önmagában sem kis feladat, tekintve a haja hosszát és tömegét). Áron sapkájához a fonalakat az új kabátjának színei alapján választottam, a csíkozást pedig ő maga tervezte meg.

Anna szettje: Drops Fabel, minta: Barka kötősuli, Ahama leckéje, módosítva

Áron sapka: Libikóka

Meleg a hidegben

A régebben kötött kendőkhöz kézmelegítőket is kötöttem, mert a kezem fázós, kesztyűben viszont nehéz mobiltelefont kezelni vagy aprópénzt keresgélni. Az egyiket a narancssárga-zöld kendőhöz, az eredeti mintát több helyen megváltoztatva - hosszabbra kötöttem például a csuklórészt, hogy a sokszor jéghideg 19-es villamoson, kapaszkodás közben nyújtózkodva is melegítse azt a részt, ami a pulcsiból, kabátból kilóg.

Minta: Andrea'sMitts, változtatásokkal

Fonal: Barka Libikóka

A másikat pedig Anett fonalának a maradékából, egy kevés, színben hozzáillő Libikókával kiegészítve készítettem. Utóbbihoz nem volt mintám, de aki használta már Ahama jó kis leírását, annak ilyesmi nem is kell. A csuklórészre próbáltam odacsempészni a kendő rakott hatású lezárását, hiszen eredetileg amiatt választottam ki ezt a kendőmintát.

Fonal: Peony Anett, Libikóka

Valójában csapatmunka

Már régóta szerettem volna egy alap kardigán kötésmintát: lehetőleg varrás nélkülit, egyszerű vonalút, amit aztán majd tetszés szerint módosítva többféleképpen megköthetek. Ki is néztem egy Ankestrick-darabot, amit sokan sokféleképpen megkötöttek már, rövidebb vagy hosszabb ujjal, csíkosan, kétféle fonalból vagy egyszínűre hagyva, gomboláspánttal vagy anélkül. Ez aztán a jól variálható darab, gondoltam, pont ilyen kell nekem. A meglepetés akkor ért, amikor megérkezett a minta, és kifejezetten bonyolultnak bizonyult. Sőt, ijesztően bonyolultnak. Annyira, hogy nem is mertem fonalat vásárolni hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy összeválogatok néhány motring maradék pamutfonalat, és kötök egy próbadarabot, mielőtt valami komolyabb fonallal próbálkozom. Mondhatnám persze azt is, hogy az alapdarabot újragondolva, a most divatos csíkos verzióban képzeltem el, méghozzá az azonos szélességű sávok szigorú rendjének izgalmas ellenpontjaként a keleti fűszerek csodálatos színeiben, ezért választottam a pisztácia, gyömbér, fahéj és ánizs árnyalatokat - de az igazság az, hogy a színeket nem tudatos választás rendelte egymás mellé, hanem az, hogy ezek maradtak meg régebbi munkákból.

Minta: Walnuss
Fonal: Barka Gilice és Bóbita

A leírást nem követtem teljes mértékben: lemondtam az imitált oldalvarrásról és az oldalán, valamint az ujjakon található húzásokról is. Így is nagyon kellett figyelnem, hogy az egyben kötött darabon a helyükön legyenek a különféle szaporítások és fogyasztások: a gomblyukakról például - nagy megkönnyebbülésemben, hogy végre a sor végéhez értem, ahol már csak a szegélymintára kell figyelni - rendszeresen elfelejtkeztem, így nem lett közöttük egyforma a távolság.  Nagyon tetszik nemcsak a "Contiguous sleeve" módszer és a húzott váll, hanem az alján, az ujjak végén és a nyakkörön alkalmazott lezárás is, ami nemcsak szép, de tartást is ad a széleknek, és talán megóvja őket a kinyúlástól is. A leírás egy adott pontján zsákutcába kerültem, ahonnan Márta vezetett ki, Zsófi és a Barka bolt kedves Lucája pedig zöld fonalat küldtek nekem, amikor pár méterrel a vége előtt kifogytam, nagyon szépen köszönöm!