"A mai ember százféle útjának zegzugos kereszteződéseiben az élet igazi ritmusát, benső lüktetését megtalálni"*

Háziasszonyi pályafutásom első éveiben, amikor egy tepsi bécsi barackos lepény elkészítése fél napos programot jelentett a számomra, sehogy se fért a fejembe, hogy a nagymamám a nyári hétvégéken hogyan volt képes hat-nyolc emberre tálalni délben az igencsak munkaigényes vasárnapi menüt. Ma meg már azon csodálkozom, hogy mi tartott a bécsi barackoson egy fél napig, hiszen azt egy középhosszú vasárnapi családi mozi szüneteiben is oda lehet dobni.
Ezt a könnyű kis nyári felsőt viszont kezdő kötős koromban se tartott volna sokáig elkészíteni, talán csak néhány estéig: végtelenül egyszerű, könnyen követhető a mintája, és nagyon szapora.

Ravelry

A kötésmintát teljesen véletlenül találtam, és bár a néhány éve elharapódzott chevron-láz engem akkor hidegen hagyott, ezt most ki kellett próbálnom. A chevront egyébként lánykorában halszálkának is hívták, de aztán fejébe szállt a dicsőség, különc lett és keresni kezdte a sznob környezetet is, de természetközeli őseit így se tagadhatja le.

Eleinte mezítláb járt, önfeledten bújócskázott a szöcskék ugrólábán és kövekkel játszott,

később össze-vissza őgyelgett a különböző mesteremberek kunyhói között,

aztán menő dizájnerekkel kezdett barátkozni,

és még klassz zenéket is írt és gitározott.

*A címben az 1920-as években induló magyar mozdulatművészeti iskolák sajátos színfoltjának, a Palasovszky-féle Cikk-Cakk esteknek lassan száz éve megfogalmazott célkitűzéséből vettem kölcsön egy mondatot.