Minou párnája

- Még egy kávé?!
- No igen, kicsit hosszúra nyúlt a tegnap éjszaka. Hajnali fél kettőkor készültem el a lányom barátnőjének szülinapi ajándékával.
- Te egy hős anya vagy.
- Dehogy. Csak már tudom, hogy milyen gyorsan felnőnek.
- Hát igen. És úgyse marad más belőlünk, mint az emlékek, amiket hagyunk magunk után. Jól teszed, hogy ilyen szép emlékeket gyártasz magadról a gyerekeidnek. És, mit készítettél?
- Párnahuzatot, ugyanolyat, mint amilyen a gyerekeimnek is van, de türkiz színben, mert az a barátnő kedvence. Ráadásul jól illik a könyvhöz is, amit választottunk neki... Na jó, bevallom, ez puszta véletlen.

Barka Bóbita fonalból, 3-as tűvel,
a felhasznált fonal súlyát nem tudtam megmérni, mert gyorsan be kellett csomagolni.

A legelső még akkor készült, amikor nem volt Barka, rózsaszín árnyalatú Catania fonalakból;
a fiamé két évre rá, a néhai Kabala kékes színeiből. Nagyon jól bírják a napi gyűrődést. A minta Lucy blogján.

Fűszeres borral itatnálak, gránatalma borral

Sokáig nem értettem, mi vonzott annyira már első pillantásra Anett fonalában, csak azt tudtam, hogy a színe kedves nekem, és valahonnan nagyon ismerős. Sokáig töprengtem azon is, mi készüljön belőle, mert csak azt tudtam, hogy - bár 960 méternyi hossza erre ösztönzi az embert - nem akarok belőle kendőt kötni. Aztán eldöntöttem, és szép lassan elkészült ez az egy darabban kötött, varrás nélküli, könnyű nyári pulcsi. Akkor jöttem rá, hogy ezek egyik kedves gyümölcsöm, a gránátalma burkának színei: a halvány rózsaszín, az erősebb pirosak és a barnás cirmozás. A kötés során csak még jobban megszerettem a fonalat, és amióta elkészültem, csak ezt hordom: súlya gyakorlatilag nincsen, szellős, hiszen a vékonysága ellenére négyes tűvel kötöttem, és a hűvös reggeleken mégis meleg, hiszen gyapjú. Ha hibát akarok benne keresni (mindig akarok, erősen vonzódom a hibákhoz), akkor a méretezéssel nem vagyok teljesen elégedett: bár kötöttem próbát, az M-es méret kicsit nagy lett. Igaz, csak annyira, hogy ha spagettipántos felsőkre húzom fel, akkor néha kacéran lecsússzon a fél vállamról, ami bizonyos pillanatokban akár előny is lehet - ha az ember Vénusz gyümölcséhez nyúl, legyen készen a kacér pillanatokra.

Minta: Avril inApril, 4-es tűvel

Fonal: 960 m / 100 gr gyapjúfonal Peony Anettől

Noha nagyon hálás vagyok a fotókért a család férfitagjainak (egyikük készítette őket, a másikuk a jó és kellően kacér hangulatról gondoskodott), az ember mindig többet akar: próbáltam olyan képet készíteni, ami visszaadja a tíz dekányi könnyűség viselésének érzetét is. Nem állítom, hogy sikerült, de valami ilyesmi:

Öko-textil rovat

Az elmúlt tizenegynéhány év alatt, amit a gyerekeim társaságában töltöttem, és ezzel együtt lyukas térdű nadrágok,  kimoshatatlan gyümölcsfoltokkal mintázott pizsamák, "de ezt apa hozta nekem Berlinből, mentsük meg!" típusú kedvencpólók társaságában is, sokféle módját kipróbáltuk a textíliák újrahasznosításának. Eleinte az is újrahasznosításnak számított, hogy a lányom kinőtt mályvaszínű melegítőjét szemrebbenés nélkül ráadtam a fiamra is (könnyű dolgom volt, sokáig a rózsaszín és a lila volt a két kedvenc színe). Aztán amikor egy Röltexben vettem egy nagy csomag farmeranyagból készült rávasalható foltot, elindult a foltozós karrierem is. Megtanultam stoppolni, lyukat alábélelni, levágott harisnyaszárat hímzőfonallal kicsipkézni, a végképp menthetetlen zoknikból zoknibábot készítettünk, a legkedvesebb ovis ünneplőből párnahuzatot, szép mintájú maradékokból textilrózsát csavartunk. Legutóbb egy ajándékba kapott pamutpólót sikerült felújítani, aminek a nyakkivágása túl mélynek bizonyult: háromféle kékes-zöldes hímzőfonallal, három sorban horgoltam rá az Attic-féle Neat Ripple mintát.

A régi pólókat egy ideig a takarításhoz használatos törlőruháknak szabtam fel - ám minthogy takarítani nem takarítok annyit, mint amennyi pamutholmi fogy, fakul, rongyolódik el a családban (ami nem azt jelenti, hogy nagyon sok pamutholmink van, hanem sajnos azt, hogy a takarítás az a tevékenység, amit önszántamból általában csak végső kétségbeesésemben űzök), ezért egy ideje megtanultam a T-shirt yarn készítését is, és azóta nálunk senkit nem kell figyelmeztetni, hogy a fürdőkádból ne a hideg kőre lépjen ki, hanem a puha szőnyegre.