Bízvást át fogsz kelni majd ama gázlón

Az idei ősz legnagyobb sikerélményét az jelentette a számomra, hogy oly sok kínkeserv és gyötrelem után sikerült megkötnöm A Tökéletesen Kényelmes Pulcsit, amit a gazdája novemberi születésnapja óta rendületlenül hord, amikor csak teheti. Bíztam benne, hogy ha más nem, akkor a szín majd meggyőzi őt, mivel ez a kicsit fáradt, okkerbe hajló sütőtökszín most az egyik kedvence, ám ennél jóval több történt: ez a kardigán állítólag tényleg kényelmes. Isten áldja Amanda Woegert.

Ravelry 

Katyerina Ivanovna közben megnyugodott egy kicsit

Biztosan mással is megesik, hogy amikor sok hét után végre eljut a mosásokkal szennyeskosár aljáig (a dolgok mélyére mos?!), akkor ott meglepő módon egy hibátlan, bár kissé talán már túlérett banánt talál, ugye?

Családi grafikusunk illusztrációja

A munka megszűnt, jő a sétaóra

Egyszer majd lesz olyan vajon, hogy egy tucatnyi egyforma dolog varrása közben (amely dolgokat tehát ugyanazon műveleteket ugyanolyan sorrendben végezve kell elkészíteni, és a viszonylag nagy számú ismétlés miatt az ember azt feltételezné, hogy legalábbis a fele után valamivel automatikussá válik a munka, mi több, automatikussá válik a zökkenőmentes munka), egyszer majd lesz olyan tehát, hogy egy ilyen vállalkozás során egyszer sem fordul elő, hogy a színét varrom a visszájához, vagy ez genetikus, és tanuljak meg együtt élni vele?

Tavaly ilyenkor már havazott, emlékszik, most meg milyen szelíd, napos időnk van

Az idei ősz igazán elkényeztette azokat, akik egyrészt nem finnek, másrészt (vagy éppen ezért) képtelenek rászánni magukat egy hideg-meleg váltófürdőre, legyen az bármilyen egészséges. A nyári forróságból nem kellett egyenest fejest ugranunk a didergős télbe, volt sok szép őszi nap, amikor pontosan lehetett látni, ki az, aki korán elindult otthonról (mert ők mind kabátot viseltek a hajnali fagyok miatt), és ki az, aki csak késő délelőtt vette a nyakába a várost (mert ők csak egy pulcsit kaptak magukra a meleg napsütésben). A faleveleknek is volt idejük megérlelni a szépséges színeiket az okkertől a bronzig, és - bár eredetileg csak egy sapkát akartam kötni gyorsan, hogy a nagy hajnali hűvösségben legyen mit fázós fejekre húzni - nekem is volt időm, hogy először egy pár kézmelegítőt is kigondoljak mellé ugyanazzal a mintával, aztán meg egy hosszú sálat is megkössek, mire ideértek az igazi hidegek.

Részletek és ingyenes minta a klubban

Street Fashion mesterfokon

A mai zuhénak zöld, kötött gyapjúgarbóban, ehhez illő zöld, kötött kézmelegítőben, ezekhez illő elegáns szürke szövetkabátban, valamint mindehhez egyáltalán nem illő DM Saubär gyerekesernyővel vágtam neki, a maradékfelhasználás jegyében. Értsd: a család többi tagja nálam előbb indult, és nekem csak ez a mindenki által réges-régen kinőtt ernyő maradt. 

Jutalmam a sok mosoly volt, amivel az utca embere a produkciót fogadta

Minden létező a kellő időben jön és múlik el

A kötéshez, horgoláshoz kapcsolódó elemi tapasztalataimnak talán a legfontosabbika, hogy a tervek, álmok így vagy úgy, előbb vagy utóbb, időnként mindenféle transzformációk után, de valóra válnak. Nem mindig akkor, amikor szeretnénk, nem mindig úgy, ahogyan elképzeltük, nem feltétlenül abból a fonalból és megesik, hogy egészen más méretben, mint eredetileg gondoltuk - de a kötés akkor is olyan műfaj, ahol nem lemondunk az elképzeléseinkről, hanem addig pakolásszuk őket fonalas kosárból szöszös dobozba, amíg végül mégis megszületnek. És az egészben az a jó, hogy ha az ember erre az alapvető dologra rájön, arra, hogy csak ki kell várni a megfelelő időt, lelkiállapotot és a körülmények kedvező összjátékát, akkor már maga a pakolászás, a tervezgetés is öröm, hiszen ott van mögötte a bizonyosság, hogy egyszer úgyis sikerül.
Lassan két éve lesz, hogy ennek a pulóvernek a mintáját eltettem magamnak azzal a felkiáltással, hogy a következő köteményem mindenképpen ez lesz, és annak is több, mint fél éve már, hogy megvettem hozzá a megfelelő fonalat egy leárazáskor. De kivárta az idejét, elkészült ez is, és akkora sikere lett, hogy a gazdája nem engedte blokkolni sem.

Ravelry

Nem lehet eléggé örülni a télnek, muszáj egy órával meghosszabbítani*

Az még a könnyebbik dolog, hogy odébb toljuk az órák mutatóját, át a sötét oldalra, de ami ezzel jár (sötétség, hideg, az életkedv egyéntől függően enyhébb vagy fokozottabb megcsappanása), az az  igazi kihívás! El kell csomagolni a könnyű pamut felsőket, a bikinit és a parázson grillezett cukkinit, és ez rossz, viszont elő lehet venni a finom meleg kesztyűket, a narancsfényű sólámpákat meg gyömbéres sütőtöklevest, ami jó. Sőt, ha az ember nem kifejezetten tekinthető a síparadicsomok ördögének, sem a skandináv országok szerelmesének, akkor a tél igazi értelme az, hogy ilyenkor köthetünk jó néhány új, meleg ezt meg azt.
Nyár viszont, úgy hírlik, lesz jövőre is, és akkor újra elő lehet majd venni az idei utolsó igazán meleg napokra elkészült, nevében is napsütéses tájakat idéző felsőt.

Marokko pulcsi, tesztkötés muzsinak
részletek a Ravelryn

* Innen.

Hanem ideje felöltöznöd - tette hozzá összeszedve magát

Úgy alakult, hogy nagyon rövid időn belül három olyan hét is akadt, amikor különféle utazások miatt nélkülöznünk kellett a családfő jelenlétét, ami azzal járt, hogy az egyedülálló anya szerepében pörgethettem a mindennapjainkat. Mondanom sem kell, esténként, amikor már túl voltunk azon, hogy:
időben kelni, reggelit, tízórait készíteni, inkább nem szalámisat, hanem lekvárosat kérek, nem baj?, Jézus ereje, már ennyi az idő?!, ma se festem ki a szememet, a matekházi ne maradjon itthon!, érjük el ezt a villamost, aztán ki-ki a maga munkahelyén - iskolákban, irodában - a dolgozáson is, és összefutottam a lányommal, hogy elvegyem tőle a dögnehéz iskolatáskát, mielőtt balettra indult a suliból, én meg szaladtam tovább az öccséért, és hazafelé beugrottunk a könyvesboltba a Nagyenyedi két fűzfáért meg a sarki boltba vacsorának valóért, aztán lecke, egy adag mosást muszáj betenni, nem értem a matekpéldát, tésztát főzzek vagy rizst kértek?, igen, azonnal kikérdezem a törit, Milán, kérlek várj a sorodra, mindjárt kapsz kaját, el kéne menni fürdeni, igen, olvashatsz még egy negyed órát, de aztán villanykapcsolás, jaj, de csúnyán köhögsz, várj, hozok Stodalt, édes fiam, mi a nyavalyát szöszmötölsz még odakint, most már muszáj aludni!,  jó, éjt, jó éjszakát, én is szeretlek -
akkor nem a kötőtű volt az első gondolatom, hanem egy forró fürdő, amit végül inkább villámgyors zuhannyal váltottam ki. Az ilyen hetekben újra és újra megfogalmazódik bennem: érthetetlen, hogy ezt hogy bírja valaki hosszú távon. Nemrég olvastam az egyedülálló anyák társbérletének csodálatra méltó gyakorlatáról, de amíg (valószínűleg nem a közeljövőben) ez elterjed, addig is maradéktalanul tisztelem a gyermekeiket egyedül nevelőket, akiknek legalább olyan sokoldalúnak kell lenniük, mint egy Stephen West mellénynek, akik nem maradhatnak öt perccel tovább az ágyban reggel akkor sem, ha egész éjjel borogatást cseréltek, akiknek akkor is türelmesen kellene magyarázni a kémiai oldódást, ha a főnökük éppen határidős munkát sürget rajtuk, és akiknek senki nem nyom egy pohár bort a kezébe este, mesélj, milyen napod volt?

Inspired by Stephen West

Gyermek létére éppúgy lehetetlen volt ellentmondani neki, mintha tiszteletben megőszült ember lett volna

A hatályos magyar törvények kimondják, hogy minden gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, valamint azt is, hogy képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Addig tehát, amíg annak a bizonyos, nagy örömmel elkezdett újnak a csöppnyi gazdája nem járul hozzá a teljes fotók nyilvánossá tételéhez, amiket tegnap a szüleitől kaptam, kénytelenek leszünk ezekkel a részleges, de szerintem beszédes képekkel megelégedni.

Ravelry

Amint vidáman játszottak egymással, mint a macskák

Aki azt hinné, hogy az élet egy saját és két kölcsönbe kapott macskával egyszerű, az súlyosan téved. Aki azt hinné, hogy a magamfajta madzagos nőszemély* szabadsága úgy telik, hogy idilli csöndességben, a lombok lágy susogása mellett üldögél a hintaszékben, és különb-különbféle pihe-puha madzagokkal játszadozik, akárcsak a különb-különbféle pihe-puha macskafélék körötte, az megint csak súlyosan téved. A kedves, pihe-puha macskafélék ugyanis féltékenyebbek egymásra, mint a kétéves gyerekek, így aztán hajnalonként, amikor az ember még aludna, a macska viszont már nagyon is éber, és az éberségével csak a bendőjében lakozó éhség vetekszik, rendszeresen ébredünk állati visításra, mert a kedves, pihe-puha macskafélék úgy verekszenek össze a tányérkákban fellelhető utolsó falatokon, mintha az ádáz Erünniszek keltek volna életre a közvetlen közelünkben. S bár kifejezetten figyelünk rá, hogy egyiküknek se kedveskedjünk túlságosan a másik kettő jelenlétében, ám a mi saját Milánunk mégis megkapja a neki kijáró külön gondoskodást, valamint arra is, hogy tartsuk magunkat a kialakult szokásokhoz, amiket két vendégünk távollévő gazdája gondosan felírt nekünk, például hogy Cipő csakis tiszta tányérkából hajlandó elfogadni az ételt, Cila esetében pedig ügyeljünk rá, hogy a reggeli tejecskéje mindig friss legyen (bár ez a fajta túlzottnak tűnő urbánus gondoskodás idegen az én konyhai maradékon nevelkedő falusi macskákhoz szokott gondolkodásomtól), így is résen kell lennünk, mert minden egyes simogatást vagy külön falatot éber és sértett tekintetek figyelnek. Egyetlen szerencsém, hogy a kedves, pihe-puha macskák eredeti vadállati természete nemcsak az ételért és a figyelemért vívott harcban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a nap jó részét nagymacska rokonaikhoz hasonlóan alvással töltik, így aztán a folyton kiújuló konfliktusok határolta időből azért mégis jut elég egy kis madzagozásra is.

* - Hát téged minden reggel mindenféle madzagok között talállak meg?! - kérdezte a szabadságunk negyedik napján későn kelő természetű férjem.

Feltűnt nekem, milyen pillantást váltottak közvetlenül belépésük után

Ha valaki élete első ottalvós táborába megy egy egész hétre (tegyük hozzá, nem egészen önként, mert ez egy erősen ajánlott gólyatáborféle, ami utólag minden bizonnyal tök jó lesz, sőt, kiiirály, vagy esetleg egyenesen zseniáliss!,  előzetesen viszont zűrös, félelmetes és mi lesz velem ott egyedül, s bár a részvétel jövőbeli szociális megtérülését rögtön beláttuk, az előzetes félelmeket azért ez a jövőbeli hasznosság csak részben enyhítette), annak kell valami otthoni meleg. Jó esetben (hiszen mégiscsak nyár van, sőt kánikula) inkább csak látványában meleg ez az otthoni dolog, de viselés közben nem annyira, ellenben feltétlenül puha és kényelmes. Legyen ugyanakkor kedves és szerény darab, olyan, ami nem vall hivalkodásra, ám legyen menő is és vonzó, mert az egy gólyatáborban azért fontos; és - már ha ennyi sok elvárás között még elfér egy olyan is, ami a ruhatárat kezelő személyzet számára fontos - legyen strapabíró, például jól mosható.
A tesztidőszak elkezdődött, bízom a jövő heti pozitív visszajelzésben.

Részletek: Ravelry

YOLO

Vajon hogyan tegyek én eleget a horatiusi parancsnak (carpe diem), avagy hogyan azonosuljak Jézus tanításával (ne aggódjatok a holnapért!), avagy hogyan sajátítsam el a buddhista meditáció gyakorlatát (erőfeszítés nélkül időzni abban, ami van), avagy hogyan feleljek meg a modern pszichológiai irányzatok ajánlásainak (éld meg a pillanatot!) - egyszóval ezt az olyan sok korban és olyan sokféleképpen kimondott hasznos élettanítást mégis hogyan alkalmazzam a saját életemben, ha azt tapasztalom, hogy július második felében (másképpen: a nyár kellős közepén) bemegyek egy üzletközpontba, hogy fürdőruhát vásároljak, ám az üzletekben már csak a hiányos (bár leárazott) maradék pironkodik, mert a jelen pillanatra koncentráló tudatos bikiniket sajnos kiszorították a jövő miatt stresszelő őszi hosszúnadrágok és kardigánok?!

Gyors sikerélmény instant alapanyagokból, sütés nélkül

Hozzávalók:

Elkészítés:

1. Mérjük ki az első alkotórészt: a megfelelő helyen vágjuk le a kinőtt szoknya szűk derékrészét.
2. A vastag pamutból szeljünk egy akkora adagot, ami megfelel a célszemély derékbőségének, formázzunk belőle karikát és varrjuk össze. (A gyakorlottabbak két trapézból is összeállíthatják ezt a hozzávalót, ami tovább hangsúlyozza a derék karcsúságát - ebben az esetben azonban vigyázzunk a kalóriabevitelre!)
3. Adagoljuk ki az utolsó alkotórészt: a szoknya és a derékrész méretének megfelelően vágjuk le a felesleget a póló aljából.
4. Állítsuk össze a kész darabot: alulra kerül a szoknyarész, erre rétegezzük a derékrészt, majd a tetejére illesztjük a levágott pólót.
5. Ízlés szerint készítsünk a díszítéshez félretett maradékokból rózsát, fonatot, csigabigát vagy bármilyen alakot, amelyekkel kicsinosíthatjuk a kész művet. 

Azonnal, még melegen is fogyasztható, de másnap is jó, és remélhetőleg sokáig eláll.

Újdonság számomra olyan hangot hallani, mint a magáé

A kézimunkás lányok virtuális valósága se nagyon különbözik egy kis falu közösségétől: ha egy új vegyesbolt nyílik, oda előbb-utóbb mindenki betér, van, aki csak nézelődni, mások meg kisebb-nagyobb beszerzéseket is megejtenek. Naná, hogy a nyitás után nem sokkal már én is ott kíváncsiskodtam az Árnika bolt kirakata előtt, és naná, hogy találtam olyat, aminek nem lehetett ellenállni: a pamut csipkefonal ára verhetetlen az itthon ebben a kategóriában elérhető változatokhoz képest, nem beszélve a színekről. A kép elkészülése óta kötöttem egy próbát is, jelentem a pamut nyakassága csak nyomokban maradt meg a csipke finomsága mellett ebben a fonalban, kifejezetten könnyű vele bánni. Ha törzsvásárló leszek, biztosan nem a csomagban rejlő kis ajándékok miatt - bár nem tagadom, hogy azok is levettek a lábamról.

Mivel csak néhány fotót szerettem volna lőni a legújabb zsákmányról, ezért szakértő segítséget most nem kértem, de a képekbe mégis beleszólt, pontosabban belenyúlt a család azon tagja is, aki veleszületett vizuális tehetsége révén az enyémnél jóval kiválóbb ízléssel tudja szépen elrendezni a dolgokat.

És ami a fő, van egy új körülmény, amely nagyon felajzott most

Éppen ideje volt belekezdeni valami újba, és rögtön jó sokat haladni is vele.

A csoport mint szuperorganizmus

Azt tapasztalom, hogy ha az ember örömet akar szerezni valakinek, akkor hirtelen nagyon sok önzetlen segítője akad. Így esett ez most is, amikor egyik pillanatról a másikra nagy szükségünk lett egy olyan személyre, aki fel tud díszíteni különféle tárgyakat sújtásos technikával - megesik az ilyen, kinek jó fogorvos kellene, kinek könyvelő, nekünk most valaki, aki ehhez ért. Mert az természetes  dolog, nemde, hogy ha egy olyan pedagógusnak keresünk ajándékot, akinek szívügye a digitális nevelés, ám mellesleg ügyesen kézimunkázik is, és a neten megtaláljuk neki az ideálisnak tűnő, de több szempontból sem elérhető ajándékot, akkor mindent elkövetünk, hogy mégis valami hasonlót szerezhessünk be. A blogján keresztül szólítottuk meg Timit, akit rögtön felvillanyozott a feladat, és nemcsak elvállalta az osztály ajándékaként beszerzett bambusz pendrive elkészítését, de még azt is kikötötte, hogy ő a maga munkáját csak úgy, szívességből tenné hozzá. A munka során a zsinórok kiválasztásától a végleges ragasztásig folyamatosan küldte a fázisfotókat, kérdezte a véleményünket, amitől én kicsit úgy éreztem magam, mint amikor a mestercukrász megkérdezi a kuktát, aki addig csak a nyársat forgathatta, de a lisznek, tojásnak meg a cukornak a közelébe se ment, hogy szerinte megfelelő-e a piskótatészta állaga. A pendrive persze gyönyörű lett, az átadás óta minden alkalommal ott lógott a gazdája nyakában, amikor találkoztunk, ami vélhetően azt jelenti, hogy neki is tetszik. Ráadásul még ajándékot is kaptam, amitől meglehetősen zavarba is jöttem, de hát úgy látszik, a sújtásos lányokban a kedvesség is úgy kacskaringózik zabolátlanul, ahogy a színes zsinórok a kezükben.

A fotózásra már nem maradt időm, a képeket is Timi készítette

Köszönjük itt is, Timi!

Itt valahol, a vége felé

Egy kicsit eluralkodott rajtuk a levertség, ahhoz hasonló, mint amikor az ember kiolvas egy jó könyvet, annyira jót, hogy már a könyv egyharmadánál tudta: ez bizony a legszebb olvasmányélmények közé fog tartozni, és az utolsó lapokhoz közeledve az olvasás öröme mellé odalopózik a szomorúság is, hogy mindjárt vége, az utolsó bekezdéseket pedig szándékosan lassan olvassa, némelyiket többször is, kicsit húzza még az időt, aztán kénytelen-kelletlen becsukja a könyvet az ember, de ki is nyitja mindjárt újra, itt-ott visszaolvas, búcsúzkodik, ám végül nincs mit tenni, fel kell tenni a polcra a többi kiolvasott kötet mellé.
Az elmúlt időszak búcsúzással volt tele. A fiunk - és vele mi is - elbúcsúzott szeretett tanítójától, aki négy évig nap mint nap vele volt, a lányunk meg az iskolától, ahol hat éve ölelésre tárt karokkal fogadták, és ahonnan most is nagy szeretettel intenek utána. Nem könnyű elengedni valamit, ami ennyire jó volt, így aztán, bár az elmúlt hetekben sok ajándékot készítettünk, a fotózáshoz igazán nem sok kedvünk maradt - talán ez az egy töredékes képecske megteszi.

Az eredeti fotó (amit négyféleképpen is feltöltöttem ide) nem ilyen jajlila,
hanem szép sötét ibolya, amilyen a tarsolyka általunk festett szövete volt,
de a blogger úgy látszik, utálja azt a színt, mert mind a négy próbálkozásból ilyet csinált

Meg kellene számolni, hány oldal van ebben a füzetben

Az elmúlt hetek estéinek eredménye, ami nem jöhetett volna létre Zelnice készséges segítsége nélkül, aki elvitte az általam készített, méretre szabott, varrott-hímzett textildarabokat, és abrakadabra, gyönyörűséges füzeteket hozott vissza helyettük.

A gasztrokulturális esélyek növelése

Sokféleképpen magyarázhatnám, hogy a ház urát miért éppen egy macaron tanfolyamra fizettem be születésnapi ajándékképpen. Praktikus indokként mondhatnám, hogy azért, mert az jött velem szembe a neten. Hivatkozhatnék arra, hogy az ő konyhai gyakorlatával ez az, ami valóban kihívást jelenthet. Magyarázhatnám azzal is, hogy az argentin steak vagy a Wellington tanfolyam férfihoz illőbb választás lett volna, de valami olyanba akartam belerángatni, amit valóban változást jelent a megszokásaihoz képest. De a lelkem mélyén tudom, hogy nem emiatt töltötte a tegnap estéjét a fantasztikus Lecsó főzőiskolában, hanem leginkább azért, mert a végletekig rajongok a macaronért... És tegnap este, amikor jókedvűen, büszkén hazaért tizenkilenc darab tökéletes, ezüst színű süteménnyel, úgy éreztem, igazán megérte.

Úgy tűnik, a főszerkesztő és a művészeti vezető nem értette meg egymást

Valaki legyen olyan kedves, és magyarázza el nekem, hogy az Éva Magazin új számának címlapján, amely lapszám egyébként állítólag arról szól, hogy fogadjuk el magunkat és elsősorban is a testünket olyannak, amilyennek a jó Isten megteremtette, érezzük jól magunkat a bőrünkben, feszüljön bár az a bőr filigrán avagy méretesebb alakon, vagy éppen hogy ne feszüljön, hanem ráncolódjon akár itt-ott, egyszóval az ennek szép missziónak szentelt lapnak a címlapján miért photoshopolták Pokorny Liát tizenöt évvel fiatalabbra és jóval feszesebbre valós önmagánál?

Az új tudás létrehozásának bátorítása

A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy az évek múlásával egyre inkább félve adjuk a fejünket olyasvalamire, amit még soha nem csináltunk. A keresztszemes hímzés szigorú, de kiszámítható geometriájához képest a lapos- és láncöltések fajtáinak sokasága hihetetlenül izgalmas, a variációk száma tényleg végtelen, de ebbe a szabadságba nem könnyű fejest ugrani. Találtam viszont egy nagyszerű oldalt, ahol rengeteg okos tanács, tipp és videó segít a tanulásban.

"A mai ember százféle útjának zegzugos kereszteződéseiben az élet igazi ritmusát, benső lüktetését megtalálni"*

Háziasszonyi pályafutásom első éveiben, amikor egy tepsi bécsi barackos lepény elkészítése fél napos programot jelentett a számomra, sehogy se fért a fejembe, hogy a nagymamám a nyári hétvégéken hogyan volt képes hat-nyolc emberre tálalni délben az igencsak munkaigényes vasárnapi menüt. Ma meg már azon csodálkozom, hogy mi tartott a bécsi barackoson egy fél napig, hiszen azt egy középhosszú vasárnapi családi mozi szüneteiben is oda lehet dobni.
Ezt a könnyű kis nyári felsőt viszont kezdő kötős koromban se tartott volna sokáig elkészíteni, talán csak néhány estéig: végtelenül egyszerű, könnyen követhető a mintája, és nagyon szapora.

Ravelry

A kötésmintát teljesen véletlenül találtam, és bár a néhány éve elharapódzott chevron-láz engem akkor hidegen hagyott, ezt most ki kellett próbálnom. A chevront egyébként lánykorában halszálkának is hívták, de aztán fejébe szállt a dicsőség, különc lett és keresni kezdte a sznob környezetet is, de természetközeli őseit így se tagadhatja le.

Eleinte mezítláb járt, önfeledten bújócskázott a szöcskék ugrólábán és kövekkel játszott,

később össze-vissza őgyelgett a különböző mesteremberek kunyhói között,

aztán menő dizájnerekkel kezdett barátkozni,

és még klassz zenéket is írt és gitározott.

*A címben az 1920-as években induló magyar mozdulatművészeti iskolák sajátos színfoltjának, a Palasovszky-féle Cikk-Cakk esteknek lassan száz éve megfogalmazott célkitűzéséből vettem kölcsön egy mondatot.

A névválasztás szabadságáról

Zöldhullám alatt a gépjárművel közlekedő ember általában azt a gondos forgalomirányítással és precíz műszaki tervezéssel elérhető, hazánkban ritkán tapasztalható jelenséget érti, amikor egy adott úton a járműforgalomban a megengedett sebességgel haladva minden további jelzőlámpás csomópontot úgy érünk el, hogy ott szabad jelzést kapva egyenletes ütemben haladhatunk tovább.
Ettől függetlenül a zöldhullám kifejezéssel más jelenségeket és objektumokat is illethetünk, kedvünk szerint.

Ravelry

Az analogikus érvek erejéről

Az egyik kedvenc blogomat nézegetve kifejtettem a családomnak, mennyire csodálom, amikor valaki egy szál tűvel szinte festeni képes: egyszerűen  fog egy neki tetsző rajzot vagy nyomatot, és meghímezi azt. A fiam, tán mert éppen egy kis keresztszemes hímzés volt eközben az ölemben, csodálkozva visszakérdezett:
- De hát ezt te is tudod, nem? Ugyanazt csinálod!
- Hát, nem egészen, a keresztszemes az azért más.
- Dehogy más! Varrás - varrás! Bebököd a tűt, kihúzod. Bebököd, kihúzod. Hogyne lenne ugyanaz!

facilececile.com

A hatásos díszletezésről

Jó, azt mondjuk kénytelen vagyok elismerni, hogy a poézis pillanataihoz spiritusz is kell, legalábbis tegnap este, amikor az alkonyatnak éppen abban a negyedórájában értem haza, amikor lehetetlenség eldönteni, hogy a sötétség már elérte-e a maga teljességét, vagy még éppen nem, de mindjárt, és az égen alacsonyan gomolygó hatalmas, sötét felhők eltakarták ugyan a holdat, de mert alig vagyunk néhány nappal a telihold előtt, a holdfény ereje arra éppen elég volt, hogy a felhők kontúrjait a vészjósló hangulat érdekében élesen kirajzolja, én meg mentem a sötét gangon, csönd volt, és erről eszembe juthatott volna egy klassz Wordsworth-vers, vagy Coleridge, de nem az jutott; mert a bolond öregasszony lakása előtt hirtelen megmozdult a fal, pontosabban a sötétség megsűrűsödött és elvált a faltól, én meg jéggé dermedtem, de egy pillanat múlva rájöttem, hogy nem a fal az és nem a sötétség, hanem maga a néni, a szokásos hosszú gyapjúszoknyában, hosszú szövetkabátban és kalapban, és - gondolom azért is, mert ellensúlyozni akartam ezt a nevetséges kis ijedelmemet - bevillant, hogy kedvesen megkérdezem, meglett-e a pumpa, de ezt a gondolatot rögtön el is sodorta a egy borzalmas kép, jaj, nem, gondoltam, miközben zavartan köszönve elsiettem mellette a folyosón, még a végén átváltozik nekem a szipirtyó, mint Zsákos Bilbó, amikor a gyűrűjét akarja, rám veti magát, és akkor nekem végem.

Sajnos gangos festményt nem találtam, csak ilyen tengerest, de kb. ilyen volt

Folytonosan leselkedik ránk a szépség

A bolond öregasszony a házunkban - mert majd két tucat különféle lakásban éltem eddig különféle városokban, de mindig, mindenütt volt bolond öregasszony, némelyiknek csak túl messze él a családja, mások özvegyen maradtak itt egy gyermektelen házasságból, vannak vénkisasszonyok is, és van köztük kedvesen mosolygó és folyton keserű is, de mindannyian valamilyen rájuk jellemző kényszeres cselekvést dédelgetnek, mintha az lenne a társuk az elszigeteltségben; egyikük mohón kap minden, a liftben együtt töltött percen, hogy emberi lényhez szólhasson végre, ahogy meglát a földszinten várakozva, beszélni kezd, egyre gyorsuló ütemben, mire a harmadikra érünk, már hadar, háromszor köszön el, viszontlátásra, viszontlátásra, minden jót, viszontlátásra, mert elköszönésből is rengeteg feleslege van, muszáj belőle minél többet elhasználnia, még a végén ráromlik a sok elköszönés; a másik óraszám rója a környékbeli utcákat mániás sietséggel télen-nyáron, mintha sürgős dolga lenne, maga a sürgős sietség a dolga; a harmadik naponta felsikálja a gangot a lakrésze előtt, vigyázva kell arra mennünk, nehogy hasra essünk a síkosra csutakolt, kifényesedett köveken; ez a mostani bolond öregasszonyunk meg éppenséggel az egyedüllét Stockholm-szindrómás túsza, az egyedüllétben bízik, ami fogva tartja, s a tolvajoktól és betörőktől rettegve alkalmaz mindenféle praktikákat, kívülről celluxszal ragasztja be az ajtaját, ha elmegy, okos szemű német juhászok képét függeszti ki elrettentésképpen - a bolond öregasszony a házunkban kiakasztott egy vécépumpát nejlonzacskóban az ajtajára kis, kézzel írott levéllel:

"Betörők és tolvajok, ez nem az én pumpám,
hozzátok vissza az enyémet!" 

Szívesen kézen fognék mindenkit, aki azt gondolja, hogy dőreség a költészetet a hétköznapokban keresni, hogy könyvespolcokon és iskolákban van annak a helye, mindenkit, aki azt gondolja, ugyan ki olvas ma már verseket, hisz még az iskolásoknak se lehet a velszibárdokat lenyomni a torkán, kézen fognám tehát őket, és megmutatnám nekik ezt a kis irományt, amivel egy bolond néni állt ki halált megvető bátorsággal a világ elé, hogy lássák;
aztán pedig megnéznék együtt a Versmob filmet, aminél jobbal szerintem nem igen lehet ünnepelni a költészet napját. 

Nagyszerű időben, 4-5 csomós délnyugati szélben

Bár a család valamennyi tagja megkérdőjelezhetetlenül szerelmes a természetes vizek minden fajtájába - legyen az sós vagy édes, folyó vagy álló, felszín alatti vagy felszín feletti, csöndesen hömpölygő vagy háborogva hullámzó -, a vitorlázás eddig kimaradt az életünkből. A tengerész stílus viszont állítólag idén is menő, úgyhogy beszereztük ezt az itthon épített kis Open Line darabot, amelyben összeházasítottuk a kényelmet és a gyorsaságot. A hajótest kialakítását többféle helyzetben, különböző vizeken, más és más terheltséggel teszteltük, stabilitásból jól vizsgázott. A két oldalvitorla 1/4-es hossza éppen elegendő
sebesebb siklásnál is. Sokat elmond a teljesítményről, hogy a 17 inches, optikai effektekkel is trükköző modell akár már néhány csomós szélben is testre állítható a hét záróelemmel, ám a nap szerelmesei teljes mértékben kihasználhatják az orron kialakítható nyitott teret is. A könnyedség érdekében még a fedélzetre beépíthető tároló rekeszekről is lemondtunk.  Jó hír, hogy megfelelő szponzoráció mellett a műszaki leírás utasításait követve (vagy akár attól eltérve, leegyszerűsített formában) bárki életre szóló élményt szerezhet egy saját modell megépítéséve.

Modell neve:	Primula
Eladási ár:	nem eladó
Típus:	Open Line
Víz:	Balaton
Gyártó:	PLF
Gyártási év:	2014
Állapot:	új
Vízkiszorítás:	még nem volt beavatva
Anyaga:	Drops Merino Extra Fine
Üzemanyagtartály mérete:	5 gombóc
Motor:	4 mm
Teljes súly:	216 gr
Teljes hossz:	43 cm
Teljes szélesség:	37 cm
Felszereltség:	7 db kiegészítő záróelem

Nem csak akkor társalgott növényekkel, ha erőfeszítései hiábavalóak voltak, hogy az emberekkel beszélgessen

Városlakónak lenni azért jó, mert csak mi tudunk ennyire örülni annak, ha végre kiszabadulhatunk a zöldbe (kékbe, türkizbe, fehérbe és egyéb színpompákba).

Menni a hegyre az éter elébe

Tavasz van, a megindulás ideje: áradnak a vizek, megindul az áramlás az apró virághagymákban, a szorgos nedvek a fiatal rügyekben, s érzékeny orrokban a nátha, felébred a vadászösztön a telet végigalvó kandúrokban, a kamaszfiúk nem bírnak magukkal, újraéled a tettvágy, tervek születnek sorra és bátrabban lépünk még az ismeretlenbe is. Mitsourát kell ilyenkor hallgatni, és belekezdeni valami újba.

Az emlékezet sem egyéb, mint a mozgás bizonyos ritmusa

Nemrég előkerült a lakás titkos bugyraiból jó két tucat régi családi videófelvétel, amelyeken a gyerekeim még egészen kicsikék voltak. Mindet végignéztük persze, és én elhűlve bámultam azt, amit valaha természetesnek vettem, s akkor ezért nem is szúrt szemet: hogy a kicsi gyerekek gyakorlatilag soha nincsenek mozdulatlan állapotban. Elfelejtettem már, hogy ez milyen volt, hogy milyen egy kisgyereket figyelni, aki együtt áramlik a lélegzetvételével, aki folyamatosan mozgatásban tartja a környezetét s benne az összes tárgyakat, hogy velük együtt mozoghasson. A mostani gyerekeim néha órákig olvasnak ugyanabban a pózban, amit csak a lapozás ismétlődő mozdulata tör meg, vagy rajzolással, társasjátékkal szórakoznak az asztalnál ülve, de a lábukkal már nem kalimpálnak közben, nem él a testük az ilyen tevékenység közben is önálló életet. Az akkori, kicsiny gyermekeim viszont megállás nélkül jöttek-mentek, ugráltak, táncoltak, másztak, csúsztak, hason fekve rajzoltak kalimpálva, ebéd közben is hol föltérdeltek a széken, hol lejjebb csúsztak, és amikor koncertet adtak a lábosainkon dobolva, akkor azt a szoba egyik végében kezdték el, de a másik végében fejezték be, pedig közben végig a fenekükön ültek - csak éppen a fenekük is vándorolt, s a lábasokat tolták maguk előtt.
Mi szerencsések vagyunk, mert a kicsi gyerekeknek ezt a természetes mozgásigényét mindkettejüknél sikerült átfordítani egy-egy olyan sportba, amit szeretnek, és amiben sikeresek (sikeresek, mert szeretik; vagy szeretik, mert sikeresek benne - ki tudja, hogyan helyes?). A magam részéről a legkevesebb, amit tehetek - amellett, hogy a férjemmel osztozva hozzuk-visszük őket az edzésekre -, hogy a választott mozgásforma iránti, időnként már-már mániává fajuló rajongást tőlem telhetően támogatom.

Ravelry oldal

A balettcipő rajzát itt találtam, és ezzel a klassz programmal alakítottam át mintává. A pulóvert egyébként a már bevált Echo alapján kötöttem, de most az előzőnél nagyobb méretben, hogy kellően lazán kövesse a test vonalát, és szabad mozgást engedjen. A fonalra (Rial Filati Soft Merino) ennél a munkánál eléggé megharagudtam. Először a fekete szálban folyvást felbukkanó fehér szálacskák bosszantottak fel, amiket egyesével húzkodtam ki kötés közben, aztán a blokkolásnál akkorát nyúltak a darabok a saját súlyuktól, hogy kétségbeestem, mert nekem is nagy lett volna, úgyhogy félre is tettem egy hónapra az egészet, hogy végül kisebb bontás és korrigálás után mégis összevarrjam; végül pedig a kész pulcsinak meglehetős súlya van, egyáltalán nem könnyű és légies darab.

A tökéletes paradoxon: feminista Barbie

Lányos anyának lenni manapság elég nagy felelősség, gondoltam, amikor átfutottam azt a nőknek szóló újságot, amit már a lányom vásárol meg minden szerdán, és ugyanaznap belefutottam egy cikkbe, ami egyrészt jóval árnyaltabban írja le a női szerepek ellentmondásosságát, mint a Nők Lapja összes riportja együtt, másrészt - szerintem helyesen - abból indul ki, hogy a feminizmus lényege ma már nem az, hogy a férfiszerepekért harcoljunk, inkább az, hogy nőként se kelljen folyamatos bűntudattal élnünk. Mert ugyanaz a szerep egészen máshogy áll egy férfin és egy nőn, máshogy bújnak bele és mindkettejüknek magukhoz kell igazítani azt.  Hasonlóan ahhoz, ahogyan ugyanabból a mintából is egészen más pulóver születik egy fiúnak és egy lánynak: más színeket választanak hozzá, máshol kérik szűkebbre hagyni és másutt szeretnék, ha bővítenénk rajta a kényelem érdekében.
- Olyan cuki vagyok ezekkel a helyes pattanásokkal a homlokomon! - mondta egyszer egy kiskamasz lány a tükör előtt billegve, én meg gyorsan elmormoltam egy fohászt azért, hogy mindig legyen majd mersze szépnek látni magán és másokon azt, amit egyébként tökéletlenségnek szokás mondani.

Minta: Tea with Jam and Bread módosításokkal
Fonal: Drops Cotton Merino, amit kötéshez csak ajánlani tudok
Ravelry oldal

A tárgyak hatalmáról

"A szobájába vitte, megmosdatta, és belediktált egy csésze húslevest."

Az ember néha a nagy kavarodásban szem elől téveszti a dolgokat, és hirtelenjében nem tudja, mit tegyen és hogyan, vagy mit ne tegyen és miért. Olyankor jól esik belekapaszkodni valamibe, például egy csésze teába vagy húslevesbe, amit lehetőleg mások társaságában költünk el. Tavaly, születésnapi ajándékként kerültek hozzánk Zsuzsi csodálatos csészéi, amikből nemcsak az efféle lélekmelengető teákat meg leveseket iszogatjuk szívesen, hanem akár vizet is. Vagy vörösbort. Szemet gyönyörködtetően szépek, és akkor is kínálják magukat a simogatásra, tapogatásra, kézbevételre, ha éppen nem szomjas az ember. Bennük van az agyag évszázados türelme és tartása, az élő tűz lobbanékonysága, a teremtő erő és az élettelen anyagot meglelkesítő kreativitás. Kemencében születtek, ezért mesélnek dédanyáink kemencéiről, amikben hatalmas kenyerek sültek, meg nagyanyáink elszántságáról, amivel a baracklekvárt főzték hatalmas fazekaikban a nyári forróságban, de mesélnek nagyapáink munkás szívóságáról is, amivel a dolgukat tették. De a csészéink nem csak mesélnek lágy, suttogó hangon, nemcsak a letűnt időket hajlítják magukhoz, hanem a teret is, ahová elhelyezzük őket, minden kényszer nélkül, de szelíd makacssággal. Mostanra úgy alakult, hogy saját polcocskát is kaptak, felettük sokat tűrt nagyanyáink és dédanyáink képei, sokat tapasztalt nagyapáink és dédapáink fotói, alattuk meg egy egyszerű kis fekete tábla, amelyen napról-napra változik a mostani életünk mintázata, mint az agyagon a formázó ujjak lenyomata.

Csészék: Materra Ceramics

Egy ok, amiért nem volna jó lónak lenni*

"Az ember sose lehet biztos a szándékai felől, nem igaz?" - mondja egy helyen a ravasz Hercule Poirot, és milyen igaza van. Sose gondoltam volna, hogy Nina fonalából vidám télűző sapkát fogok kötni, és tessék.

Minta: Morgan

Ravelry oldal

* A lovak nem igazán látják a színeket, ami azzal jár, hogy örömüket sem lelhetik bennük.

Úgy is mondhatnám, hogy utálom a hideget, kivéve, amikor szánkózni megyünk

A téli álom a társadalom egyes, mérsékelt és hideg égövbeli egyedeinek a téli hónapokban kialakuló,  évről-évre ismétlődő nyugalmi állapota, amelybe az illető egyedek akkor kerülnek, ha a hőmérséklet a számukra kritikus pont alá süllyed. Ilyenkor az egyed beszünteti összes feleslegesnek tűnő külső élettevékenységét: a túléléshez feltétlenül szükséges helyváltoztatásokat úgy tervezi meg, hogy azok a lehető legkevesebb időt és felszín feletti közlekedést igényeljék, egyébként pedig semmiképpen és semmilyen külső helyszínen nem mozog, csak ha erre kényszerítik. Táplálékot kívülről nem vesz fel, inkább az otthon lévő alapanyagokból készít kreatív fantáziával ehetőnek tűnő fogásokat, vagy fajtársait veszi rá a bevásárlásra. Ha csak teheti, mély álomba, vagy ha úgy tetszik, tetszhalálba merül, s abból csak bizonyos idő múlva ébred fel. Az álomba merülés előtt a fokozott mérvű táplálkozás folytán nagy mennyiségű tartalékanyagot, zsírt halmoz fel testébe s az alvás idején ennek fogyasztásával tartja fenn életét. Az alsóbb rendűek (például az alacsony vérnyomású, napfényfüggő városi nők) ilyenkor fokozott mértékben választanak ki testük körül védőtokot, szabályosan betokozódnak meleg gyapjaikba. A téli álom időtartama fajonként eltérő. Némely egyedek a nyugodt álmot azzal is biztosítják, hogy ún. álomcsapdákat készítenek, amelyek a rossz, ijesztő rémálmokat hivatottak távol tartani a hosszú, sötét éjszakákon.

Az álomcsapdákhoz főképpen financiális és technikai segítséget biztosítottam,

egyébként a lakásban élő fiatalabb hímnemű egyed vásárfiái lesznek
a hónap végi iskolai sütivásáron