Itt valahol, a vége felé

Egy kicsit eluralkodott rajtuk a levertség, ahhoz hasonló, mint amikor az ember kiolvas egy jó könyvet, annyira jót, hogy már a könyv egyharmadánál tudta: ez bizony a legszebb olvasmányélmények közé fog tartozni, és az utolsó lapokhoz közeledve az olvasás öröme mellé odalopózik a szomorúság is, hogy mindjárt vége, az utolsó bekezdéseket pedig szándékosan lassan olvassa, némelyiket többször is, kicsit húzza még az időt, aztán kénytelen-kelletlen becsukja a könyvet az ember, de ki is nyitja mindjárt újra, itt-ott visszaolvas, búcsúzkodik, ám végül nincs mit tenni, fel kell tenni a polcra a többi kiolvasott kötet mellé.
Az elmúlt időszak búcsúzással volt tele. A fiunk - és vele mi is - elbúcsúzott szeretett tanítójától, aki négy évig nap mint nap vele volt, a lányunk meg az iskolától, ahol hat éve ölelésre tárt karokkal fogadták, és ahonnan most is nagy szeretettel intenek utána. Nem könnyű elengedni valamit, ami ennyire jó volt, így aztán, bár az elmúlt hetekben sok ajándékot készítettünk, a fotózáshoz igazán nem sok kedvünk maradt - talán ez az egy töredékes képecske megteszi.

Az eredeti fotó (amit négyféleképpen is feltöltöttem ide) nem ilyen jajlila,
hanem szép sötét ibolya, amilyen a tarsolyka általunk festett szövete volt,
de a blogger úgy látszik, utálja azt a színt, mert mind a négy próbálkozásból ilyet csinált

10 megjegyzés:

  1. mesés! és milyen jó így búcsúzni, hogy sok-sok szép és jó van mögötte

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen igaz! Nehezebb, de jobb is. :-)

      Törlés
  2. Ó, én a főiskola elvégzését a mai napig nem hevertem ki...életem legszabadabb évei...a kis szobám, a folyópart amihez a sulinak saját stége van a kollégiumban...a többiek... na tessék,könnybe is lábadt a szemem :) Hiányzik...pedig már 11 éve ...azt hiszem sosem fog elmúlni a hiánya. Ebben az életemben sosem persze.

    A jajjlila egyébként nekem tetszik :) A szütyőke is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te is szép emlékeket őrzöl, örülök neki, Timi! :-)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Próbáltam belehímezni a sok szép és jó dolgot, amit a fiam kapott. Köszönöm, Judit!

      Törlés
  4. Pompás és finom ez egyszerre... és úgy megkívánja az ember, jó lenne megsimítani azt a felületet, és kedve támad tőle hímezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráadásul evés közben jön meg az étvágy: most hímeznék még bármennyit - de már a kötés is nagyon hiányzik...

      Törlés
  5. Nagyon jó, ha szomorú valahonnan eljönni, hiszen azt jelenti, hogy amíg tartott szép volt. Kívánom, hogy a folytatásban is megtaláljátok a tökéletes helyeket.
    Az ajándékok gyönyörűek, de az is biztos, hogy nem csak miattuk fognak megtartani titeket a tanítók jó emlékezetükben.
    ( Nálunk is összejött több búcsúzás, 15 éves waldorfos korszak zárult le a napokban és a nagyfiú érettségijével másodszor is elköszöntünk saját hajdani giminktől.)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, Márta! Igen, a búcsúzás akkor jó, ha fáj elválni, paradox érzés, nem is könnyű megélni, de hálát érzek, hogy megadatott.

    VálaszTörlés