"És ez csak az első egy végtelen változás-sorozatban"

Vannak azok a pillanatok, amikor az ember egy sötét téli délutánon ül a fotelben, aztán hirtelen felnéz a könyvéből, mert szólítják, és nem hisz a szemének; vagy amikor az ember egy tavaszi reggelen felébredve még álmosan kisétál a napsütötte konyhába, odapillant a székre és elképed; vagy amikor az ember egy vasárnap este bemegy a fürdőszobába megmosni a kezét, és oldalt pillantva megdöbben - mert aki előtte áll a fotel mellett, vagy akit a konyhaasztalnál ülve megpillant, és aki a fürdőkádban áztatja magát, az egy idegen gyerek, ugyanaz és mégsem, valaki, aki az ő megszokott, jól ismert gyerekéből lett, egy új fiú vagy egy új lány, akit még nem ismer, mert csak abban a pillanatban ébred rá váratlanul, hogy az aprócska változások, amiket nap mint nap együtt éltek meg, összeálltak valami naggyá, valami mássá, ami miatt át kell alakítania a képet, amit magában őriz. "Hogy megnőtt ez a gyerek!" - gondoljuk ilyenkor, és megöleljük gyorsan vagy megsimogatjuk a fejét, elbúcsúzunk a régitől és üdvözöljük az ismeretlent, kötni kezdünk egy új pulóvert, és elmegyünk közösen fagyizni egyet.

Fonal: Rial Filati Merino Soft
Minta: Tea with Jam and Bread
részletek: Ravelry

Önismereti játékok

- Te mindig csak másoknak kötsz kendőket meg sálakat, de nekem sose! - vetette a szememre fájdalmas felháborodással a fiam, miközben a lányom örömmel próbálgatta az új türkiz szettjét.
- De édesem, te soha nem hordasz sálat! Amióta képes vagy leszedni a sálat a nyakadból, azóta nem hordasz! Sőt, azóta, hogy képes vagy ellenállni annak, aki a nyakadba akar tenni egyet! Azt gondoltam, hogy ha kötnék neked, azt se hordanád, hiszen utálod a sálakat, nem...?
- Hát, ez mondjuk igaz. - felelte megenyhülve a mellőzött gyermek.

Ravelry

Peter Carl Fabergé talán nem örülne

A színes kövek, ásványok és féldrágakövek iránti rajongásomat gyerekkorom egyik kedvenc mesekönyve alapozta meg: A rézhegyek királynőjének meséi csupa-csupa szépséges féldrágakővel meg drágakővel voltak tele, és nekem azóta is nagy kedvencem a sötétzöld, márványosan erezett malachit, a kék lazurit meg a vörös kuprit.

Szeretem az ékszereket, és nemcsak a kővel készülteket, hanem mindenfélét: az egyszerű fűzött gyöngykarkötőket vagy csomózott bőrnyakláncokat, a Reggeli Tiffanynál gyöngyeit és csillogó kristályait, de a modern dizájner darabokat is - csak éppen másokon nézni, és nem magamon viselni. Szerencsére jó néhányan vannak körülöttem, akik nem így vannak ezzel, így karácsonyra készülhettem néhány igazán arisztokratikus külsejű, de egyszerűen elkészíthető medállal: egy-egy szép követ horgoltam egyszerűbb vagy díszesebb foglalatba - mert vannak, akikhez az előbbi illik, mások meg a brit koronaékszereket is megfelelő eleganciával lennének képesek viselni.

Türkiz, achát és egy egyszerű szintetikus, de gyönyörű színű kék kaboson

Update: A foglalat valóban foglalatot jelent: mintha egy alacsony falú apró kosárkát készítene az ember. Vagyis, először horgolok egy hátlapot. Szabályos kör alakú kőnél ez egyszerű, a szokásos módon minden következő sorban egyre ritkábban kell szaporítani. Ovális alapnál is elég könnyű, hasonlóképpen járunk el, mint az ovális aljú táskák horgolásakor: a két oldalon nem szaporítunk, az ovális íveknél igen. A csepp alakú kőhöz csepp alakú alap kell, ezt többféleképpen el lehet érni, én először pici kört horgolok, utána annak a tetejébe egy háromszöget. Amikor az alap megvan, akkor egyszerűen elkezdek körbe horgolni, immár szaporítások nélkül, sőt, ha szükséges, néhány helyen fogyasztva, hogy elég szorosan simuljon majd a kő a foglalatba. Így alakul ki a "kosárka" pereme. Egy vagy két kör után beillesztem a foglalatba a követ (a nagyobbakat, nehezebbeket egy-egy csepp textilragasztóval is rögzítem), majd, ha kell, jöhet a díszes ciráda a szélére, itt lehet játszani kagylómintával, pikókkal, apró gyöngyökkel.