A
Grafikus, aki persze zsenge korára való tekintettel még nem grafikus, nagyjából akkor lehet az, ha majd kétszer ennyi idős lesz, de mert négyéves kora óta töretlen elszánással állítja, hogy ő rajzolással fog pénzt keresni (igaz, időközben annyit finomodott az elképzelés, hogy a
dínókat rajzoló tudós-grafikusból mostanra
történész vagy grafikus lett), tehát szívesen emlegetjük őt ezen a becenéven - szóval a Grafikus egy új párnát kért névnapjára. Horgoltat, természetesen. Vörös színekben, ha lehetséges. Elővettem hát a pamutfonalas zsákomat, és rögtön láttam, hogy egy szabályos mintákból álló vörös-variációra ebből bizony nem futja, mert hiába van még a tűzpirosból egy egész gombóc, ha a sötétbordóból csak tíz méter maradt; és azt is láttam, hogy az évek során rengeteg pamut maradék gyűlt össze, amivel kezdeni kellene valamit. Vettem a bátorságot tehát, és felülbíráltam a Grafikus kérését: úgy döntöttem, hogy nem párna lesz, hanem egy maradékfaló takaró, a stílusa a leendő tulajdonos színek és minták iránti fogékonyságát hangsúlyozó
boho, a technika pedig a nagy szabadságot adó
as-you-go, ami módot ad rá, hogy kedvünknek és pillanatnyi hangulatainknak megfelelően válasszuk meg a haladás irányát és módját - szabad fordításban
ahogy esik, úgy puffan. Nem is fogtam mellé, a takaró azóta a gazdája állandó kísérője lett, olvasáskor alábújik, tévézéskor beleburkolózik, rajzoláskor
csak úgy a vállára teríti, mint egy dél-amerikai lámapásztor a poncsóját. Elégedett tehát, egyetlen apróság miatt van csupán, mint állítja, hiányérzete. Szeretne egy ugyanilyen, színes-mintás párnát is...
 |
Ravelry
A színek sajnos nem olyan finomak, mint a valóságban,
de a valótlanul lefotózott valóság visszavalóságosítására alkalmas
képbizgető programmal ellátott gépünk még mindig tropa. |
