"A mai ember százféle útjának zegzugos kereszteződéseiben az élet igazi ritmusát, benső lüktetését megtalálni"*

Háziasszonyi pályafutásom első éveiben, amikor egy tepsi bécsi barackos lepény elkészítése fél napos programot jelentett a számomra, sehogy se fért a fejembe, hogy a nagymamám a nyári hétvégéken hogyan volt képes hat-nyolc emberre tálalni délben az igencsak munkaigényes vasárnapi menüt. Ma meg már azon csodálkozom, hogy mi tartott a bécsi barackoson egy fél napig, hiszen azt egy középhosszú vasárnapi családi mozi szüneteiben is oda lehet dobni.
Ezt a könnyű kis nyári felsőt viszont kezdő kötős koromban se tartott volna sokáig elkészíteni, talán csak néhány estéig: végtelenül egyszerű, könnyen követhető a mintája, és nagyon szapora.

Ravelry

A kötésmintát teljesen véletlenül találtam, és bár a néhány éve elharapódzott chevron-láz engem akkor hidegen hagyott, ezt most ki kellett próbálnom. A chevront egyébként lánykorában halszálkának is hívták, de aztán fejébe szállt a dicsőség, különc lett és keresni kezdte a sznob környezetet is, de természetközeli őseit így se tagadhatja le.

Eleinte mezítláb járt, önfeledten bújócskázott a szöcskék ugrólábán és kövekkel játszott,

később össze-vissza őgyelgett a különböző mesteremberek kunyhói között,

aztán menő dizájnerekkel kezdett barátkozni,

és még klassz zenéket is írt és gitározott.

*A címben az 1920-as években induló magyar mozdulatművészeti iskolák sajátos színfoltjának, a Palasovszky-féle Cikk-Cakk esteknek lassan száz éve megfogalmazott célkitűzéséből vettem kölcsön egy mondatot.

A névválasztás szabadságáról

Zöldhullám alatt a gépjárművel közlekedő ember általában azt a gondos forgalomirányítással és precíz műszaki tervezéssel elérhető, hazánkban ritkán tapasztalható jelenséget érti, amikor egy adott úton a járműforgalomban a megengedett sebességgel haladva minden további jelzőlámpás csomópontot úgy érünk el, hogy ott szabad jelzést kapva egyenletes ütemben haladhatunk tovább.
Ettől függetlenül a zöldhullám kifejezéssel más jelenségeket és objektumokat is illethetünk, kedvünk szerint.

Ravelry

Az analogikus érvek erejéről

Az egyik kedvenc blogomat nézegetve kifejtettem a családomnak, mennyire csodálom, amikor valaki egy szál tűvel szinte festeni képes: egyszerűen  fog egy neki tetsző rajzot vagy nyomatot, és meghímezi azt. A fiam, tán mert éppen egy kis keresztszemes hímzés volt eközben az ölemben, csodálkozva visszakérdezett:
- De hát ezt te is tudod, nem? Ugyanazt csinálod!
- Hát, nem egészen, a keresztszemes az azért más.
- Dehogy más! Varrás - varrás! Bebököd a tűt, kihúzod. Bebököd, kihúzod. Hogyne lenne ugyanaz!

facilececile.com

A hatásos díszletezésről

Jó, azt mondjuk kénytelen vagyok elismerni, hogy a poézis pillanataihoz spiritusz is kell, legalábbis tegnap este, amikor az alkonyatnak éppen abban a negyedórájában értem haza, amikor lehetetlenség eldönteni, hogy a sötétség már elérte-e a maga teljességét, vagy még éppen nem, de mindjárt, és az égen alacsonyan gomolygó hatalmas, sötét felhők eltakarták ugyan a holdat, de mert alig vagyunk néhány nappal a telihold előtt, a holdfény ereje arra éppen elég volt, hogy a felhők kontúrjait a vészjósló hangulat érdekében élesen kirajzolja, én meg mentem a sötét gangon, csönd volt, és erről eszembe juthatott volna egy klassz Wordsworth-vers, vagy Coleridge, de nem az jutott; mert a bolond öregasszony lakása előtt hirtelen megmozdult a fal, pontosabban a sötétség megsűrűsödött és elvált a faltól, én meg jéggé dermedtem, de egy pillanat múlva rájöttem, hogy nem a fal az és nem a sötétség, hanem maga a néni, a szokásos hosszú gyapjúszoknyában, hosszú szövetkabátban és kalapban, és - gondolom azért is, mert ellensúlyozni akartam ezt a nevetséges kis ijedelmemet - bevillant, hogy kedvesen megkérdezem, meglett-e a pumpa, de ezt a gondolatot rögtön el is sodorta a egy borzalmas kép, jaj, nem, gondoltam, miközben zavartan köszönve elsiettem mellette a folyosón, még a végén átváltozik nekem a szipirtyó, mint Zsákos Bilbó, amikor a gyűrűjét akarja, rám veti magát, és akkor nekem végem.

Sajnos gangos festményt nem találtam, csak ilyen tengerest, de kb. ilyen volt

Folytonosan leselkedik ránk a szépség

A bolond öregasszony a házunkban - mert majd két tucat különféle lakásban éltem eddig különféle városokban, de mindig, mindenütt volt bolond öregasszony, némelyiknek csak túl messze él a családja, mások özvegyen maradtak itt egy gyermektelen házasságból, vannak vénkisasszonyok is, és van köztük kedvesen mosolygó és folyton keserű is, de mindannyian valamilyen rájuk jellemző kényszeres cselekvést dédelgetnek, mintha az lenne a társuk az elszigeteltségben; egyikük mohón kap minden, a liftben együtt töltött percen, hogy emberi lényhez szólhasson végre, ahogy meglát a földszinten várakozva, beszélni kezd, egyre gyorsuló ütemben, mire a harmadikra érünk, már hadar, háromszor köszön el, viszontlátásra, viszontlátásra, minden jót, viszontlátásra, mert elköszönésből is rengeteg feleslege van, muszáj belőle minél többet elhasználnia, még a végén ráromlik a sok elköszönés; a másik óraszám rója a környékbeli utcákat mániás sietséggel télen-nyáron, mintha sürgős dolga lenne, maga a sürgős sietség a dolga; a harmadik naponta felsikálja a gangot a lakrésze előtt, vigyázva kell arra mennünk, nehogy hasra essünk a síkosra csutakolt, kifényesedett köveken; ez a mostani bolond öregasszonyunk meg éppenséggel az egyedüllét Stockholm-szindrómás túsza, az egyedüllétben bízik, ami fogva tartja, s a tolvajoktól és betörőktől rettegve alkalmaz mindenféle praktikákat, kívülről celluxszal ragasztja be az ajtaját, ha elmegy, okos szemű német juhászok képét függeszti ki elrettentésképpen - a bolond öregasszony a házunkban kiakasztott egy vécépumpát nejlonzacskóban az ajtajára kis, kézzel írott levéllel:

"Betörők és tolvajok, ez nem az én pumpám,
hozzátok vissza az enyémet!" 

Szívesen kézen fognék mindenkit, aki azt gondolja, hogy dőreség a költészetet a hétköznapokban keresni, hogy könyvespolcokon és iskolákban van annak a helye, mindenkit, aki azt gondolja, ugyan ki olvas ma már verseket, hisz még az iskolásoknak se lehet a velszibárdokat lenyomni a torkán, kézen fognám tehát őket, és megmutatnám nekik ezt a kis irományt, amivel egy bolond néni állt ki halált megvető bátorsággal a világ elé, hogy lássák;
aztán pedig megnéznék együtt a Versmob filmet, aminél jobbal szerintem nem igen lehet ünnepelni a költészet napját. 

Nagyszerű időben, 4-5 csomós délnyugati szélben

Bár a család valamennyi tagja megkérdőjelezhetetlenül szerelmes a természetes vizek minden fajtájába - legyen az sós vagy édes, folyó vagy álló, felszín alatti vagy felszín feletti, csöndesen hömpölygő vagy háborogva hullámzó -, a vitorlázás eddig kimaradt az életünkből. A tengerész stílus viszont állítólag idén is menő, úgyhogy beszereztük ezt az itthon épített kis Open Line darabot, amelyben összeházasítottuk a kényelmet és a gyorsaságot. A hajótest kialakítását többféle helyzetben, különböző vizeken, más és más terheltséggel teszteltük, stabilitásból jól vizsgázott. A két oldalvitorla 1/4-es hossza éppen elegendő
sebesebb siklásnál is. Sokat elmond a teljesítményről, hogy a 17 inches, optikai effektekkel is trükköző modell akár már néhány csomós szélben is testre állítható a hét záróelemmel, ám a nap szerelmesei teljes mértékben kihasználhatják az orron kialakítható nyitott teret is. A könnyedség érdekében még a fedélzetre beépíthető tároló rekeszekről is lemondtunk.  Jó hír, hogy megfelelő szponzoráció mellett a műszaki leírás utasításait követve (vagy akár attól eltérve, leegyszerűsített formában) bárki életre szóló élményt szerezhet egy saját modell megépítéséve.

Modell neve:	Primula
Eladási ár:	nem eladó
Típus:	Open Line
Víz:	Balaton
Gyártó:	PLF
Gyártási év:	2014
Állapot:	új
Vízkiszorítás:	még nem volt beavatva
Anyaga:	Drops Merino Extra Fine
Üzemanyagtartály mérete:	5 gombóc
Motor:	4 mm
Teljes súly:	216 gr
Teljes hossz:	43 cm
Teljes szélesség:	37 cm
Felszereltség:	7 db kiegészítő záróelem