Ha belső csend nincs, bevárni azt, amit csak az idő hozhat meg

Az elmúlt, iskolakezdéssel, majd rengeteg munkával eltöltött hetekben kizárólag azért vettem a kezembe kötőtűt vagy horgolótűt - általában késő este -, hogy aztán kis sóhajjal le is tegyem szinte azonnal, és elmenjek inkább aludni. Végül annyira kiéheztem már a kézimunkás sikerélményre, hogy amikor végre sikerült valamennyit javítanom a krónikus alváshiányomon, nem voltam hajlandó folytatni a félbe-szerbe hagyott régebbi munkákat, hanem vettem a hétvégére két gombóc jó vastag Morbidone gyapjúfonalat azzal a kettős szándékkal, hogy egyrészt kipróbálom az újdonságot, másrészt sürgősen, egy ültő helyemben kész holmit állítok elő, és azután nagyon örülök majd az élménynek, hogy végre befejeztem valamit. Egy horgolt és egy kötött sapka lett az eredmény.  A horgolt mintáját már régen ki akartam próbálni, egyszerű volt, és gazdát is gyorsan talált a nagymama személyében.

 A kötött darab mintája egy évekkel ezelőtt vásárolt sapi, amit nagyon szeretek - azt próbáltam lemásolni, és igazán büszke vagyok rá, hogy egyetlen darabban, varrás nélkül sikerült előállítani egy simlis fejfedőt.

Részletek a Ravelryn