Ellenpont, még mindig meghatározhatatlan kékeszöldben

Réges-régen, egy tél végi akcióban vásároltam kétféle színű, puha fonalat, amit aztán hosszú ideig rakosgattam, mire kitaláltam, hogy egy még annál is régebben kinézett és kedvenccé vált mintámat fogom megkötni belőle, aztán jött a nyár, el is múlt, majd jött még egy nyár, aminek a vége felé úgy gondoltam, hogy ha most nem, akkor soha nem fogok nekilátni, úgyhogy nekiültem, és a hűvösebb estéken apránként haladtam is, ősszel már inkább akadozva, mert mindig akadt más, fontos kötnivaló, de azért a szép ráérősen elkészült kardigán teste, jó volt kötni, izgalmas munka egyetlen darabban elkészíteni valamit, amin van gallér, gomboláspánt és még zsebek is; ám ha idáig kényelmesen haladtam, akkor innentől, mondhatjuk, kifejezetten vontatottan és döcögve, a két ujja aztán igazán lassan készült, mint a Luca széke, nem nagy öröm egy fél kilós munkát tekergetni a négy zoknikötőtű körül, amikre az ujjak vannak felszedve, ha valami, hát ez az egyben készült darabok hátránya, nekem legalábbis mindig ilyenkor, az ujjaknál lankad a lelkesedésem, de végül csak elfogytak a leírás utasításai és a szemek is a tű alól. Elkészült végre.

Ravelry

A tavaszi krókuszok elsősorban nagyméretű, csíkokkal tarkított virágaik miatt népszerűek

Egy szempillantás alatt megjött a tavasz, rögtön kellett hát egy könnyű, lótifuti pulcsi, hamarjában feltúrtam az itthoni fonalkészleteket, azonnal találtam is kifejezetten kikeletidéző türkizkék és türkizzöld fonalat, szélsebesen végigpörgettem a mintagyűjteményemet, pillanatok alatt kiválasztottam egy nagyon egyszerű szabású darabot,  egyszeriben láttam, hogy az én két színem nem elég kontrasztos az eredeti mintához, ezért - egyáltalán nem váratlanul - a számunkra egyébként is kedves csíkok mellett döntöttünk, aztán fürgén nekiláttam a kötésnek, és csakhamar kész is lett a könnyű dzsekik alá és önmagában is viselhető tavaszi adu ász.

Ravelry

A napevő sárkány végül kiköpte zsákmányát, úgyhogy idén is lesz virágos tavasz

Lassan kivirul az időjárás, és bár az igazi virágokra egy keveset még várni kell, a  jókedv meg az alkotókedv már kivirágzott errefelé. Amikor megláttam ezeket a karkötőket, nem bírtam ellenállni, vettem gyorsan többféle színű, sújtáshoz használatos zsinórt meg gyöngyöket, és kipróbáltam, tudok-e nagyon apró méretben is dolgozni. Hát tudni éppen tudok, az elkészült karkötővel - a hibáival együtt is - elégedett vagyok, és a legtöbb gondot nem is a zsinórok egyben tartása és összefogása okozta, hanem azoknak a fránya pici kapcsoknak és karikáknak a felszerelése a végzáró apparátusra - ám most még biztosabb vagyok abban, hogy aki rendszeresen és napi sok órában egy bizonyos, normál lépték alatt (vagy fölött) tevékenykedik, nagyon apró (vagy nagyon nagy) méretű anyagokkal dolgozik, annak előbb-utóbb sérül a valóságérzéke. Esetemben valószínűleg az előbbnél is előbb, én legalábbis biztosan hamar megkattannék, ha végleg erre a műfajra kellene váltanom. Tavaszi kirándulásnak viszont üdítő volt.
A hímzőfonalból horgolt rózsás fülbevalóból viszont örömmel vállalkoznék sorozatgyártásra is: az ingyenes minta egyszerű, könnyen követhető, és utolsó pillanatos ajándékként hamarabb elkészül, mint ahogy a hóvirágok kinyitják a szirmaikat reggelente.

Kézi erővel végzett bontás, nagy tapasztalattal

Minta nélkül próbálok egy pulcsit horgolni éppen, körben, és annyira erősen koncentráltam a nyakkivágás megfelelő ívére, hogy elfelejtettem szétválasztani az ujjaknál az elejét és a hátulját. Most van egy nagyon szép csövem ujjak nélkül, de gyönyörű ívvel a nyaknál.