Nem tudom, mások hogy vannak vele, nekem nem nagyon könnyű útravalót találni és adni a tanévhez. Van, ami idővel talán sokaknak könnyebb lesz - bár az épp most tanulók számára inkább bosszantóak az afféle híresztelések, hogy az utánuk jövő szerencsések már megúszhatják a kémia- és fizikaórák gyötrelmeit (bezzeg nekik még kémiai képletek tömegét kell bemagolni!), de van, ami nehezebb. A mi szüleinknek elég volt szembenézni a "de minek kell a kromoszómáról tanulnom, amikor ötéves korom óta tudom, hogy menő fagylaltárus leszek?!" típusú könnyes kirohanásokkal, a mai fiatal elmék viszont, akik gyerekes illúzióikat már gyakorlatias belátásra és ehhez igazított érvkészletre cserélték, könnyedén félresöprik a leckeírást sürgető vasárnap esti szülői buzdítást olyasféle komoly kijelentésekkel, miszerint jövőkutatók állítják, hogy bő egy évtized múlva a ma létező szakmáknak nagyjából 15 százaléka marad csak meg, és a helyükbe vagy a mesterséges intelligencia lép, vagy olyan megoldások, amiket mi még el sem tudunk képzelni. A régi világhoz igazított iskolarendszerben szinte lehetetlen nap mint nap motiváltnak maradni, vagy a tudatos pályaválasztásra készülni, miközben körülöttük számtalan felnőtt példa bizonyítja, hogy az emberek nagy része nem azzal foglalkozik, amire évekig vagy évtizedekig készült, és hogy lassan az válik általánossá, de legalábbis kívánatossá, ha valaki tízévente rugalmasan alkalmazkodik a munkaerőpiaci elvárásokhoz, és ügyesen szakmát cserél.
A divatos sztár-történész szerint a legjobb tanács, amit egy olyan 15 évesnek adhatunk, aki egy elmaradott oktatási rendszerben próbál felkészülni a jövőjére, az volna, hogy ne támaszkodjon túlságosan a felnőttekre, akik maguk is meglehetősen elveszettek a soha nem látott gyorsasággal átalakuló világban, és fogalmuk se lehet a holnapot alakító folyamatokról. Hiába vagyok hajlamos egyetérteni, szívesebben fogalmaznék tagadás helyett állító formában. Így aztán, azt hiszem, a legjobb tanács, amit a saját gyerekeimnek adhatok a tanévre készülve, hogy - megadva a császárnak, ami a császáré - próbáljanak ellenállni a tanagyag vad nyomásának, vegyék annyira komolyan a saját, iskolán túli életüket, amennyire csak bírják; formáljanak belőle színes, szivárványos, varázslatos matériát, amiből magukra szabhatják a saját jövőutazós köpönyegüket.
 |
| A bal felső kép bizonyítja, hogy egy ilyesféle köpönyegben nemcsak ők, de a jövőutazáshoz asszisztáló anyák is igen komfortosan mozoghatnak |
 |
| Még sokkal több kép: Ravelry |
