Röviddel azután megint felbukkant valaki, egy öregasszony, akit nem ismert

Nem rendes dolog az, hogy Húsvét után hó essék, angyalom, hát elfagy minden megint, olyan ára lesz a baracknak idén is, ember nem lesz, aki megfizesse, megy majd importba mind, luxus lett a gyümölcs, mint gyerekkoromba'; olyan gyümölcsöse volt édesapámnak, a szomszédos megyéből is jöttek hozzá meggyért, barackért, manduláért, de mi abból egy szemet nem ehettünk, kellett minden fillér, a hullottból kaptunk egy-egy marékkal néha, a többit édesanyám főzte be kompótnak, lekvárnak; kilenc testvérem volt, nem győztek volna másképpen etetni, ruházni minket, pedig rendes, dolgos emberek voltak; pirkadatkor vette édesapám a kalapját, estig haza se tért a mezőről, kert alól, akkor tett elé édesanyám egy tál levest, főzeléket; a zöldbabot igen szerette, az volt a kedvence, úgy készítette édesanyám a vajbabot, olyan ízletesen, azóta se ettem olyat, pedig neki is volt ezer gondja a baromfival, malacokkal, meg velünk; látom, ez a kicsike is igen élénk, le nem veheti róla a szemét, igaz-e; minket még nem kellett ennyire félteni, más világ volt, mentünk a kaszálóra, a falu végén a libalegelőre, csak a vízpart volt tilos, minden évben elragadott valakit a víz arra mifelénk, hát meg voltunk tanítva, hogy a partra nem mehetünk, de mástól nemigen féltettek bennünket; nekem is van négy gyerekem, kilenc unokám, de hálát is adok a jó Istennek minden áldott napon, hogy már azok is felnőttek, nem kell szüntelen aggódni; igen szép ez a kisleányka, szép bogárszemű, jól áll neki ez a kis kötött pulóver, nem bolti, ugye, édesanyám is kötött telente, de nem ilyen színeseket, barnát, szürkét meg kéket, azt akárhány gyerek megörökölhette egymástól, ha fiú, ha lány; na menjen, kedveském, igen hívogatja már a kislányka, Isten éltesse magukat, minden jót kívánok!

A családi gyűjteményben akadt egy ideillő festmény is,
mert az inspiráció sem vész el, csak átalakul

Ő, ha megjött az iskolából, már tavasszal lerúgta cipőjét, ledobta nadrágját, ingét, és egészen késő őszig ebben az egyetlen szál klottgatyában mászkált

A tavaszban többek között az a jó, hogy az embernek kedve támad rendet tenni maga körül, és szomjas lesz a szépségre. A hirtelen jött éles fényben kendőzetlenül megmutatkoznak a hibák, csorbák, makulák és kopások, láthatóvá válik a levegőben táncoló ezernyi porszem. Könnyű szívvel szabadulunk meg a régi, ócska holmiktól, amikhez télen még ragaszkodtunk, mert a hidegben mindennel takarékosan bánunk, erővel, lekvárral, feslett huzatú fotellal. Tavasszal viszont felébred az életöröm és a nagyvonalúság, tavasszal rájövünk, hogy nem szeretjük már a fal színét, a tíz éve vásárolt párnahuzatot, sem az örökölt étkészletet, ezért nekiállunk festeni, varrni, bútorokat húzogatni, de legalábbis alaposan végigtáncoltatjuk a porszívót a padlón, és veszünk egy csokor virágot..
Amikor lehetőséget kaptam rá, hogy kipróbáljam az 1001 fonal egyik tavaszi újdonságát, a Phil Matelot fonalat, azt terveztem, hogy menő tavaszi-nyári táskát fogok belőle makramézni. Aztán megérkezett a csomag, és a Matelot sokkal puhábbnak bizonyult, mint azt előre képzeltem, olyasféle érzés volt megtapintani, mint a legpuhább, vastag, extra minőségű fürdőköntösöket. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy a régi, ócska és unalmasra kopott kéztörlőink helyett fogok újakat kötni. 7-es tűvel, dupla rizsmintával pillanatok alatt elkészültek, használjuk, szeretjük, jól szívja a vizet, jól bírja a mosást, és babatakarónak is bevált. A tavaszban többek között az is jó, hogy a tervek valóra válnak, és örülhetünk annak, hogy volt bátorságunk máshogy dönteni.

Ravelry