Szöszblog: 2012

Kifordítom, befordítom

Valamikor késő ősszel egy olyan barátnőmnek szerettem volna ajándékot készíteni, aki szinte kizárólag fekete, fehér és fekete-fehér ruhákat hord - időnként egy kis pirossal vagy arannyal kiegészítve. A Barka kötősuli jutott eszembe, annak is a mackókötést oktató fejezete. Neki is láttam, hogy megtanuljam ezt az elsőre nagyon bonyolultnak tűnő mintát, és amikor kezdett kirajzolódni a kötés képe, a lányom rögtön kijelentette, ilyen nekem is kell! Így aztán ő is kapott fekete-fehér nyakmelegítőt, ami a dupla szál miatt extra meleg, a feketefehérség miatt meg extrán jópofa.


Fonal: Libikóka

További késő őszi kellékek

Egy fényképezésre teljesen alkalmatlan, hiszen napsütés nélküli, ámde éppen emiatt sapka- és kesztyűviselésre nagyon is alkalmas napon végre lefotóztam a gyerekek őszi felszerelését is. Anna azt kérte, hogy a sapka ne legyen nagyon lógós vagy bő, de férjen be alá az egész haja (ami már önmagában sem kis feladat, tekintve a haja hosszát és tömegét). Áron sapkájához a fonalakat az új kabátjának színei alapján választottam, a csíkozást pedig ő maga tervezte meg.

Anna szettje: Drops Fabel, minta: Barka kötősuli, Ahama leckéje, módosítva

Áron sapka: Libikóka

Meleg a hidegben

A régebben kötött kendőkhöz kézmelegítőket is kötöttem, mert a kezem fázós, kesztyűben viszont nehéz mobiltelefont kezelni vagy aprópénzt keresgélni. Az egyiket a narancssárga-zöld kendőhöz, az eredeti mintát több helyen megváltoztatva - hosszabbra kötöttem például a csuklórészt, hogy a sokszor jéghideg 19-es villamoson, kapaszkodás közben nyújtózkodva is melegítse azt a részt, ami a pulcsiból, kabátból kilóg.


Minta: Andrea'sMitts, változtatásokkal Fonal: Barka Libikóka

A másikat pedig Anett fonalának a maradékából, egy kevés, színben hozzáillő Libikókával kiegészítve készítettem. Utóbbihoz nem volt mintám, de aki használta már Ahama jó kis leírását, annak ilyesmi nem is kell. A csuklórészre próbáltam odacsempészni a kendő rakott hatású lezárását, hiszen eredetileg amiatt választottam ki ezt a kendőmintát.

Fonal: Peony Anett, Libikóka

Valójában csapatmunka

Már régóta szerettem volna egy alap kardigán kötésmintát: lehetőleg varrás nélkülit, egyszerű vonalút, amit aztán majd tetszés szerint módosítva többféleképpen megköthetek. Ki is néztem egy Ankestrick-darabot, amit sokan sokféleképpen megkötöttek már, rövidebb vagy hosszabb ujjal, csíkosan, kétféle fonalból vagy egyszínűre hagyva, gomboláspánttal vagy anélkül. Ez aztán a jól variálható darab, gondoltam, pont ilyen kell nekem. A meglepetés akkor ért, amikor megérkezett a minta, és kifejezetten bonyolultnak bizonyult. Sőt, ijesztően bonyolultnak. Annyira, hogy nem is mertem fonalat vásárolni hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy összeválogatok néhány motring maradék pamutfonalat, és kötök egy próbadarabot, mielőtt valami komolyabb fonallal próbálkozom. Mondhatnám persze azt is, hogy az alapdarabot újragondolva, a most divatos csíkos verzióban képzeltem el, méghozzá az azonos szélességű sávok szigorú rendjének izgalmas ellenpontjaként a keleti fűszerek csodálatos színeiben, ezért választottam a pisztácia, gyömbér, fahéj és ánizs árnyalatokat - de az igazság az, hogy a színeket nem tudatos választás rendelte egymás mellé, hanem az, hogy ezek maradtak meg régebbi munkákból.


Minta: Walnuss Fonal: Barka Gilice és Bóbita

A leírást nem követtem teljes mértékben: lemondtam az imitált oldalvarrásról és az oldalán, valamint az ujjakon található húzásokról is. Így is nagyon kellett figyelnem, hogy az egyben kötött darabon a helyükön legyenek a különféle szaporítások és fogyasztások: a gomblyukakról például - nagy megkönnyebbülésemben, hogy végre a sor végéhez értem, ahol már csak a szegélymintára kell figyelni - rendszeresen elfelejtkeztem, így nem lett közöttük egyforma a távolság. Nagyon tetszik nemcsak a "Contiguous sleeve" módszer és a húzott váll, hanem az alján, az ujjak végén és a nyakkörön alkalmazott lezárás is, ami nemcsak szép, de tartást is ad a széleknek, és talán megóvja őket a kinyúlástól is. A leírás egy adott pontján zsákutcába kerültem, ahonnan Márta vezetett ki, Zsófi és a Barka bolt kedves Lucája pedig zöld fonalat küldtek nekem, amikor pár méterrel a vége előtt kifogytam, nagyon szépen köszönöm!

Avar

A végére értem az Anett által festett, hatszáz méternyi gyönyörű őszi fonalnak: szép nagy, átkarolós kendő lett belőle. Meleg is, puha is. A leíráson annyit változtattam, hogy a "wildflower knot stitch" helyett is sima szemeket kötöttem, mert a színátmenetek agyonütötték volna ezt a mintát.

Fonal: Peony Anett
Minta: And So Are You

Szót fogadtam Mártának, és nem bántam meg

Szeretem ezt a könyvet, mert nem csak a zoknikötés alapjait tanítja meg, de azt is megértettem belőle, hogyan alakíthatom az egyes darabokat különböző lábméretekre és az olyan deviáns lábformákra, mint amilyen a lábmodelleken kívül mindenkinek van.

A zoknik küllemével nagyon elégedett vagyok, de a fonal tapintása nem igazán tetszik: a sok tiszta gyapjú meg pamutfonal után nekem az a 25 százalék polyamid még akkor is sok volt, ha tudom, hogy a tiszta gyapjú fonalból készült zokni kevésbé strapabíró.

Minta: Ahama könyve nyomán

Fonal: Drops Fabel

Annyira gyönyörű fonallal dolgozom most, hogy muszáj megmutatnom menet közben is

Mandalák

Különösebb cél nélkül, csak mert már hiányzott a horgolás. A szivárványosat még tavasszal kezdtem el, megmaradt Gilicékből. Sokáig pihent, mert egy idő után unalmas volt róni a köröket, de így készen ez nem látszik rajta. A fiam rögtön elkérte, mert "jól mutatna az osztálytermünkben, a tanári asztalon". A piros két este készült el, izgalmas volt bogarászni a leírást, meg bosszankodva visszabontani, ahol rosszul értelmeztem, de így készen ez nem látszik rajta.

Fonalak: Barka Gilice
Minták: Ravelry, "doilies" címszó alatt szebbnél szebbeket találni

Rekviem egy fonalért

Amikor utána akartam nézni, mi a pontos neve annak a Cinege-árnyalatnak, amiből ezt a sálat (nem visz rá a lélek, hogy a stóla szót használjam) kötöttem, már egyáltalán nem találtam meg a Cinegét a Barka honlapján. Állítólag sokan nem szerették ezt a fonalat, mert erősen nyúlnak a belőle készült darabok. Én pont ezt a tulajdonságát igyekeztem kihasználni: csak két gombolyagot kötöttem bele, mondván, hogy a végső méret úgyis nagyobb lesz, és valóban. A lyukacsos minta a lehető legegyszerűbb*. Puha, meleg és nagyon könnyű, a rugalmassága miatt pedig jól csűrhető-csavarható.

Fonal: Barka Cinege

*A sima-fordított sorok váltakozását csak az töri meg, hogy minden hatodik sorban a szélszem után két sima szemet együtt kötöttem le, majd ráhajtás következett, és így tovább a sor végéig.

Kalácspuding

Egyre kevésbé izgulok a kötött darabok összevarrásakor - ezért mertem belevágni ebbe a picibe, ami a méretéhez képest túl sok darabból áll, viszont éppen elég volt hozzá a helyét régóta nem lelő négy gombóc piros fonalam. Ahogy a szombati ebédnél az előző nap sütött nutellás kalács maradéka éppen elég volt egy csudajó barackos kalácspudinghoz.

Fonal: Barka Gilice
Minta: Haven

Lábhímzés

Nemrég a lányom osztálytársai gyönyörű, hennával festett mintával a karjukon tértek haza a nyaralásból. Nem az unalmas, sablonos rajzok közül valók voltak, amiket általában látunk az itthoni forgalmasabb nyaralóhelyek alkalmi hennafestő standjain, sokkal inkább azokra a díszítésekre hasonlítottak, amiket Indiában festenek a menyasszonyok testére. Amikor tegnap megláttam a barefoot sandals műfaját Gabinál, aki inspiráló gyűjteményt is mutat a blogján, megint ezek a minták jutottak eszembe. Még este horgoltam egyet a kezem ügyében lévő piros pamutfonalból, de csak egy kép készült arról, hogy mutat rajtam, mert Anna rögtön einstandolta.

Minta innen

Szicíliai narancsok

Régóta nézegettem ezt a mintát, mert vonzott, de nagyon furcsának találtam: csíkos is, csipkés is, mintha nem tudná eldönteni, mi akar lenni. Aztán egy nap egyedül maradtam két gombolyag maradék fonallal, amit nem sajnáltam kísérletezésre használni, és a szicíliai narancsokat idéző zöld-narancsszín párosítást látva azt gondoltam: most végre megpróbálkozom vele, hátha megértem végre. Kötés közben aztán hamar megszerettem, izgalmas volt, hogy először a szegélymintát kötjük meg keresztben, és csak utána a kendőtestet, egyre rövidülő sorokban.

Minta: Andrea's Shawl
Fonal: Barka Libikóka

Paprika

Senorita bolero vagy Mrs. Shrug. Magyar nevén vállmelegítő, ami szerintem erősen korlátozó elnevezés, mert a nyakat és a hátat is melegíti. Szerettem ezt a fonalat, kár, hogy megszűnik. Annán fotóztam, akinek nagyon nagy, mivel ez az enyém, ráadásul már egy méretesebb őszi darab - így tán még jobban látszik, milyen szép esése van. Roppant egyszerűen kivitelezhető: kell egy darab nagy téglalap, majd a megfelelő szélek összevarrása után rizsszemes passzé az ujjak végére. A téglalap alsó és felső szélére is rizsszemes csíkot kötöttem, bár ez csak a nyakának ad sálgalléros jelleget, alul nem látszik. De én tudom, hogy ott van.