Az idei ősz igazán elkényeztette azokat, akik egyrészt nem finnek, másrészt (vagy éppen ezért) képtelenek rászánni magukat egy hideg-meleg váltófürdőre, legyen az bármilyen egészséges. A nyári forróságból nem kellett egyenest fejest ugranunk a didergős télbe, volt sok szép őszi nap, amikor pontosan lehetett látni, ki az, aki korán elindult otthonról (mert ők mind kabátot viseltek a hajnali fagyok miatt), és ki az, aki csak késő délelőtt vette a nyakába a várost (mert ők csak egy pulcsit kaptak magukra a meleg napsütésben). A faleveleknek is volt idejük megérlelni a szépséges színeiket az okkertől a bronzig, és - bár eredetileg csak egy sapkát akartam kötni gyorsan, hogy a nagy hajnali hűvösségben legyen mit fázós fejekre húzni - nekem is volt időm, hogy először egy pár kézmelegítőt is kigondoljak mellé ugyanazzal a mintával, aztán meg egy hosszú sálat is megkössek, mire ideértek az igazi hidegek.
