Alszom, aztán ismét evezek*

Ki ne gondolta volna annak idején a suliban, hogy mégis, mi a fenének kell engem a kovalens kötéssel nyaggatni, mikor soha az életben nem leszek kémikus, és nem fogom használni a kémiát?! Aztán jön egy felnőttkori hóbort, az ember nekiáll mondjuk szappant főzni, és mégis csak elmélyed az állati zsírok, növényi olajok és lúgok érdekes világában. Mások meg, az igazi realisták, bosszankodva dobták félre a szöveggyűjteményeiket, mondván, csak érettségizzek le, és soha többé nem veszek a kezembe verseskötetet! - aztán az esküvőjük környékén lázasan keresgélik a megfelelő idézetet a meghívóra, később pedig a gyerekeiknek segítenek az Ágnes asszonyt biflázni. Az élet olykor nem várt feladatokat sodor elénk, néha olyasmit is, amiről azt hittük, hogy már soha nem lesz közünk hozzá. De a váratlan kihívások mellett szerencsére újra és újra felbukkannak a megbízható állandó teendők is, a biztonságot adó megszokások, amiket soha nem kell levenni a műsorról. Babapulcsit kötni például bármikor lehet, saját gyermeknek, unokahúgoknak, unokaöccsöknek, barátnők babáinak, unokáknak, dédunokáknak.

Ezt itt éppen a fiam legjobb barátjának a kishúga kapja
* Föníciai tengerészfohász

S minden nap közelebb hoz a tavaszhoz

Leszedtük a gyönyörű sötétzöld fenyőt, bár a levelei még frissek és üdék voltak, de a sárga fényű gyertyákat még elöl hagytam, hogy esténként meggyújthassuk őket. Ma, miközben reggeliztünk, meglepően világos volt már, s innentől kezdve elkezdhetjük várni a tavaszt, a kizöldülő fű és a sárga boglárkák idejét.

A várakozás közben viszont nem árt, ha egy darabig még kéznél van egy jó meleg és vidám zokni