Az emlékezet sem egyéb, mint a mozgás bizonyos ritmusa

Nemrég előkerült a lakás titkos bugyraiból jó két tucat régi családi videófelvétel, amelyeken a gyerekeim még egészen kicsikék voltak. Mindet végignéztük persze, és én elhűlve bámultam azt, amit valaha természetesnek vettem, s akkor ezért nem is szúrt szemet: hogy a kicsi gyerekek gyakorlatilag soha nincsenek mozdulatlan állapotban. Elfelejtettem már, hogy ez milyen volt, hogy milyen egy kisgyereket figyelni, aki együtt áramlik a lélegzetvételével, aki folyamatosan mozgatásban tartja a környezetét s benne az összes tárgyakat, hogy velük együtt mozoghasson. A mostani gyerekeim néha órákig olvasnak ugyanabban a pózban, amit csak a lapozás ismétlődő mozdulata tör meg, vagy rajzolással, társasjátékkal szórakoznak az asztalnál ülve, de a lábukkal már nem kalimpálnak közben, nem él a testük az ilyen tevékenység közben is önálló életet. Az akkori, kicsiny gyermekeim viszont megállás nélkül jöttek-mentek, ugráltak, táncoltak, másztak, csúsztak, hason fekve rajzoltak kalimpálva, ebéd közben is hol föltérdeltek a széken, hol lejjebb csúsztak, és amikor koncertet adtak a lábosainkon dobolva, akkor azt a szoba egyik végében kezdték el, de a másik végében fejezték be, pedig közben végig a fenekükön ültek - csak éppen a fenekük is vándorolt, s a lábasokat tolták maguk előtt.
Mi szerencsések vagyunk, mert a kicsi gyerekeknek ezt a természetes mozgásigényét mindkettejüknél sikerült átfordítani egy-egy olyan sportba, amit szeretnek, és amiben sikeresek (sikeresek, mert szeretik; vagy szeretik, mert sikeresek benne - ki tudja, hogyan helyes?). A magam részéről a legkevesebb, amit tehetek - amellett, hogy a férjemmel osztozva hozzuk-visszük őket az edzésekre -, hogy a választott mozgásforma iránti, időnként már-már mániává fajuló rajongást tőlem telhetően támogatom.

Ravelry oldal

A balettcipő rajzát itt találtam, és ezzel a klassz programmal alakítottam át mintává. A pulóvert egyébként a már bevált Echo alapján kötöttem, de most az előzőnél nagyobb méretben, hogy kellően lazán kövesse a test vonalát, és szabad mozgást engedjen. A fonalra (Rial Filati Soft Merino) ennél a munkánál eléggé megharagudtam. Először a fekete szálban folyvást felbukkanó fehér szálacskák bosszantottak fel, amiket egyesével húzkodtam ki kötés közben, aztán a blokkolásnál akkorát nyúltak a darabok a saját súlyuktól, hogy kétségbeestem, mert nekem is nagy lett volna, úgyhogy félre is tettem egy hónapra az egészet, hogy végül kisebb bontás és korrigálás után mégis összevarrjam; végül pedig a kész pulcsinak meglehetős súlya van, egyáltalán nem könnyű és légies darab.