Az emlékezet sem egyéb, mint a mozgás bizonyos ritmusa

Nemrég előkerült a lakás titkos bugyraiból jó két tucat régi családi videófelvétel, amelyeken a gyerekeim még egészen kicsikék voltak. Mindet végignéztük persze, és én elhűlve bámultam azt, amit valaha természetesnek vettem, s akkor ezért nem is szúrt szemet: hogy a kicsi gyerekek gyakorlatilag soha nincsenek mozdulatlan állapotban. Elfelejtettem már, hogy ez milyen volt, hogy milyen egy kisgyereket figyelni, aki együtt áramlik a lélegzetvételével, aki folyamatosan mozgatásban tartja a környezetét s benne az összes tárgyakat, hogy velük együtt mozoghasson. A mostani gyerekeim néha órákig olvasnak ugyanabban a pózban, amit csak a lapozás ismétlődő mozdulata tör meg, vagy rajzolással, társasjátékkal szórakoznak az asztalnál ülve, de a lábukkal már nem kalimpálnak közben, nem él a testük az ilyen tevékenység közben is önálló életet. Az akkori, kicsiny gyermekeim viszont megállás nélkül jöttek-mentek, ugráltak, táncoltak, másztak, csúsztak, hason fekve rajzoltak kalimpálva, ebéd közben is hol föltérdeltek a széken, hol lejjebb csúsztak, és amikor koncertet adtak a lábosainkon dobolva, akkor azt a szoba egyik végében kezdték el, de a másik végében fejezték be, pedig közben végig a fenekükön ültek - csak éppen a fenekük is vándorolt, s a lábasokat tolták maguk előtt.
Mi szerencsések vagyunk, mert a kicsi gyerekeknek ezt a természetes mozgásigényét mindkettejüknél sikerült átfordítani egy-egy olyan sportba, amit szeretnek, és amiben sikeresek (sikeresek, mert szeretik; vagy szeretik, mert sikeresek benne - ki tudja, hogyan helyes?). A magam részéről a legkevesebb, amit tehetek - amellett, hogy a férjemmel osztozva hozzuk-visszük őket az edzésekre -, hogy a választott mozgásforma iránti, időnként már-már mániává fajuló rajongást tőlem telhetően támogatom.

Ravelry oldal

A balettcipő rajzát itt találtam, és ezzel a klassz programmal alakítottam át mintává. A pulóvert egyébként a már bevált Echo alapján kötöttem, de most az előzőnél nagyobb méretben, hogy kellően lazán kövesse a test vonalát, és szabad mozgást engedjen. A fonalra (Rial Filati Soft Merino) ennél a munkánál eléggé megharagudtam. Először a fekete szálban folyvást felbukkanó fehér szálacskák bosszantottak fel, amiket egyesével húzkodtam ki kötés közben, aztán a blokkolásnál akkorát nyúltak a darabok a saját súlyuktól, hogy kétségbeestem, mert nekem is nagy lett volna, úgyhogy félre is tettem egy hónapra az egészet, hogy végül kisebb bontás és korrigálás után mégis összevarrjam; végül pedig a kész pulcsinak meglehetős súlya van, egyáltalán nem könnyű és légies darab.

11 megjegyzés:

  1. De kedves ez a pulcsi a piros balettcipővel, a szélek, meg a cipőminta is olyan, mintha piros szalagok díszítenék - jó kompozíció!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha tudnád, mennyit agyaltam rajta, hogy mennyire legyen széles a piros sáv.... :-))

      Törlés
    2. Hát látszik is, hogy ki van találva! :-)

      Törlés
  2. Annyira jópofa ez a pulcsi, és ahogy írsz... az mindig meghat.

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Tegnap nagyon kemény és fárasztó napom volt, olyan jól esett a végére ez a szép, túlzó felkiáltásod, hogy csak na! Köszönöm!

      Törlés
  4. Tényleg tökéletesek az arányok. Hát igen, valóban nemcsak hogy mozognak, de a tárgyakat is mozgatják magukkal. Néha kicsit kevesebb tárgymozgással is kiegyeznék, de az azért imponál, hogy micsoda állóképességük van, pedig nem szervezett sportolnak, csak egyszerűen élnek. Ellentétben velem, aki még sportol is, de hozzájuk képest piskóta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont most a hétvégén volt egy ilyen pillanat, amikor a nagy aktivitásuktól besokalltam: rendbe tettem a nappalit, erre megörültek, milyen szép rendben tudnak ott játszani, és egy pillanat alatt telehordták a cuccaikkal, aztán ugyanezt eljátszottuk az ő szobájukkal,majd a hálóval is. Egyetlen óra alatt...

      Törlés
  5. Ezt most nagyon jól esett olvasni! Köszönöm! :)
    Fantasztikus ez a pulcsi...!!!
    (Olyannyira, hogy még én is kedvet kaptam megkötni az én kis balerinámnak... én, aki még életében egy sálnál, kendőnél nagyobbat nem kötött, főleg nem egy pulcsit és a kötésminta olvasást sem igazán mondhatom a sajátoménak...)
    Mindig csodálom azokat, akik ilyen szépségeket képesek alkotni és kitalálni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki sállal kezdi - a kendő már haladó fokozat! :-) A youtube-on rengeteg klassz videó van a színek csereberélésének módjáról, kis gyakorlással az se nehezebb, mint szépségeket varrni.

      Törlés