Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig

Hétfő reggel csodálkozva láttam, hogy a kicsi lány nem kel fel a szokásához híven az ébresztőre, hanem még azt is átalussza, ahogy a bátyja megreggelizik, elkészül és elindul az iskolába, sőt, még ezután is olvashattam mellette nyugodtan az ágyban egy fél órát, csak akkor kezdett ébredezni. Ez azután másnap, harmadnap és egész héten megismétlődött. Eközben esténként azon csodálkoztam, hogy a megszokott lefekvési időben még egyáltalán nem voltunk annyira fáradtak, mint máskor, rendesen. Kedden, a mindenféle tevékenység közepette, egyszer csak arra riadtam, hogy nem este fél hét van, hanem már fél nyolc, csak az elektromos sütőóránk egy órát késik, és bár furcsálltam, hogy az eltérés éppen egy kerek óra, nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, a szerkezetek néha megbolondulnak, gondoltam. Csütörtökön aztán a villamosra sietve valamiért rápillantottam a vásárcsarnok mechanikus órájára, ami szintén egy órával kevesebbet mutatott, mint a telefonom, és akkor rájöttem, hogy mindez nem lehet véletlen, és néhány szavas netes kutakodás után ki is derült, hogy igen, vasárnap óraátállítás volt, és a gyerekeim csak azért nem késtek a héten az iskolából, mert a nagyon okos telefonjaink és számítógépeink automatikusan váltottak, s ennek megfelelően az ébresztő is időben, a múlt héthez képest egy órával korábban szólt reggelente.
Az örömteli tanulság, hogy minden ellenkező látszat ellenére még mindig van bioritmusunk, ami - figyelmen kívül hagyva az egyezményes koordinált világidő éppen aktuális konszenzusát - megfelelően látszik működni. A kicsit kevésbé örömteli tanulság az lehet (és ez minden bizonnyal túlzó, de ettől még nem kevésbé rémisztő gondolat), hogy ha a mostani tapasztalatból kiindulva megállapíthatjuk, hogy megfelelő mennyiségű automata kütyüvel körülvéve egy ilyen jelentős mértékű változást az életünk legalapvetőbb szervezését is meghatározó mért időben gyakorlatilag nem érzékelünk (vagy nem feltétlenül), akkor ebből következően akár egy armageddont vagy világuralmi hatalomátvételt is le lehetne vezényelni észrevétlenül az észlelt valóság átállításával a minket körülvevő okos készülékeken, vagy, ha úgy tetszik, hogy az észlelt valóság az éppen aktuális uralkodó érdekeknek megfelelően, tetszés szerint alakítható. Még szerencse, hogy az egészséges bioritmus mellett az egészséges énvédelmi mechanizmusaink is működnek, így aztán a spekulatív világvége víziók helyett inkább élvezzük az ünnep nyújtotta szabadabb időbeosztást, a lehetőséget, hogy ki-ki elmerülhet az általa leginkább kedvelt tevékenységekben, és hogy reggelente semmilyen ébresztő nem szól, hanem mindannyian alszunk inkább, sokáig.