Mire sorra kerültünk a kormányablak ügyünknek megfelelő számú fülkéjénél, már valamennyi trükkömet bevetettem, elfogyasztottuk a magunkkal vitt tízórait, utána ittunk finom vizet, rajzoltunk, papírhajót hajtogattam és azt játszottuk, hogy a padló a tenger, meséltem a cicáról és a kutyáról, akik egymás legjobb barátai, megcsodáltam, milyen szépen tud a két és fél évesem balettozni (igaz, ezen a ponton kisebb konfliktusunk is támadt, mert követelte, hogy én is mutassam be a tánctudásomat, én viszont tekintettel voltam a többi hajszolt, ügyintéző állampolgárra, és határozottan nemet mondtam), énekeltünk (nagyon halkan), megnéztük a családi fotókat a telefonomon, szóval amikor végre sorra kerültünk, mind a ketten nagyon megkönnyebbültünk. Gyorsan elhadartam, miért jöttünk, odaadtam a
hiánytalan dokumentációt (muszáj hozzátennem, mielőtt valaki emberfeletti képességeket tulajdonítana nekem, hogy a dokumentáció azért volt hiánytalan, mert ugyanezen ügyben két hosszas telefonos egyeztetés után harmadszor mentünk vissza személyesen, az első két alkalommal sajnos nem sikerült teljesítenem az állami bürokrácia lakcímbejelentéssel kapcsolatos magas elvárásait), utána pedig teljes figyelmemmel a ded felé fordultam, próbálva elérni, hogy a papírok kitöltésének ideje alatt viszonylag halkan és viszonylag nyugodtan üldögéljen az ölemben. Nehezen tudnám felidézni a beszélgetésünket, aminek az elején az ügyintéző hölgy még szívélyes mosollyal hallgatott minket, kis, egyetértő kacagásokkal kísérve a párbeszédet, arra viszont pontosan emlékszem, melyik volt az a mondat, ami után a hölgy tekintete megkeményedett, ajka szigorú vonallá zárult, modora rideggé és elutasítóvá vált: -
Igen, a vízilovak határozottan kevésbé rokonszenves állatok, mint a tigrisek! Utólag belátom, hogy ez kétségtelenül diszkriminatív és akár rosszindulatúnak is mondható kijelentés, szégyellem is magam miatta, talán nem is mentség (és ha az is, ezt az ügyintéző hölgy nem tudhatta), hogy éppen előző nap olvastam egy cikket a Kolumbiában elszaporodó
agresszív vízilovakról, és az sem, hogy a lánygyermeknél egy ideje igyekszem jó színben feltüntetni a tigriseket, amiktől sajnos néhány hete fél. Mindenesetre az ominózus mondat után a pecsétet már kifejezetten bosszúsan nyomta rá a papírunkra, az új okmányainkat pedig egyszerűen letette elém, egyetlen szó nélkül. Talán csak egy hajszálon múlt, hogy nem talált megint valami hibát az anyagokban, ha egy perccel előbb mondok csúnyát a hippopotamusról, lehet, hogy megint dolgunk végezetlenül kulloghattunk volna el. Sosem tudhatjuk, kiben mi lakik, kinek mi az érzékeny pontja. Azt ajánlom tehát, hogy akinek elintézendő ügye van az önkormányzatnál, postán, bankban, földhivatalban vagy bármely intézményben, az igyekezzék kellő elismeréssel szólni Isten minden teremtményéről, nem kizárva semmilyen színt, semmilyen formát, ha nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni!
A nagyobbik lánynak készült tavaszi pulcsi ilyen megengedő darab: sokszínű, változatos, jól megférnek rajta az eleje-háta hullámvonalai, az ujjak X-szemekből felépülő csíkjai és a kézelők áttört csipkéje.
megértelek, ami a kormányablakot illeti. hosszú évek után mr yarnarttal kb. egy hónapja úgy döntöttünk, hogy hivatalosan is - azaz bejelentve a hivatalban - együtt élünk. kivett egy nap szabadságot, én is szabaddá tettem magam, összeszedtük az iratokat. nem vittünk enni-innivalót, és szerencsémre énekelni és táncolni sem akart. sőt kiabálni sem, pedig nagyon mérges lett, amikor kiderült, hogy hiába mentünk, mert még a házam haszonélvezőjének (anyukámnak) az aláírására is szükség van, hogy bejelentkezhessen a címemre. fogcsikorgatva kivett még egy nap szabadságot...
VálaszTörlésa horgolt pulóver nagyon vidám és vagány lett. nagyon mutatós a csíkozása és a színe is. szívesen viselnék én is iyet!
Ez a fajta ügyintézés az a terület, ahol a tapasztalat semmiféle megnyugtató biztonságot nem ad, hosszú évek után sem. :-) A pulcsi "szabásmintája" tök egyszerű, két téglalap, az ujjak meg egyben, körben horgolva és fogyasztgatva. Hajrá! :-)
TörlésEzt...te tervezted? Hű..nem jutottam el odaig,hogy kifejezzem a színkombinació iránti tetszesemet az elozo posztban,de azt hittem,takaró lesz,avagy parnahuzat,avagy kendő..hű.. csudaklassz,szepseges, egyedi..!(a lány még mindig)
VálaszTörlésInkább magát tervezte: vettem szerintem összeillő fonalakat, és hagytam, hogy ugráljanak a kezembe a színek. (Hát még ha a fejét is engedné fotózni!)
TörlésNa eeeeez nagyon menő - mondom úgy, hogy se a rózsaszíneknek, se a cakkos mintának nem vagyok barátja, szóval így duplán ér!
VálaszTörlés(az a körbetekergetős korábbi is nagyon tetszik ám, de két éve zavar, hogy pontosan nem tudom meghatározni a funkcióját)
Már tervben van egy nem rózsaszín - nem cakkos is. A körbetekergetőssel kapcsolatban nekem is voltak kétségeim, nem véletlenül készült tizenéves lánynak - ha valakik, akkor ők megtalálják a praktikumot (pl. mindenki észreveszi, vagány) bármilyen ésszerűtlen cuccban. :-)
TörlésNagyon szép lett ez a pulcsi, kicsit hippis, de mégis tök korszerű, nagyon vagány, de mégis tök nőies darab, és hát Annán csodálatosan áll! igazán tavaszias-nyárias vidámság!
VálaszTörlésDe jó, hogy ilyennek látod, Zsuzsi! Bár eredetileg magamnak kezdtem el, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon tudnám önazonosan viselni, és hát igen, velem ellentétben neki ez nem probléma. :-)
TörlésHivatalos ügyet intézni kisgyerekkel a legnehezebb sportok egyike.
VálaszTörlésA pulóver nagyon klasszul áll a lánykádnak! Milyen jó, hogy az ízlésetek megegyezik!
Vagy nem is tudom, ezt eredetileg és kivételesen magamnak horgoltam, de mivel az ízlésünk egyezik, ugye, hát nem nálam kötött ki... :-D
TörlésÓ, most nézem, az lemaradt a kommenteből, hogy ez a bejegyzés avizilovas csattanóval iszonyúan vicces!!! Annak ellenére, hogy a bürokrácia útvesztőiben való kétségbeejtő tévelygés korántsem az. Ez egy Egyperces!
VálaszTörlés