A munka megszűnt, jő a sétaóra

Egyszer majd lesz olyan vajon, hogy egy tucatnyi egyforma dolog varrása közben (amely dolgokat tehát ugyanazon műveleteket ugyanolyan sorrendben végezve kell elkészíteni, és a viszonylag nagy számú ismétlés miatt az ember azt feltételezné, hogy legalábbis a fele után valamivel automatikussá válik a munka, mi több, automatikussá válik a zökkenőmentes munka), egyszer majd lesz olyan tehát, hogy egy ilyen vállalkozás során egyszer sem fordul elő, hogy a színét varrom a visszájához, vagy ez genetikus, és tanuljak meg együtt élni vele?


19 megjegyzés:

  1. én is mindig akkor tévesztek, amikor nagyon biztos vagyok valamiben. ma reggel például bontással kezdődött a napom, mert tegnap este azt hittem, sikerült megjegyeznem a mintát :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokszor elég volna egy ellenőrző pillantás, hogy ne tévesszek, de pont arról felejtkezem el.

      Törlés
  2. nekem se múlt el még sose.. :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nekem is könnyebb elfogadni, hogy ez egy jelenség, amin nevethetünk (persze főleg utólag, ha végre kész az ember). :)

      Törlés
  3. Tanulj meg együtt élni vele :-))))))
    Gyönyörűek ezek az anyagok, mi készül belőlük?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uzsonnás táskák lettek belőlük az iskolai adventi vásárra.

      Törlés
    2. Ó, de megnézném őket. Nem teszel fel képet róluk? Vagy ilyen minta alapján csináltad? Úúúúgy szeretek kész munkákat nézegetni szépséges anyagokból :-)

      Törlés
    3. Nincs sajnos képem, esti sötétben csak ennyire futotta, talán majd a vásárban le tudom kapni őket. Amúgy semmi szabásminta, két téglalap össze, hogy minél színesebb legyen, bélés, meg két csík fülnek. Pont mint tavaly, csak az anyagok mások: http://plfszosz.blogspot.hu/2013/12/barmit-teszel-jelentektelen-lesz-de.html?m=1

      Törlés
    4. Igen, ezekre emlékszem, helyesek! Nálunk nincs adventi várás, pedig szívesen varrnék rá. Nem, ne javasold, NEM szervezem meg! :-))))))

      Törlés
  4. Óóóó, én bár nem varrok túl sokat, de ezt sikerül kiviteleznem hosszas gondolkodás után:) Akkor....ha ez így...akoor az úgy...és a végén...igen így kell. Ahan, hát majdnem :) Mi lenne, ha el sem gondolkodnék??? Jó ez így. Az automatizmus veszélyes:) Ha rontok-többnyire gyöngyöt ugye vagy horgolást- én nem vesződöm bontással...koncepciót gyártok belőle:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kötésnél- horgolásnál ez a "bolhából díszbolhát" hibajavítás nekem is megy, de a varrásnál nem. Az egzakt tudománynak tűnik a szememben....

      Törlés
  5. Eszter, tudod, hogy én is hányszor járok így... viszont a depresszióra hajló természetem megmutatta nekem, hogy sokszor a dolgok visszáján is annyi szépség van... ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kétségtelen, de este tízkor, hullafáradtan, amikor már azt hitted, készen vagy - hát olyankor nem annyira fogékony az ember a visszás szépségekre. :-)

      Törlés
    2. Perszehogynem!
      (Na, erről eszembe jut egy Sándor György poén, amikor arról beszélt, hogy a hatvanas években egyszer valamelyik kultúrházban őt hívták meg, hogy egy rockkoncert előtt tartson előadást, de a közönség nem éppen erre volt felajzva, és megdobálták meg kifütyülték... majd hozzáfűzte: Tudják, valahol élveztem a dolgot. na OTT nem...)
      Szóval, én a sok bénázás után, a pecsvörkös időkben, néha direkt is elkezdtem használni a nyomott anyagok fonákját, mert kifejezetten megtetszett az elmosódottabb, pasztellesebb mintázat... Például ráhímezni is izgalmasabb a visszájára...

      Törlés
    3. Ez a hímzés jó ötlet, szerintem ki fogom próbálni!

      Törlés
  6. Úgy látszik sokunknak ismerős a helyzet , ami bár bosszantó az adott pillanatban , utólag azért mégiscsak mosolyt csal az arcunkra . :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz, távlat kérdése az egész. :-)

      Törlés