Könnyed nyári románc, avagy vigyázzunk Jane Austennel a strandon, mert úgy maradunk

Debbie, teljes nevén Miss Deborah Frances Eleonora Bliss, angol arisztokrata családba született, szüleit, nagyszüleit, de már dédszüleit is az előkelő társaság legbefolyásosabb személyiségeiként tartották számon. Édesanyja a szokásoknak megfelelően nagy gondot fordított a nevelésére, így hajadon korára Debbie birtokába került mindazon képességeknek és ismereteknek, amelyek díszei egy jó házból való úrilánynak. Modora könnyed és finom volt, mint a leglágyabb selyemből készült keleti kendők, természete simulékony, mint a tavaszi zsenge vesszők; szokásaiban állhatatos, kedvteléseiben rugalmas, elhatározásaiban szívós kisasszonnyá lett - és természetesen mindezen előnyös és kívánatos tulajdonságait tökéletes és ragyogó küllem koronázta. A jobb társaság összejövetelein ő volt az ünnepelt szépség, a hozzáértő házasságszerző asszonyok mindegyikének volt valamilyen nagyra törő terve vele kapcsolatban, de tudták azt is, hogy Debbie vonzalmát csakis a legkiválóbb ifjú nyerheti el. Mindazonáltal Debbitől távolt állt a rátartiság, sose gondolt magára kiválóságként, s ha jövőjéről ábrándozott, mindig finom tónusú, pasztell árnyalatú ruhákban képzelte el magát elegáns szalonjában, egy hasonlóan arisztokratikus, kissé tartózkodó modorú férj oldalán.


Arthur Kato Kezi-Rokka furcsa hangzású, egzotikus nevét magyar származású édesanyjának köszönhette, de rokonai és ismerősei egytől-egyig rövid, kedves becenevén szólították: Art-nak. Életvidám, adakozó és tevékeny édesanyja a születése pillanatától másképpen nevelte őt, mint ahogyan az úri házak csöndes, szabályozott világában megszokott volt. Nem bízta dadusok és nörszök gondjaira, helyette saját kezével kapta fel, amikor csak kedve tartotta, simogatta, szeretgette, órákon át foglalkozott vele, a fegyelmezést viszont nem tartotta fontosnak, s egy-egy közös mókázás után tovább engedte a gyermeket saját, szabad útjára. Arthur mindezt alaposan ki is használta, erre-arra tekergett, csavargott, akkor evett, amikor kedve tartotta, ott hajtotta álomra a fejét, ahol végképp legyűrte a fáradság, szilaj és zabolátlan, önfejű ifjúvá serdült. Természetének bizonyos jellegzetességei egészen vaskossá lettek, míg más tulajdonságai alig észrevehető, finom szálakként szőtték be jellemét. Extravagáns egyéniségét feltűnő, jellegzetes színekkel szerette hangsúlyozni, de ezen túl nem fordított nagy gondot a megjelenésére, hol az inge lógott rendetlenül, hol egy öreg, bolyhos kabátot kapott magára. Barátai rajongtak a meleg szívű, bátor fiúért, aki mindig meg tudta lepni őket egy-egy bolond ötletével.


A két fiatal valószínűleg soha nem találkozott volna egymással, ha Debbie egy fülledt augusztusi reggelen véletlenül nem nyitott volna be rossz terembe abban a drága, Camden-beli művészeti iskolában, ahová édesanyja azért íratta be, mert meggyőződése volt, hogy a fiatal úrilányok megfelelő nevelésének a művészettörténet tanulmányozása és a festészet alapjainak elsajátítása is része kell, hogy legyen. Art - akit ösztöndíjjal vettek fel, miután a felvételi bizottság tagjainak egy csoportja komoly vitába bonyolódott néhány hevesen ellenkező konzervatív mesterrel, akik személyes sértésként tekintettek a fiú sajátos hangulatú, expresszív, különös képeire - Art tehát ott ült a teremben, felnézett, és ennyi elég is volt, hogy sorsuk örökre megpecsételődjék. 


Természetesen meg kellett küzdeniük mindkettejük családjának határozott tiltakozásával, ám (miután Debbie, életében először, konok szilárdsággal tartott ki a választása mellett, és Art, szintén életében először, állhatatosan ragaszkodott ahhoz, hogy a lánnyal való kapcsolatát hivatalosan is megerősítse) a szülők egy idő után belátták, hogy a legjobb, mit tehetnek, ha segítik az ifjú pár boldogulását. A kezdeti kétkedést szerencsére semmi nem igazolta: a két, oly annyira különböző jellem azóta is meglepően nagy harmóniában, simogatóan puha boldogságban él együtt. Debbi finom kiegyensúlyozottságával tökéletesen ellensúlyozza Art hullámzó kedélyének gyors változásait, amelyek viszonzásul kellő változatosságot és izgalmakat visznek mindkettejük életébe. A felsőbb társaság is hamar a szívébe fogadta kettősüket, s ma már hajlamosak őket egyszerűen úgy emlegetni: a tökéletes páros.


Ravelry oldal


28 megjegyzés:

  1. Kegyed minden bejegyzése egy álom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Asszonyom, Ön elkényeztet bókjaival!

      Törlés
  2. Csak nem bírtam ki. Ez... te elképesztő vagy! Potyognak a könnyeim, mert arcomra szorított kezemmel próbáltam elnyomni a fel-feltörő nevetést, hogy ne legyek feltűnő munka közben betévedő ügyfelek számára, hát most folynak a könnyek az arcomon.

    Szeretettel üdvözöllek... izé, a családi viszonyokban sose voltam jó, tán nászasszonyom vagy? :D Az "Arthur Kato Kezi-Rokka"-n sírtam be először. Zseniális. Vagy te is. A kendő is mesés.

    Na, megyek, szerzek egy pzs-t, köll az emberi forma! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves nászasszonyom, boldog vagyok, hogy valamit visszaszolgáltathattam az örömből. :-)

      Törlés
  3. remélem, frigyük boldog és termékeny lesz, és te megint elkápráztatsz bennünket egy hasonló bejegyzéssel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, talán elárulhatok annyit, hogy egy kis sapka terve már megfogant, és mindenki nagyon várja a család bővülését. :-)

      Törlés
  4. Tudtam, tudtam! Hogy rá kell néznem a bloglistámra, mielőtt végleg lecsukom a gépet. Az futott át az agyamon, hátha az Eszter írt, szöszölt... tényleg, éppen miattad!

    Élmény volt!:) Köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. Romantika, romantikus, fergeteges fonalrománc.

    VálaszTörlés
  6. Tőlem is egy nagy :))) (Újra mondom: kellene egy kötős-prózás könyv tőled, unikum lenne és nagy siker.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Keressek egy vállalkozó szellemű szerkesztőt...? :-)) Egyelőre örülök, ha ide a blogra képes vagyok rendszeresen posztolni, de nagyon jól esik, Márta!

      Törlés
  7. Azt hiszem, itt még nem jártam, viszont még fogok!!!!!!! Végem van ettől a mesétől!!!!! Remélem, boldogan élnek, míg.... míg.... sokáig!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én viszont már jártam nálad-hozzád eddig is, örülök neked. :-)

      Törlés
  8. Micsoda történet, és micsoda szerelmetes kendő! Mindkettőtől le vagyok nyűgözve! :)

    VálaszTörlés
  9. Hát, én aszondom, zseniális az írónő! :-D Szeretném egyszer ezeket nyomtatásban látni!!!
    Korábban, mikor egy alkalommal alkalmam nyílt a zabolátlan, ámde szeretnivaló kis Art párválasztási esélyeit meghányni-vetni a klubban, sok színes hölgy neve felmerült, de én mondom, a sors messze felülmúlta ezeket a csacska találgatásokat! A páros tökéletesen fest együtt (az iskolán túl is), és jól kiegészítik egymást, úgyhogy szeretnék gratulálni a Sorsnak! ;-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, én jól emlékszem ám, hogy kegyed kifejezetten célzott egy Debbie-árnyalatú leányzóra is - és bizony, nagy hatással volt rám az a beszélgetés, mert segített felismerni, hogy a lehetőségek száma mennyivel nagyobb, mint bárki gondolhatta volna! :-)

      Törlés
    2. :-) á, visszaemlékeztem én arra a beszélgetésre, és hasonló jelöltek csakugyan szóba jöttek, de kifejezetten ez a visszafogott, tompa árnyalat épp nem...

      Törlés
  10. Tudom, hogy ez már régi, sőt, én is láttam/olvastam már korábban, de akkor valahogy nem jutott eszembe, hogy van nekem két fonalam, egy kézzel font rózsaszín moher, meg egy szép sötétbordó Alpaca, és lassan egy éve fenn vannak már a társkeresőn, de még egyiknek se írt senki... hátha nekik is szerencséjük lehet még egymással :-D

    VálaszTörlés