Csak legkisebb, legkedvesebb lánya részére nem találta meg a megígért ajándékot

A január jelentős részét ágyban töltöttem - nem mintha úgy döntöttem volna, hogy minden eddiginél komolyabban veszem a téli álmot, hanem mert nem állt módomban kikelni onnét. A rám szabaduló idő egy részében képes voltam némi értelmes tevékenységre, dolgoztam, kiolvastam néhány könyvet, befejeztem néhány kézimunkát; más részében (inkább bávatagon, mint értelmesen) számomra addig ismeretlen sorozatokat néztem a neten; a harmadik részéről meg inkább ne is beszéljünk.
Így ismerem meg Lady Emily-t az egyik helyes sorozatból, akinek számtalan gyermeke született, ám a forgatókönyvírók kegyetlensége folytán e számtalanból éppen azt a kettőt veszíti el, akiket bevallottan a kedvenceinek tart. A film végeztével gyorsan megkérdeztem a gyerekeimet, hogy szerintük nekünk melyikük a kedvencünk, mire kifejezetten értetlenül néztek rám, mondván: természetesen egyikük sem (ami megnyugtató visszaigazolása annak a lassan évtizedes igyekezetünknek, hogy az egyébként nagyon is különböző, ezért különbözően kezelendő gyerekeink mégis egyenlőnek érezzék magukat), és okosan megállapították azt is, hogy ennek a kérdésnek két gyerek esetében, főleg, ha különböző neműek, nincs is igazából létjogosultsága: szerintük inkább azoknak lehet kedvencük, akiknek több (vagy egyenesen sok) gyerekük van.
A másféle gyerekeim közül viszont egyáltalán nem nehéz kedvencet választanom. A legutóbb elkészültek közül egy meleg, mégis légies gyapjúkendő az, amit még augusztusban kezdtem el Nina csodás árnyalatú fonalából. Először úgy gondoltam, hogy egy kisebb méretet kötök, ám a minta elragadott, és jóval nagyobb lett a kendő test, mint eredetileg gondoltam. Nina szerencsére nem ijed meg az ilyesfajta kihívásoktól: bár az eredeti, feketecseresznyés-csokoládés színkeverék pontos összetétele már nem volt meg, mivel ezt a fonalat nagyon régen vásároltam, egy darabka neki küldött maradék alapján ahhoz nagyon hasonló, de kérésemre nem pontosan egyező árnyalatúra festett még 400 méternyi fonalat a szegélyhez. A különbség élőben nem olyan szembetűnő, mint a képeken, és a színek is sötétebbek, teltebbek - de egyáltalán nem bántam, hogy a sok szobában töltött nap után végre szikrázó napsütésben sétálhattam és fotózkodhattam újra.

Még több kép és ingyenes minta: Ravelry

23 megjegyzés:

  1. nahát! ilyen pontosan (és ilyen jó humorral) még senki sem tudta leírni, milyen sokáig betegeskedni. én magam is harmadik hete vagyok táppénzen. azt hittem, hogy szétkötöm az agyam, de vannak olyan napok, amikor tű alig van a kezemben... a kendő sokkal, de sokkal szebb, mint az eredeti. pedig egyik kedvencem a kék. és nem is mondtad, hogy ingyenes! ez a két szín annyira telitalálat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igazad van, beleírtam az ingyenes mintát is, fontos infó - és amilyen látványos az eredmény, olyan egyszerű a kendőre merőlegesen kötött szélcsipke. Jobbulás, azaz végleges és tartós gyógyulást neked! :-)

      Törlés
  2. Ah es oh, ez meses, mint a bejegyzes cime is. Remelem, mar teljesen meggyogyultal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dédelgetem is nagyon, most is a vállamon-hátamon van, kifejezetten királylányos érzés. :-) És köszönöm, jobban vagyok, igen.

      Törlés
  3. No, mi meg már megint egymást kerülgetjük itt: ez meg nekem régi tervem. Mennyire más karakterű, mint az eredeti, és milyen fenséges! Arról már nem is beszélve, hogy mennyire közelebb áll hozzám a színe...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes belevágni, nagyon meg lehet szeretni ezt a mintát. :-)

      Törlés
  4. Ez egy ilyen hónap volt:) Ágynak nem dőltem, csak estére vágytam oda, de kb. október óta nem tudtam kimászni az orrfolyásból, hidegrázásból, kimelegedésből random sorrendben:) Most nagyjából jó:)
    Örülök, hogy jobban vagy!
    A kendő pedig olyan puha és meleg és könnyű, és csodás és hű és hahh...és de szeretnék tudni ilyet...régi vágyálmom egy ilyen szépség. Annyiszor megpróbáltam már csipkét kötni, de nem várakozáson aluli lett, hanem kritikán aluli minden alkalommal:)Tegnap előtt jöttem rá, hogy megadott nekem az univerzum valamit, amit gyerekkoromban nagyon szerettem volna, de maximálisan kilátástalan és elképzelhetetlen volt. Úgyhogy most kívánok magamnak egy ilyen/hasonló csodás kendőt karib/azúr kék tenger színben :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor mindkettőnknek mielőbbi szép tavaszt kívánok! :-) A csipkét (mint, gondolom, a legtöbben) én is kicsiben kezdtem, nagyjából ez egy ráhajtás, kettőt össze" szintjén, de ma is van rengeteg csodált minta, aminek még nem mernék nekiállni.

      Törlés
  5. Ez valami meseszép! És a kissé elütő csipkeszegély külön jót tesz neki. Gyógyulj meg légyszi, hogy élőben is láthassam :) Köszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben, igyekszem, és vinni fogom! :-)

      Törlés
  6. erre csak azt tudom mondani (kinyögni), hogy a mindenit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miközben nézegettem ezeket a képeket, folyton a te Vlad kendőd ugrott be. :-)

      Törlés
  7. Olyasmit nem kívánunk embertársainknak, hogy legyenek gyakrabban influenzásak, legyen inkább az, hogy a sima mezei hétköznapokon is mindig maradjon időd a kötésre :-)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép kendő ez, tényleg van benne valami fennséges, úricsipke szerű! A színei is nemesek, gyönyörű a színpárosítás is (jobb, mint az eredeti monokróm), és külön jó, hogy majdnem egyszínűek a kézzel festett fonalak, mégis vibrálnak egy kicsit - ettől olyan bársony vagy selyem asszociációt keltenek. És nagyon illik hozzád! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan azért szeretem annyira, mert én nagyon az enyémnek érzem. Biztos, hogy fogom még kötni ezt a mintát: az alapja nem is csipke, hanem egyszerű, egyre gyakoribb ráhajtásokkal alakul, a szegély meg tényleg nem nehéz, és szórakoztató, hogy keresztben kell kötni.

      Törlés
  9. Csodaszép a fonal és a minta!!
    Van olyan, hogy az egyiket jobban lehet szeretni, mint a másikat? Azt érzem, hogy a hangsúlyok, mindig tolódnak. Kinek jobban, kinek kevésbé van éppen aktuálisan szüksége extra adag szeretetre, figyelemre. A gyerekekkel kapcsolatos legnagyobb tapasztalatom, hogy a szeretet nem oszlik, hanem gyerekszámmal együtt nő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így érzem, tapasztalom, Kata, de állítólag vannak felmérések, amik szerint a többgyerekes anyák egyharmadának bevallottan van kedvenc gyereke. A szüleink generációjától is gyakran hallani olyan mondatokat, hogy "de hát nálunk mindig is a bátyám volt a kedvenc" - szóval ez egy összetett dolog, azt hiszem.

      Törlés
    2. Hát akkor én nem tartozok az egyharmadba. Imádom, hogy annyira egyediek, annyira mások, annyira más az erősségük, ahogy különbözően megélnek dolgokat, ahogyan más-más dolgoból érzik, hogy szeretem őket.. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy vannak olyan időszakok, amikor úgy érzik, a másikat jobban szeretem. Talán a szeretet kifejezési formáiban és megélésében van a kulcs. Egyik az ölelésből érzi, másik ajándékból, a harmadik a foglalkozásból..

      Törlés
  10. Gyönyörű, mint minden munkád... az írás meg élvezetes...mint mindig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éppen te jutottál eszembe ezeket a képeket meglátva, Anett, az, hogy ez a méret talán (alulról) már megüti a te kendő-mércédet... :-)

      Törlés