Beethovennél vannak, kisfiam, ilyen pillanatok, a fokozás elviselhetetlenségei

Hatásvadász, kissé túlfokozott beszámoló a börzsönybeli sátorozásról:
- Az nagyon rossz volt, amikor elindultunk a kiránduláson a patakhoz, de nekem annyira fájt sérült a lábam, hogy nem bírtam, és vissza kellett mennem a sátorhoz. Egyedül! Fájós lábbal.... A félhomályos erdőben. Sokat! Naaaagy sárban ...!

*

Ugyanonnan egy hatékonyságában megkérdőjelezhető, de energiatakarékos problémamegoldó stratégia:
- Nem volt hideg a sátor? Nem fáztatok?
- Hát, hajnalban iszonyúan fáztam!
- Igen? És mit csináltál?
- Erősen összegömbölyödtem...

Az első hideg napok egyikén rájöttünk, hogy kell egy új kardigán,

és a már jól bevált minta alapján el is készült

Az ihlet patakjai egybeszakadnak

Háromféle fonalam volt még a "maradék, színekben már hiányos boltkészletből akciósan vásárolt, valamire csak jó lesz" dobozban, így amikor a lányom előállt azzal, hogy kéne neki "valami zöldes pulcsi", akkor a színek mellett a mennyiségekhez is hozzá kellett igazítanom a mintát (a sárgából csak két gombóc van, a zöldből kicsit több és a finom középszürkéből a legtöbb). Eléggé meg volt tehát kötve a kezem a tervezéskor, és kételkedtem is abban, hogy ez a hármas jól működik majd együtt. Az előbb azonban rájöttem, hogy a kényszer adta lehetőség éppen ötvözi a színeket az Árnika Műhely izgalmas Colortrend játékának első és második színpalettájáról: száraz gyógynövények kavarognak a viharos szürkében.

A színek persze nem élethűek,
a szürke melegebb, hamuszürke inkább, a sárga okkeresebb,
képzelje el ki-ki tehetsége szerint