- Az nagyon rossz volt, amikor elindultunk a kiránduláson a patakhoz, de nekem annyira fájt sérült a lábam, hogy nem bírtam, és vissza kellett mennem a sátorhoz. Egyedül! Fájós lábbal.... A félhomályos erdőben. Sokat! Naaaagy sárban ...!
*
Ugyanonnan egy hatékonyságában megkérdőjelezhető, de energiatakarékos problémamegoldó stratégia:
- Nem volt hideg a sátor? Nem fáztatok?
- Hát, hajnalban iszonyúan fáztam!
- Igen? És mit csináltál?
- Erősen összegömbölyödtem...
 |
|
Az első hideg napok egyikén rájöttünk,
hogy kell egy új kardigán,
és a már jól
bevált minta alapján el is készült
|
Szeretem:)
VálaszTörlésA fotókat, a kardigánt, a kissrácot, mindent:)
Hasonlóképpen! ;-)
TörlésBeethoven :-D A Barkelóna-színű kardigán tökjó!
VálaszTörlésNa igen, a rajongás töretlen, de az utalás a szimpátiára már nem annyira szembetűnő, végtére is az ember egy idő után mar felnőtt gyerek lesz. :-)
TörlésAnnyira szépek együtt ezek a színek...
VálaszTörlésMintha magamra ismertem volna, nálunk is hasonlóképpen folynak az ilyen történetek. A különbség pedig az, hogy a párom és köztem folyik ez a beszélgetés. :) Örök vita a fázol-nemfázol kérdés, és én is összekucorodok és szenvedek, ahelyett, hogy hoznék még egy takarót. :D
Micsoda vagány pulcsi... és micsoda jófej kiskölyök :-)
VálaszTörlés