A november sose volt az én hónapom. Ilyenkor a szokottnál is gyakrabban érzem úgy, hogy a párhuzamos egyenesek széttartó görbékké válnak, hogy nem vagyok képes szépen kifeszülni az idő és a tér repedései fölött, és az életünk csipkemintázata gyűrötten csüng alá rólam.
 |
Az ajándékba készített Cameo kendőt csak blokkolás előtt volt időm lefotózni |
gyönyörűség, az én színeimben.
VálaszTörlésA Drops Baby Alpaca Silk két gyönyörű színe, a Barkában most akciós. ;-))
TörlésDe szép! Téli köd... :)
VálaszTörlés:-))
Törlésszép kendő, de az írás méginkább... fájdalmasan szép.
VálaszTörlésViszont itt az Advent, ideje más hangulatba kerülni, igaz? :-)
TörlésVan ilyen elvárás...
TörlésEz a kendő annyira puhának és melegnek néz ki, ilyenkor pontosan ilyen kell, meg egy nagy bögre forró valami :-)
VálaszTörlésAz is, puha és meleg, remélem, jól melegíti majd a gazdáját is. A bögre forró most éppen apróbojtorján tea, némi torokfájás miatt.
TörlésSzép minden. Igaz lehet, amit a novemberről írsz. . Micsoda megkönnyebbülés, hogy holnap már gyertyát gyújthatunk, az elsőt.
VálaszTörlésEz tartja bennem ilyenkor a lelket, meg néhány novemberre eső családi ünnep, aminek örülni lehet. :-)
TörlésGyönyörű a kendő, nekem nem is a november jut eszembe róla, hanem egy havas erdő, ahol a szürke nem kosz vagy köd, hanem a nyírfák kérge.
VálaszTörlésEbbe a műfajba nálad szerettem bele, tudod, ugye?
Törlés