Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme

Ugyan ki volna az, aki szemrehányást tehetne, amikor az első igazán tavaszi, de még téli felszerelésben megtett sétából hazaérve - mert a húsvéti napsütésben kigombolt kabát, ledobott pulóver egyértelművé tette, hogy a téli holminak mennie kell, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a cuki, mókust imitáló, bélelt sapkát, ami annyira a szívünkhöz nőtt pusztán azért, mert minden egyes alkalommal elragadtatással néztük a kis fejet, amire felhúztuk, azt is el kell csomagolni már, vagyis, értelemszerűen, kell gyorsan egy tavaszi darab - ugyan ki volna tehát az, aki szemrehányást tehetne, amiért hazaérve nem a kollégák által kért, de nehezen alakuló munkaanyagon dolgozik tovább az ember, hanem a fonalas szekrénykéhez siet megfelelő pamut-gyapjú keverék után kutatva, és nekilát egy új sapkának? És ha akadna olyan kaján férj, aki finoman célozgatni kezdene rá, hogy tán mégis azt a nemszeretem stratégiát kellene megírni, ami jelen formájában, saját bevallásom szerint a vele töltött munkaórák ellenére sem az igazi, akkor az a kaján férj vajon nem hallgatna-e el rögvest az érvek súlya alatt meghajolva a válasz hallatán: édesem, ősi asszonyi kötelességemnek teszek eleget, amikor felruházom gyermekeimet, ráadásul, kellő alázattal, ezt a saját érdekeim, munkahelyi előmenetelem és a léha pénzszerzési törekvések elébe helyezem, szem előtt tartva az írás szavait, amely szerint, ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

Ravelry

30 megjegyzés:

  1. Szenzációs érvelés, amitől tényleg nyugodtan köthet az ember (lánya) gyermekeinek egy szükséges darabot. :) :) Nálunk biztosan nem tudna mit reagálni rá... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A házasságban eltöltött évek jó hatással vannak az ember érvkészségére. :-)

      Törlés
  2. Jaj, a cuki darabok elcsomagolásába mindig belesajdul a szívem. Cuki lányka, cuki sapiban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van egy dobozunk, amibe kimentünk ezt-azt, a legeslegkedvesebb darabokat...

      Törlés
  3. csak helyeselni tudok. meg vigyorogni

    VálaszTörlés
  4. :-D
    ez nagyon jó!
    És nagyon csinos kis sapi lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jócskán módosítva az eredeti modellen. ;-)

      Törlés
    2. Most azon vihogok, hogy olyan cuki modelled van, minek kellett még módosítani rajta :-D :-D

      Törlés
  5. Igen-igen, a kötésre én is mindig elég kreatívan tudok alibit gyártani, tegnap meg pl. a pocsékul sikerült vezetési órám volt a fő indok, amiért este fél tízkor még neki kellett állni fonalat gombolyítani, ami ugye ráadásul társasjáték, így az eredetileg filmet nézni szándékozó férjemnek is részt kellett vennie :-D

    Ez a kis kerek babapofi nagyon édes ebben a sapiban, még ha nem is látszik az "eleje" :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez is ügyes, és ezek szerint meg is volt a kellő hatás. :-)

      Törlés
  6. Ó, a kötés (szinte) mindenre gyógyír, még arra, amiről nem is tudtuk, hogy gyógyítani akarnánk... és egy gyermekfej sapkásítása pedig mindennél fontosabb...kétli ezeket bárki is???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez milyen szép és igaz gondolat, Anett! :-)

      Törlés
  7. ezentúl én is ezzel az ősi asszonyi kötelességgel fogok védekezni. máris kíváncsi vagyok a mr. arcára, ha ezt meghallja :)

    VálaszTörlés
  8. Sapkát kötni jó, mindig és mindenkinek, hát még ilyen kis duckó fejecskére :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Közben olyan meleg lett, hogy sürgősen kell egy még tavaszibb sapka, sőt, talán egy nyári kalapka is. :-)

      Törlés
    2. Nyári kalapka nekünk is kell. Horgolt, nőcis.

      Törlés
    3. Na olyat szeretnék én is, de még keresem a megfelelő fazont.

      Törlés
    4. A horgolt, nőcis nagyon jó :) Lehetne anya-lánya szett :)

      Törlés
  9. Alíznak nagyon jó, hogy ilyen csodás édesanyja van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De leginkább fordítva: én vagyok megáldva a csodás gyerekeimmel, akikhez nap mint nap fel kell nőnöm. :-)

      Törlés
  10. A picilány buksija nagyon aranyos az új sapkában. :)
    Ez a gyerekruha-elcsomagolás egy dráma. Nekem az. Amikor tudom, hogy többet soha... és sokkal inkább az, amikor olyan darabokat teszek el örökre amiket én készítettem. És tudom, hogy a megoldás az lenne, hogy odaadom valakinek, de kézzel készített dolgokkal csakis fonalasok tudnak bánni, ők viszont el is tudják készíteni.
    No, de ősi asszonyi kötelességemnek eleget téve mindig kötök újabbakat nekik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A saját kézzel kötötteket én sem adom tovább, hanem elteszem az ő gyerekeiknek. A legkedvesebb egyéb ruhákból, amiket szontén elteszek, azokból meg egyszer talán nászajándék patchwork takaró lesz, ha képes leszek rá.

      Törlés
    2. Én kiválasztottam Simon (számomra) legkedvesebb pulcsiját, amit én kötöttem neki, azt eltettem emlékbe, a többit elajándékoztam. Nemrég mutattam neki, és nem akarta elhinni, hogy belefért félévesen :)

      Törlés
  11. :D tüneményes!!A sapi a kis fejecskén is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kis fejecskéknek minden jól áll. :-)

      Törlés