A törés nyoma elkopik, lecsiszolódnak az élek, szétszóródik a kiáltás

A törés egy szemvillanás alatt megtörténik, ahogyan a villám cikkcakkos vonala tűnik fel az égen. Amikor az adott létező - test vagy lélek - már nem képes többé elviselni a rá nehezedő terhelést, nem tud többet elnyelni az erőből, amellyel találkozik (földhöz csapódó csigahéj az ütközés brutalitását, vékony faág a hajlítás gyötrelmes erejét, forró teával hirtelen megtöltött üvegpohár a hideg, merev külső fal és az átforrósodó belső fal közt támadó súlyos ellentétet, a földkéreg kőzetlemezei az alulról nekik feszülő mitikus energiákat), akkor, a csúcsponton, amikor már nem lehetséges, hogy bármi másképpen történjen, a törésvonal mentén - hirtelen, katasztrófaszerűen, vagy fokozatosan, akár apróbb repedések sokasága után - sisteregve tör elő a feszültség, a forróság, az energia, a fájdalom. Olyankor szakadék támad, amibe könnyű beleszakadni, részekre bomlik az egység, az egész darabjaira esik szét még akkor is, ha addig nem is sejtettük, hogy osztható, hogy vannak darabjai; és hiába áll össze majd ismét, hiába forr megint egybe, hiába egyesül később újra, valamilyen formában visszavonhatatlanul megmarad a folytonosságban támadt hiány nyoma. De a törés mindig azzal biztat, hogy utána jön majd valami, mert a szétzuhant részek között nem maradhat puszta semmi; a csöndes és hosszas építő, átépítő folyamat végül új egységet lök a régi helyébe.
Meiju mintája, amit nemrég tesztelhettem, ilyen törésvonalakból, megtorpanásokból és újrakezdésekből áll, felívelésekből és alászállásokból, amikor pedig a kész kendőt magunkra tekerjük, a cikcakkos V alakok néhol fejtetőre állnak, és kiderült, hogy amit addig lejtőnek láttunk, az valójában emelkedő, amit pedig a szakadék legmélyebb pontjának, az körültekintésre alkalmas magaslat.

Ravelry

11 megjegyzés:

  1. Hat ez gyonyoru. A kendo is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Márta! Öröm itt látni! :)

      Törlés
  2. mintha márait olvasnám. néha itt, nálad úgy tűnik, mintha még mindig élne...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márai nevében kikérem magamnak - ne gyalázzuk a jó Öreg emlékét... :D Komolyra fordítva a szót: örülök, ha szívesen jössz, megtisztelő nagyon! :-)

      Törlés
  3. Micsoda gondolat és írás szakadt fel belőled! Mindig nagyon várom az új írásaid! Elolvasni, elidőzni, továbbfűzni..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy olvasol, köszönöm!

      Törlés
  4. De jó, hogy betaláltál hozzám és így betaláltam hozzád :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A rackás blogot már rég olvasom, nagyon örültem most a másiknak is! Üdv itt! :-)

      Törlés
  5. Tudod, ez az írás olyan, hogy az ember nem vesz levegőt olvasás közben... amikor először olvastam, és most is így voltam vele, csak mikor az utolsó mondatban a remény is megszólal: "...kiderült, hogy amit addig lejtőnek láttunk, az valójában emelkedő, amit pedig a szakadék legmélyebb pontjának, az körültekintésre alkalmas magaslat." -és ez annyira gyönyörű! nem kellene elfelejtenem.
    Ez a kendő meg iszonyúan menő! Azt hittem, engem nem hat meg többé egy kendő sem, de egy ilyenre el tudnék csábulni, mert úgy mozgalmas, hogy mégis megnyugtatóan ismétlődik benne ugyanaz, szép rendben, de nem unalmas monotóniával, hanem ritmusosan... mint egy jó futás.

    VálaszTörlés