Csak addig fáj, míg végképp elszakad

Ugyanakkor (csak hogy a dolog visszájára is vessünk egy pillantást): a végtelenben is kell fogódzó, legyen az akár a cél, ami felé törekszünk, akár egy akadály, ami a törekvés elébe áll.
Mindig csodáltam azokat, akik hihetetlen lelkesedéssel vágtak bele új dolgokba, akik alighogy eldolgozták az utolsó szálvégeket, máris képesek ráhurkolni a tűre az új kezdőszemet. Akik csak úgy ösztönösen nekikezdenek egy munkának, és nem tépelődnek azon, hogy kerek legyen vagy hosszúkás, egyszerű vagy bonyolult szerkezetű, akik látják a fonal karakteréből, hogy milyen forma áll majd jól neki. Akiknek nincsen szükségük próbálgatásra. Még tavaly történt: ott álltam a Barka boltban a polcokkal szemben, néztem a sok puha színt, amikor Luca odalépett hozzám, és megkérdezte: - Mi ez a kétségbeesés az arcodon?! És jól látta, ott (ott is), akkor (akkor is) szinte kétségbeestem attól, hogy ki kell választanom egyet a sok közül. De sokszor ugyanilyen nehéz a kiválasztott fonalhoz mintát keresnem - és minél kedvesebb, különlegesebb az a fonal, annál nehezebb, annál erősebben élem meg a Wahl ist Qual igazságát. Idővel (és a technikai tudás gyarapodásával) persze ebbe is belejön az ember: minél többet kötök, annál könnyebben nyugszom bele, hogy abban a pillanatban, amikor kiválasztok és elkezdek egy mintát, lemondok sok más (esetleg jobb) lehetőségről - de azért nagyon örültem, amikor nemrég megtaláltam Martin Buber könyvében ezt, az én örökös tipródásomat igazoló részt: "A tett áldozatot és kockázatot foglal magába. Az áldozat: a végtelen lehetőség feláldozása a kiválasztott forma oltárán; mindent, ami akár csak egy pillanattal előbb játékosan felvillant az ember látómezejében, ki kell törölni".
Ez a gyönyörű fonal nagyon nehezen találta meg a maga formáját a kezeim között, Hannah Fettig mintája előtt három másikat is elkezdtem belőle, de egyik se volt az igazi. Lassan készült, nagyon-nagyon lassan, ami talán nem csoda, mert megdöntöttem a saját rekordomat: eddig ez a legvékonyabb fonal, amiből ruhadarabot készítettem. De megérte, mert a lányom szerint ez egy sajátos two in one kardigán lett: rá is jó, és rám is...


Fonal: Malabrigo Silkpaca (416 Indiecita)
Minta: Featherweight Cardigan
Több a Ravelryn.

17 megjegyzés:

  1. Ó de szép ez is! Úgy szeretem az olyan szürkét, ami valójában sok-sok színből tevődik össze, de ez csak nagyon közelről látszik... Nagyon klassz ez a légies kardigán (a mesék láthatatlanná tévő köpenye jutott eszembe róla), és szerintem sokkal csinosabb ez így, ilyen hosszúra kötve, mint a raverly-n a rövid változatai!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az érdekes, hogy tulajdonképpen meghatározhatatlan színű: szürke, ha akarom, de a gyerekek fáradt türkiznek mondják, a férjem meg zöldeskéknek. A hosszának meg az az ára, hogy a gallér keskenyebb, az ujja rövidebb, mint a többiekén, mert ennyire futotta. De a rövid derekat én sem szeretem, így jobban tetszik. :-)

      Törlés
    2. Most megnéztem a fonalat a boltban, hát, úgy is gyönyörű, szürkéskék, szürkészöld, szürkésbarna... mint a sekélyebb tavak vize (nagyon vonzódom a víz-színeket felvonultató színes fonalakhoz, különösen a Balatonszínűekhez :-) ) de olyan izgalmas, hogy megkötve a fotókon nem vízneműnek, hanem légneműnek tűnik!

      Törlés
  2. Megint egy egyszerűségében gyönyörű pillekönnyű kötöttség... nagyon tetszik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az, amiről meséltem neked, Anett, és bevallom, a beszélgetésünk nagy löketet adott, hogy befejezzem! :-)

      Törlés
  3. fantasztikus, hogy milyen könnyed! már vártam egyébként :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek a fonalnak alaptulajdonsága, hogy könnyed (gondolom, a selyemtartalma miatt), ráfújsz, elrepül, csodás alapanyag. :-)

      Törlés
  4. Micsoda nagyszerű szöveget írtál a kardigánhoz! Ez utóbbit pedig egyszerűen csak messziről csodálom, hogy emberi kéz ilyet...Nagyon szép.

    VálaszTörlés
  5. Olyan könnyed mint a lehelet és a színei is olyan légiesek nagyon szép lett.

    VálaszTörlés
  6. Ez meseszép! Én is szemezek egy hasonló megoldással, ebből a fonalból 3,75-ös tűvel kötni. Félek, h nagyon megnyúlik a mellény. Neked mi a tapasztalatod a mosással, nyúlással....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsa, mosni még nem mostam (és bizonyára nem is fogom nagyon sűrűn), de a blokkolásról be tudok számolni: a fonalról azt írták mások, hogy a selyem miatt kevésbé nyúlik meg, ne várjuk, hogy a blokkolásól nagyon megnő a mérete - na, ezt nálam jól ellensúlyozta a kardigán szerkezete, hosszanti irányban (ahogy a súlya húzta) még úgy is nyúlt rendesen, hogy fektetve szárítottam.

      Törlés
  7. most ne kezdenék bele abba, hogy ezt hogy lehet megkötni,ilyen vékonyat.. szóval, hoyg nem, hanem azt írom inkább, hogy milyen csodás,a hoyg megtalálod a szín - fonal - minta (eredmény) egységét, engem az mindig, de mindig lenyűgöz. őrület.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zaza, köszönöm,
      megkötni csakis igen lassan sikerült, sokszor tettem félre közben "jaj, most azonnal valami emberes fonalat!!!" felkiáltással....

      Törlés
  8. ez gyönyörű! nagyon megjött hozzá a kedvem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt van most is mellettem, öröm ránézni erre a fonalra, (ahogy az összes Malabrigora, általában.)

      Törlés