- Még egy rendes teát sem ihat az ember! - mondta Mendel, és csak álmélkodott önmagán, hogy ilyen csekélységekre vesztegeti a szót.

Idegesítenek az adventi kalendáriumok. Na nem azok, amiket gondos szülői kezek csempészek december elején a lakás egy alkalmas pontjára, vagy amiket figyelmes gyerekek készítenek (a rájuk jellemző, erősen túlzásba vitt és éppen ezért mindent eláruló, édes titkolózással), nem azok, amikkel a szerelmesek lepik meg egymást, vagy amikkel lelkiismeretes óvónénik dolgoznak késő délután titokban, amikor a legutolsó kisdedet is hazavitték már a szülei.
Azok az újságokban olvasható adventi kalendáriumok idegesítenek, amelyek - látszólag segítő szándékkal - rendszerezik a rohamosan fogyatkozó időbe bezsúfolandó teendőket, kezdve ott, hogy december harmadikán nézzük meg, van-e otthon sütőpapír, egészen odáig, hogy ne felejtsünk el időpontot kérni a fodrászhoz huszadikára. Nem szeretem, hogy a karácsonyi készülődés programozott felkészüléssé válik, amit kötelezően le kell futtatnunk, természetesen a tökéletes végeredmény érdekében. Ha készülődünk valamire, akkor teret kap az egyéni tempó, a szaggatottság, ráérősség, a ráhangolódás, felkészülni viszont egy versenyre vagy megmérettetésre szokás. Nem szeretem ezt a rengeteg elvárást, aminek a legtöbben nem akarunk megfelelni, de amikkel újra és újra szembesítenek minket az újságszerkesztők, bloggerek vagy kirakatrendezők, amikor például ilyeneket látunk: "December 11., szerda - pucoljuk meg az ablakokat. Ha karácsonykor már nem csillog úgy az üveg, elég lesz kívülről áttörölni." Hogy tessék?! Most komolyan, ez egy alapvetés, hogy karácsonykor csillogjon az ablak?! Kívülről?! (És itt most nem térek ki arra, hogy vajon milyen gyakorlati tapasztalattal rendelkezik az, aki szerint az ablakok egy átlagos - értsd: például két gyerekkel és egy macskával felszerelt - háztartásban előbb koszolódnak el kívül, mint belül.) Miközben a legtöbb nő arról panaszkodik, hogy a stresszes év végi hajrá miatt ki se lát a munkából, és egész decemberben túlórázik. Szó, mi szó, az adventi házimunkás-szépítkezős kalengyáriomok bennem rögtön a stepfordi feleségek rémképét idézik fel (talán nem is véletlen, hogy éppen most hétvégén játssza újra valamelyik tévécsatorna).
Nemrég nagy sláger lett az Egyszerűbb gyermekkor című könyv, amit én ugyan nem olvastam, de az elvével nagyon is egyetértek; igazán megírhatná valaki a folytatást is, Egyszerűbb ünnep címmel (bár az esküvőszervezők és a gyerekszülinapokra szakosodott lufihajtogató bohócok bizonyára nem örülnének neki). Bármit ünnepeljünk is, szerencsés esetben nem a felhajtás nagy, hanem az ünnep saját felhajtóereje, ami segít kiemelkedni a hétköznapokból - de ehhez meg kell merítkezni benne, amit viszonylag nehéz (megkockáztatom: lehetetlen) úgy megtenni, hogy közben az elvárásokkal vagyunk elfoglalva. Jót tehet viszont, ha eltöröljük az összes szabályt. Semmi nem kötelező elem, ehelyett az ünnep minden kelléke csupán választható dísz, amikből aszerint csemegézünk, hogy az adott évben mi a fontos a családunknak, mire jut idő és erő. Nálunk a takarítás sokszor csak egy alapos porszívózásra szorítkozik, de évek óta fontos a számunkra, hogy elkészüljön a két cipősdobozunk. Megesett, hogy spagetti volt a karácsonyi menü, de azt egy kiadós és viháncolós hócsatából hazatérve, szikrázó jókedvvel fogyasztottuk el. Előfordult, hogy kész kardigán helyett fonalgombócokat csomagoltam be valakinek, amiből aztán a ráérős január során el is készült az ajándék ruhadarab. És bizony, volt év, amikor a december vége sírással és szomorúságban telt el, mert akkor éppen nem tudtunk nevetni, és az ünnephez az is hozzátartozik, hogy nem kell alakoskodni egymás előtt, hogy nyílt és őszinte szívvel mehetünk elébe annak, ami karácsonykor adatik. A gyertyák fénye pedig a macskatappancsokkal és gyerekkezek nyomaival tarkított üvegen is ugyanúgy megsokszorozódik a sötétben.


16 megjegyzés:

  1. Szívemből szóltál, te drága!♥

    VálaszTörlés
  2. Igaz, igaz, igaz... Én úgy öt-hat éve szoktam le a "tökéletes" ünnepvárásról, a dolgok maguktól is tudnak jól alakulni, ha hagyjuk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Annás, az az igazi, ahogyan te is csinálod, a szép kis piros gömbjeiddel. :-)

      Törlés
  3. Meg egy egyeterto hang. Meg az adventi csillagot sem szereltem ossze, pedig ez volt mindig az abszolut minimum, es eddig harombol harom sutit rontottam el, de mar nem vagyok hajlando idegesiteni magam rajta. Cserebe senkinek sincs mandulagyulladasa, ami az elmult evek utan igazan pozitiv ujitas. Csak maradjon igy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy a nemidegességben a jóga is ludas? Bizony, maradjon is így! :-)

      Törlés
    2. Látod, ez simán lehet. Vagy az esélytelenek nyugalma :)

      Törlés
  4. Köszönöm a felmentést; bár ennyi idősen az ember már tudva tudja, hogy az efféle időbeosztások olyanoknak valók, akiknek ezen kívül egyéb dolguk sincs, nem pedig a magamfajtának, aki "koppanásig" dolgozik ünnep előtt, ezek a kalendáriumok mégis olyan erőszakosan zúdulnak az emberre, hogy egy percre elbizonytalanodik: talán mégis így kellene? De most eloszlott az utolsó kételyem is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem tökéletesen fogalmaztad meg, mi az aljas ezekben a könnyed kézzel és felelőtlenül összehányt publikus listákban: az, hogy elbizonytalanítanak egy csomó nőt.

      Törlés
  5. De jól esett ezt olvasni :-)
    Hetek óta ezt, az Egyszerűbb gyerekkort olvasom...
    ma reggel, talán a bejegyzésed hatására is, elengedtem magamban az amiatt való görcsöt, hogy az éjjel-nappali megfeszített munka miatt egy disznóól a házunk, és a lehetséges minimumra törekedvén próbáltam annyira vidám kedves ér türelmes lenni a gyerekekkel, amennyire a fáradtság ellenére telett, és tökjó volt, azt gondoltam, kezd karácsonyi hangulat lenni. Pedig idén még koszorúnk, adventi naptárunk, miegyebünk se lett. De tényleg nem el a non plusz ultrája a karácsonynak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Idén én is a készülődésnek azt a formáját választottam, hogy igyekszem türelmesebb lenni. Igent mondani, ha valaki odaáll mellém a konyhába este, amikor nagyon gyorsan kellene összeraknom a brióst, és segítség címén ötször akkora kupiban és háromszor annyi idő alatt készülünk el, mint egyébként.

      Törlés
    2. nekem eddig két nap, ha sikerült, és az is maga volt a csoda, kegyelem - ilyen szempontból végülis, ezt felismerve, közelebb jutottam a spirituális csapásirányhoz :-)

      Törlés
  6. Jaj, ez megint milyen szép :), és igaz is.
    Mostanában az is foglalkoztat, hogy kicsit szét kellene húzni az ünnepet. Arra mondjuk nem vetemednék, hogy dec. elején már feldíszítsem a fát, de ne legyen az a három nap egy kiugró díszes csúcs a káosz és stressztengerben. És elég kis részletekkel csinálni ami személyes és békés, örömteli, már az ünnep előtt is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár tudom, hogy más országokban szokás, mindig meglepve látom a külföldi blogokon a hetekkel karácsony előtt felállított fenyőfát. Mi csak két-három nappal hozzuk be előbb, először csak az illatát szívni, aztán lassan, ráérősen díszíteni fel, napok alatt, de már ez is elveszi a díszítés határidős jellegét, amitől én régen nem tudtam szabadulni. Persze ehhez az kellett, hogy a gyerekek már megértsék, és bírják türelemmel, pár éve ez még lehetetlen lett volna.

      Törlés
    2. előbb? nahát, de érdekes! azt hittem, ilyen külföldön is csak a magazinokban... mik vannak.

      Törlés
    3. Egyszer így alakult, és annyival nyugodtabb így a 24-e, hogy megtartottuk a dolgot.

      Törlés