Mindenféle szeszélyes kanyarulatokat tesznek

Biztosan vannak, akik szívesen feltennék a (bizonyos értelemben jogos) kérdést: minek vásárol meg valaki egy mintát, ha utána nem is azt köti vagy horgolja meg, hanem csűri-csavarja, itt elvesz belőle, ott hozzáad egy kicsit - de szerintem a fonalas műfajban (többek között) éppen az a jó, hogy a racionális, precíz lelkek éppúgy megtalálhatják benne az örömöt, mint a hebrencs különutasok. Sőt, a játéktér még ennél is tágasabb: akinek például a munkája nagy pontosságot követel, ám kevés kreativitást enged meg, az itt szabadon szökkenhet ötletről ötletre, akit meg az zavar, hogy az élete éppen túlságosan sokszínű és széttartó, az megnyugvást találhat egy lépésről-lépésre követhető, részletes mintaleírásban.
Az új fehér nyári kendőm horgolása közben, úgy látszik, mindkét állapoton áteshettem, mert három egységen át híven követtem az eredeti mintát, de az utolsó szakasz egyre nagyobb ívű csipkéi helyett egy sokkal egyszerűbb, szolid lezárást választottam, ami szerintem jobban illik a Barka Patakjához, ehhez az egyáltalán nem nagyratörő fonalhoz: simán megismételtem a második szakasz mintáját, most már csak középen szaporítva.

Ravelry

12 megjegyzés:

  1. Cicástul,mindenestül csodaszép nyári kendő lett belőle! Bár még nem tudom, mikor és hogyan találkozhatom én is a Barka fonalaival, epekedve nézem mindenkinék a belőlük születő és született alkotásokat.
    Nálam a mintaleírás is csak pár sorig érvényes, a nyelvi fordítások miatt kétségbeesem, sírok, fordítok, majd mikor valamilyen okból kifolyólag elönt a belenyugvás, rájövök, hogy miért is kellene nekem követni a leírtakat? Pedig görcsösen ragaszkodtam az elején.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindez a gyötrődés viszont nem látszik a kész, harmóniát árasztó munkáidon, szerencsére! :-)

      Törlés
  2. Nagyon jól összefoglaltad a lényeget! Kicsit mindenki a saját ízlésére igazíthatja, akár egy ételt. Kicsit elveszünk, kicsit hozzáadunk és máris egészen a miénk. Szép lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez kitűnő hasonlat, a receptekkel is hasonlóan működünk. :-)

      Törlés
  3. Nagyon szép , mutatós lett a kendőd . :) S a cica , azokkal a szemekkel ...gyönyörű .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harmadik gyerek a családban - bár ő nagyrészt családfőnek képzeli magát... :-D

      Törlés
  4. Én szeretem, ha más találja ki helyettem, hogy mit kell csinálni :-) Nyuszi is vagyok változtatni egy bevált "recepten", meg lusta is, meg valahogy nem is látom át a dolgokat, hogy mi történne, ha ezt vagy azt kicsit újragondolnám. Mindig nagyon csodálom, aki annyira kreatív és rutinos, hogy a saját szája íze szerint átalakítja a csak MAJDNEM jó leírásokat. Ezért is szoktam halkan tiltakozni, amikor kreatívnak neveznek, és többnyire zavartan beismerem, hogy igazából én csak egy, a megfelelő technikát alkalmazó iparos vagyok :-)
    Neked viszont nagyon szép a kendőd, a fáról pedig már csak a piros cseresznyék hiányoznak, jaj :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A horgoláson nem is félek változtatni, mert szapora, könnyen bontható, könnyen újraépíthető - a kötéssel már magam sem vagyok ilyen bátor, a varrásnál (nagy néha, ha ráveszem magam) meg sorvezető kell, máshogy nem megy.

      Törlés
  5. Hű, nagyon romantikus... vagy nem is, csak nagyon nőies, klasszikus csipkekendő lett! És most megnéztem az eredeti mintát, hát a te kendőd köszönőviszonyban sincs az eredeti mintával, amit úgy értek, hogy zseniálisan csűrted-csavartad, mert az eredeti minta szerinti darabok egyike sem tetszik nekem, és nem csak a nagy ívekből álló szegély miatt, hanem a teste sem, a tiéd viszont tökéletes lett, nagyon ízléses, finom darab! Gratulálok hozzá, tök ügyes vagy, hogy ezt hoztad ki belőle!
    (Én sohasem követek teljesen semmilyen mintát, de nem a kreatvitás okán, hanem mert baromi lusta vagyok betartani a szabályokat :-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik. Időközben itt a családban is akadt olyan, aki rajtam kívül is saját nyári alapdarabjának gondolja... :-))

      Törlés
  6. Húú, gyönyörű lett! Nekem a népdalok és népmesék ugrottak be, amiket ugyanígy szabadon a közösségre hangolva énekeltek, meséltek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem talált, nekem is népi-népmesei jellegű ez a kendő - leszámítva, hogy mérhetetlenül puha és lágy, márpedig egy valódi mesehősnek mindig kell némi keménység is. :-)

      Törlés