Itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet

Látom a sokakkal megosztott képeket a fészbukon: szép, fekete-fehér ünneplőkben lefotózott, európai iskolásokról, akik mosolyogva vagy durcásra húzott szájjal indulnak neki az új iskolaévüknek. Aztán pedig látok másfajta képeket, Európán kívüli, színes és véres ruhákban lefotózott, meggyilkolt gyerekekről, akik már soha nem indulnak sehova, nem mosolyognak és nem is lesznek durcásak többé. És látom azokat a gyerekeket is, akik eljutottak idáig és most az utcakövön alszanak,  és bár nem ismerem őket, hálát adok Istennek, hogy ők megmenekülhettek. Látva ezeket a kontrasztokat, egyre növekszik bennem a szeretteim zsigeri féltése, amit nem csitít, csak a fohász, hogy nekik soha ne kelljen még csak közvetetten se megélniük ilyesfajta borzalmakat. Nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet erre másképpen reagálni, mint alázatos részvéttel. Nem tudom, hogyan kell intézményesen, európai szinten kezelni egy ilyen krízishelyzetet, nem tudom, milyen politikai erő tudna beavatkozni és hogyan; megértem azokat az embereket, akiknek a megszokott, boldog vagy boldogtalan európai hétköznapjait így vagy úgy, de kényelmetlenné teszik a menekülő emberek, de ha szokás nagy mellénnyel pozitív jelzőként használni a szót, európai, kicsit lenézve minden és mindenki mást, ami vagy aki nem az, akkor vegyük észre, hogy ez a - jogos vagy ok nélküli - felsőbbségtudat kötelez is: emberségre, részvétre, konstruktív problémamegoldásra. Egy tál levesre, meleg takaróra, puha párnára.

A szerencsés, európai nagylányomnak kezdtem el még két éve,
de most, hogy végre befejeztem, mégis a szerencsés, európai fiam kérte tőle el magának,
és meg is kapta

10 megjegyzés:

  1. Hasonló gondolatok jártak az én fejemben is, miközben kiraktam a blogomra az oviba készülő kisfiú tornazsákját... vannak, akiknek már sosem kell/soha nem is kellett tornazsák... illik nekem ilyeneket mutogatnom?
    De a te párnáid csodaszépek, a kisfiú meg örül a krokodilos párnájának és a gyerekeink meg szerencsések. Nagyon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban képmutató dolog volna hamut szórni a fejünkre és háborús képeket posztolni, miközben itt nálunk (függetlenül attól, hogy halljuk és értelmezzük a híreket, amik persze érzelmeket is keltenek bennünk) minden ugyanúgy megy tovább. Nem is az iskolába indulós képekkel van a baj, hanem azokkal, akik azt gondolják, hogy nekünk meg a mieinknek ez a normális élet jár, másoknak meg a koszban alvás és a karám.

      Törlés
  2. szomorú amit írtál :( sajnos ilyen országban kell élnünk. egyszer én is elmentem egy állásinterjúra, meg is feleltem, aztán mégis maradtam. azóta nem egyszer eszembe jutott, hogy nem kellett volna... ami most történik nálunk, felháborító :(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére a felháborító intézkedéseket ellensúlyozta az önkéntesek munkája, az ő erőfeszítéseik, így mégis gondolhatja azt az ember, hogy még itt nálunk is lehetne másképp... És azt is nagyon igaznak gondolom azt is, hogy az EU egységének az illúziója is szertefoszlott most: hiába bánnak Ausztriában, Németországban végre emberként a rászorulókkal - amíg itt voltak, addig semmit nem tettek értük, holott eszközeik bőven lettek volna.

      Törlés
  3. ja, hogy Annásé(ból)is?! igen, nem lep meg :-) (nagyon nehezen írom le/fejezem ki az efféle gondolataimat, én azért is nem kísérletezek vele, maradok a kertnél, varrásnál, recepteknél)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haboztam én is sokat, de eljött az a pont, amikor muszáj volt kiírnom magamból.

      Törlés
  4. Olyan szépen össze tudod válogatni a színeket ! Nagyon tetszenek a párnák ...s a soraid is .Annyi mindent írnék én is erről , de nehezen szánom rá magam . Sosem hittem , hogy ilyen hidegek tudnak lenni az emberi szívek .

    VálaszTörlés